„Ha a konzervatívok maradnak kormányon, az EU ellenséges magatartását maga mögött hagyva Nagy-Britannia hamarosan közelebb kerülhet az amerikai Izrael politikához” – vetíti előre Tom Gross elemzésében.
Miközben sokan Nagy-Britanniában főként belpolitikai kérdésként foglalkoznak a brit uniós kiválás (Brexit) ügyével, az ország lehetséges lépésének külpolitikai következményei is kulcsfontosságúak. Tom Gross, a közel-keleti régióval foglalkozó brit újságíró (a zsido.com vele készült interjúját lásd itt – a szerk.) többek között arra is felhívja a figyelmet az Asharq Al-Awsat, a londoni vezető arab lap oldalán közölt írásában:
„elképzelhető, hogy a Brexit után megváltozik az a konszenzus, ami a britek és az EU között áll fenn Irán, valamint az izraeli-palesztin kérdés kapcsán.”
Tekintettel arra, hogy a szigetország láthatóan igyekszik gazdasági kilátásait is fenntartani és javítani az Egyesült Államok vezetésével, és John Bolton amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó múlt hónapban ki is fejezte hazája együttműködési szándékát, a Trump-adminisztráció — a tárgyalások részeként — akár azt is elvárhatja az Egyesült Királyság vezetőitől, hogy igazodjanak az Iránnal szemben gyakorolt amerikai állásponthoz.
„Ezt pedig sokan nagy örömmel fogadnák az arab világban és Izraelben mindazok, akik egyetértenek Bolton meglátásával — miszerint az EU által támogatott »iráni nukleáris megegyezés« növeli, és nem csökkenti Irán esélyeit ahhoz, hogy középtávon nukleáris fegyverekhez jusson.”
Az elemző szerint a forgatókönyv kétféleképpen folytatódhat Izrael számára: amennyiben a brit konzervatívok maradnak kormányon, az EU sokszor Izrael-ellenes magatartását maga mögött hagyva Nagy-Britannia hamarosan közelebb kerülhet az amerikai Izrael-politikához.
Ennek egyik jeleként tekinthető Michael Gove brit kormányminiszter The Times-ban közölt írása is, amiben az Egyesült Királyság izraeli nagykövetségének Jeruzsálembe költöztetését javasolta. Hozzá hasonlóan Sajid Javid is lényeges baráti gesztust tett, amikor 19 év után az első belügyminiszterként látogatott el a jeruzsálemi Siratófalhoz. Priti Patel újonnan kinevezett belügyminiszter pedig szintén elkötelezett támogatója a zsidó államnak.
Boris Johnson magatartását ennél már jóval ellentmondásosabb hozzáállás jellemzi. Korábban többször tett elismerő lépéseket Izrael felé, diákévei során az Oxford Union tagjai előtt állt ki a zsidó állam mellett, és nyaranta személyesen is emlékeket szerzett a kibuci életről.
Külügyminiszterként az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának fórumán egy alkalommal elítélte a szervezet Izrael-ellenességét, amit „a béke ügyének rombolásaként” címkézett. Ugyanakkor a gázai háború során adott izraeli választ „aránytalannak, rondának és tragikusnak” nevezte. Churchillről szóló könyvében pedig „az izraeliek szégyenteljes bánásmódjáról” írt a palesztinokkal szemben — a palesztin vezetők „siralmas minősége” mellett.
Egyesek szerint az sem véletlen, hogy Johnson a múltban „olvasztótégelyként” is utalt magára — tekintettel arra, hogy muszlim és keresztény felmenői mellett zsidó gyökerekkel is rendelkezik. Ugyanakkor Tom Gross szerint a miniszterelnök
muszlim és zsidó családi származása nem lényeges a külpolitikai hozzáállása szempontjából.
Sokkal lényegesebb kérdés, hogy mi történhet, ha a Brexit mellett a következő választások alkalmával a brit Munkáspárt kerülne a vezetés élére. A párt antiszemita botrányairól híres elnöke, Jeremy Corbyn ugyanis szintén lényegi változásokat hozhatna hazája és a Közel-Kelet relációjában.
„Corbyn Izraelt és Szaúd-Arábiát is gyűlöli, csak azért, mert mindketten Amerikai szövetségesei” — állapítja meg a brit elemző.
A pártelnök éveken át dolgozott az iráni állami propagandacsatornának, a Press TV-nek, és nyilatkozataiból egyértelmű, hogy máig pozitív érzelmek kötik a perzsa állam felé. Teherán mellett Corbyn az észak-koreai rezsimmel szemben is megengedően nyilvánult meg a múltban, ahogy a szíriai vezetés ellen sem emelt hangot eddig.
„Egy Corbyn vezette kormány éles elfordulást hozhatna az EU közel-keleti hozzáállásától, és gyakorlatilag egy Hamász-barát, iráni rezsimet támogató álláspont felé terelheti Nagy-Britanniát”.
Nem meglepő tehát, hogy Izraelben is kiemelt figyelemmel kísérik a szigetország jövőjének alakulását. Bár a Brexit sorsa számos kérdőjelet hordoz magában, Benjamin Netanjahu a júliusban beiktatott brit miniszterelnöknek elsők között gratulált. Csütörtökön el is látogatott Johnsonhoz, akinek azt mondta: „Ön nagyszerű barátja a zsidó népnek és Izraelnek. Nagyra értékelem az antiszemitizmus elleni határozott álláspontját és Izrael biztonságának támogatását.”
Az izraeli miniszterelnökség szerint a két vezető folytatni akarja a gazdasági és az innovációs együttműködést, valamint Netanjahu előrevetítette, hogy a két ország „együtt fog szembenézni a közös kihívásokkal és megragadják az adódó lehetőségeket”.
| Az EU nem tárgyal újra
Nemet mondott a Nagy-Britanniának az Európai Unióból történő távozását rögzítő Brexit-megállapodás újratárgyalására az EU tanácsának soros elnökségét betöltő finn kormányfő. Antti Rinne hangoztatta, nem tárgyalnak újra arról a megállapodásról, amelyet már korábban Nagy-Britannia és az Európai Unió megkötött. Boris Johnson brit miniszterelnök szerdán a londoni parlament alsóházában azt mondta, hogy kormányának eltökélt szándéka egy új megállapodás elérése az október 17-i EU-csúcson, és utána az ország kiléptetése az EU-ból az október 31-i határnapon. Azt is mondta, „teljesen egyértelmű”, hogy kormányának sikerül új megállapodást kötnie Brüsszellel a kilépés feltételrendszeréről. (MTI) |
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.