A Milton Friedman Egyetem Magyar Zsidó Történeti Intézete és Magyar Nemzeti Levéltár Somogy megyei levéltára konferenciát szervezett Kaposváron „A terror évei: 1919/1920. Vörösök és fehérek” címmel. A Mandiner tudósítását ajánljuk.
Polgár Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy megyei levéltárának igazgatója megnyitójában arról szólt, hogy
a centenárium „visszatekintésre késztet a történelemre”, hiszen számba kell venni a vörös- és a fehérterror áldozatait, illetve meg kell ismerni a gyilkosokat motiváló mozgatórugókat.
Veszprémy László Bernát, a Milton Friedman Egyetem Magyar Zsidó Történeti Intézetének kutatója előadásában a zsidó ellenállás kérdését vizsgálta a fehérterror alatt. Mint kiemelte, a téma érzékeny, ugyanis fontos kerülni az áldozatok hibáztatását. Előadása szerint a zsidó ellenállási és jogvédelmi kísérletek nem a zsidóság, hanem az antiszemita ellenforradalmi állam miatt nem jutottak eredményre, ennek ellenére idézte néhány sikeres kísérlet példáját, elsősorban cionisták részéről.
Katona Csaba történész, a Milton Friedman Egyetem Magyar Zsidó Történeti Intézetének munkatársa izgalmas és provokatív előadást tartott az első világháború brutalizáló hatásáról. Mint idézte, sok kegyetlenkedő ember kiválóan teljesített a fronton az első világháborúban, ám hazaérve civileken „folytatta a brutalitást”. Ilyen példa volt a már idézett Bibó Dénesé, aki kitüntetett veterán volt, ám idehaza a kivégzett zsidók és kommunisták holttestével fotózkodott. A háborús brutalizálódás modern popkultúrában való feldolgozásaiként
idézte a szerző a Walking Deadet és a Peaky Blinders sorozatot, ám korabeli forrásként Móricz Zsigmond novellái is szerepeltek.
A történész felhívta a figyelmet, hogy nem lehet mentegetni az egyik vagy másik fajta terror elkövetőit, a civil áldozatok gyilkosai az áldozatok származásától függetlenül gyilkosok voltak.
A teljes cikk, benne Hatos Pál, Varga István, Farkas Péter, Huszár Mihály, Vörös Boldizsár és Bödők Gergely előadásaival és Gecsényi Lajos intézetvezető hozzászólásával itt olvasható.