A debreceni Judah Samet kisgyermekként túlélte a Bergen-Belseni koncentrációs tábort, szolgált az izraeli hadseregben majd egy éve október 27-én túlélte a pittsburgh-i zsinagóga lövöldözést.
Judah Samet, Samet Imre néven született Debrecenben 1938-ban. Judahnak három testvére volt Tibor, Pál és Mária. Szülei sikeres szövödéket üzemeltettek. A család az ortodox zsinagógával szemben lakott, és még a háború alatt is viszonylagos békében éltek. Judah mindössze hat éves volt, mikor a németek bevonultak a városba, a kirekesztő törvények ellenére a deportálásig a saját házukban maradhattak. Bár nagyon fiatal volt akkor, tisztán emlékszik rá, hogy a nácik délben jöttek értük.
„Ha visszagondolok a menetre az bánt legjobban, jobban minden másnál, hogy mikor Debrecen fő utcáján tereltek minket, a járdákon sétálók közül sokan ismertek minket, lehet a szomszédaink voltak, vagy a szüleimnek dolgoztak. De akkor mi szellemekké váltunk. Nem láttak minket. Nem is néztek ránk. S ez volt az első szörnyű élményem”
– mesélte Judah egy előadáson.
A férfi a túlélésüket édesanyjának tulajdonítja, aki kiválóan beszélt németül és a legnehezebb helyzetekben is feltalálta magát. De nem csak az édesanyja segített, hanem a szerencse is.
A debreceni zsidóság deportálása 1944 júniusában történt. Négy vonatra szállították a debreceni és a környező falvakból kitelepített zsidókat, a négy szerelvényből kettő Auschwitzba, kettő pedig a cseh partizánok bombázásának köszönhetően a Bécs melletti Strasshofba került. Annak a több, mint négyezer embernek, akiket Auschwitzba vittek mindössze a töredéke élte túl a háborút, viszont az Ausztriába deportáltak nagy része hazatért. A Samet család is a strasshofi munkatáborba került.
Strasshof tranzit tábor volt, ahonnan gyorsan továbbszállították az embereket. Aki mégis a tábor foglya maradt, azt a környező tanyákon dolgoztatták, vagy pedig egy közeli reptérhez vezető vasútvonalon kellett dolgozniuk. 1944 nyarán a magyar foglyokat „kompenzációként” kapták az osztrákok, hiszen a Birodalom folyamatosan veszítette el azokat a területeket, ahonnan a korábbi munkaerő érkezett. A Samet családot azonban rövid idő után Bergen-Belsenbe szállították.
A táborban az édesanyja a Gestaponak tolmácsolt, ezért a Samet gyerekeket életben hagyták. Bergen-Belsenben a foglyok legnagyobb ellensége az éhezés és a betegség volt. A kisfiú, Judah, fejébe beette magát egy fertőző tetű, de csodával határos módon túlélte a tábori műtétet. A gyerekek idejük nagy részét azzal töltötték, hogy ételre vadásztak a barakkok között.
„Gyerekként a halál nem jelentett nekem semmit. Bergen-Belsenben lettem hét éves, és ott több halált láttam, mint életet, aki élt az is kész volt már rá, hogy meghaljon”
-mesélte Judah.
A család több, mint 10 hónapot vészelt át a táborban. 1945 tavaszán a németek jelentkezőket kértek, akiket „továbbszállítanak, hogy hová azt nem árulták el. Judah édesanyja úgy döntött felszállnak a vonatra, mert úgy spekulált, hogy akkor talán megmenekülnek, mert ha maradnak Bergen-Belsenben, bizonyosan meghalnak. A vonat a feltételezések szerint Theresienstadtbe tartott, más teóriák szerint viszont halálvonat volt, amit leakartak vezetni egy hídról. Végül a szerelvény Berlin közelében állt meg egy erdőben, és Judah édesapja egy vagon résein át látta, hogy egy amerikai harckocsi közeledik. A vonat foglyait így a szövetségesek szabadították fel. Hiába vészelte át a család a legszörnyűbbet, az édesapjuk alig egy héttel a felszabadítás után meghalt tífuszban.
Judah édesanyja úgy döntött nem térnek vissza Debrecenbe, hanem Izraelbe költöztek. Judah szolgált az izraeli hadseregben majd a 60-as évek elején az Egyesült Államokba emigrált, ahol beszállt apósa ékszerüzletébe. Kiköltözése után nem sokkal csatlakozott a Tree of Life zsinagógához, amelynek több mint ötven éven át volt a tagja.
Judah nyugodt életet élt egészen 2018 október 27-éig, mikor egy antiszemita lövöldöző lépett be a pittsburghi zsinagógába. Az akkor 80 esztendős Samet életében először elkésett a sábeszi istentiszteletről. Mindössze öt perccel a lövöldözés megkezdése után érkezett meg a parkolóba, ahol szemtanúja volt a rendőrök és a lövöldöző tűzpárbajának. Judah Samet, Strasshof, Bergen-Belsen és a halálvonat után 75 évvel, újra megmenekült.
A zsinagóga lövöldözésben 11 ember halt meg, a legidősebb közülük 97 éves volt. A tagok nagy része nyugdíjas volt, akik hosszú évek óta jártak a Tree of Life-ba. A lövöldözés óta eltelt egy évben a zsinagóga vezetősége úgy döntött, hogy átalakítják az épületet. Még az is felmerült, hogy lerombolják az egészet és egy teljesen újat húznak a helyébe. Valószínűleg három évbe fog telni a zsinagóga újraépítése.
Judah Sametet februárban meghívták a Fehér Házba majd Donald Trump kongresszusi évértékelőjére is, ami pont nyolcvanegyedik születésnapjára esett. Az elnök külön kiemelte őt beszédében, majd a Kongresszus elénekelte neki a Boldog Születésnapot. Judah több interjúban elmesélte, hogy egy fekete kongresszusi dolgozó levetette vele a kipáját mondván „a Kongresszusban nem hordunk kalapot.” A beszéd alatt észrevette, hogy egy másik debreceni túlélő kalapban ül, nem messze tőle, és akkor újra feltette a kipáját.
Samet a Fehér Házban személyesen is találkozott az elnökkel és előre szólt, hogy szeretné majd megáldani Trumpot. „Egy zsidónak kötelessége áldást mondani a vezetőkre”- mondta Samet.
Judah a The Jerusalem Post konferenciáján visszaemlékezett, hogy mit érzett, miután kihajtott a zsinagóga parkolójából, ahol még tartott a lövöldözés:
„Ahogy vezettem hazafelé csak egy dologra tudtam gondolni: a családom számára soha nincs vége. Mindig folytatódik. Akkor én miért vagyok még itt? Nagyon jó kérdés. (…) Hiszem, hogy azért vagyok itt mert valaki vigyáz rám”
Hajdú Tímea összes cikkét elolvashatja itt.