Felmerül a kérdés, hogy vajon az iraki és libanoni felkelések, illetve az Irán elleni amerikai szankciók hatása megtörheti-e a perzsa állam befolyását a térségben.
Az elmúlt néhány hétben tüntetők özönlötték el a libanoni és iraki köztereket, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek. Nem szabad alábecsülni ezeket a megmozdulásokat, melyek két kormányt is megdöntöttek az elmúlt napokban. Először Libanon miniszterelnöke, Saad Hariri mondott le, ezt követően az iraki elnök, Barham Salih jelentette be az ottani miniszterelnök, Adil Abdul-Mahdi lemondását, mely akkor lép érvénybe, ha megtalálják a megfelelő utódot, – írja a Jerusalem Post véleménycikke.
Mind Irakban, mind Libanonban vallási irányzatok, szekták uralják az egyes politikai frakciókat és az országok kormányzása a különböző csoportok közös hatalomgyakorlásától reméli az esetleges konfliktusok féken tartását. Amennyiben a protestálok menesztik a hatalmat maguk közt megosztó csoportokat, Teherán komoly problémával kell szembe nézzen.
Irán vezetője, Ali Hamenei Twitter üzenetében azt nyilatkozta, hogy “a tüntetőknek jogos követeléseik vannak, de tudniuk kell, hogy követeléseiket csak jogi úton lehetséges teljesíteni. Amennyiben megszűnik egy ország jogrendszere, úgy semmilyen döntés nem hajtható végre.”
Természetesen a közlemény nem mentes a cinizmustól, tekintettel arra, hogy maga Hamenei is felkelés által jutott hatalomra annak idején. Az Ajatollah arra is utalt, hogy Libanonban milyen nagy a Hezbollah beágyazottsága.
A Hezbollah egész biztosan Irán legfontosabb “exportcikke”, mely eszköz volt Irán kezében, hogy Bejrútban ellensúlyozza ellenségeinek, az Egyesült Államoknak, Izraelnek és Szaúd-Arábia befolyását. A Hezbollah erejét jól mutatta a 2006-os Izrael elleni háború és az Iszlám Forradalmi Gárda szerepe a szíriai konfliktusban.
Ugyan a Hezbollah-ot Donald Trump amerikai elnök, helyesen, terrorista szervezetnek titulálta, annak politikai szárnya hatékonyan képes az iráni érdekeket érvényesíteni az országban. Tavalyi értesülések szerint a szervezet milliárd dolláros büdzsével gazdálkodik.
Mivel Teherán komolyan támaszkodik a Hezbollah nemzetközi szerepére, a mostani tüntetések nem sok jóval kecsegtetnek Irán számára. A teheráni vezetés helyesen méri fel a megmozdulások jelentette veszélyt is, többek közt ezért vádolja az “amerikai és nyugati hírszerzést a tüntetések finanszírozásával”.
Az Irakban folyó tüntetéseknek is Irán a fő célpontja. Múlt héten például Bagdadban nyilvánosan égettek iráni zászlót, vasárnap pedig benzinnel töltött bombákkal támadták az iráni követség épületét Karbalában.
Ahogy azt egy iraki szakértő megjegyezte “a tüntetések nem Amerika, hanem Irán ellenesek és a vallási alapú politizálás ellen szólnak.
A megmozdulásokat Irán-párti erők zavarják meg rendszeresen, az iraki emberjogi különmegbízott irodájának közlése szerint, az összecsapásokban október eleje óta 301 tüntető vesztette életét és több ezren sebesültek meg.
Amíg tehát a Trump-féle maximális gazdasági nyomás nehezedik Iránra, egyre valószínűbbnek tűnik, hogy nem Teherán fog kijönni nyertesként a libanoni és iraki tüntetések sorozatából — vonja le a következtetést a cikk írója.
