Hollywoodban Izrael lassan kikerül a karanténból

A Neokohn főszerkesztője

 

A filmipar kezdi végre belátni, hogy az izraeli társadalom nem gonosz megszállókból és ártatlan áldozatokból áll, a dolgoknak a feketén és a fehéren kívül rendkívül sok árnyalata van.

Ugyan sok-sok évig a kereskedelmi televíziózásban dolgoztam, mégsem nevezném magamat televíziós szakembernek. Tartalom szempontból biztosan nem. Valamelyest ismerem azonban a hollywoodi stúdiók világát, kereskedelmi gyakorlatát, és tudom, hogy Izrael mint téma úgy általában véve nem volt kifejezetten népszerű a tartalomgyártók körében. Még akkor sem, ha a közhiedelemmel összhangban igaz, hogy sok zsidó származású dolgozik a szórakoztató iparban.

A zsidó-téma népszerű volt persze, de az Exodus-on és a München-en kívül Izraelt érintő, nagy költségvetésű filmek nemigen voltak eddig. Ennek nyilvánvalóan politikai okai voltak.

Egyrészről Izraelről beszélni nehéz  volt úgy, hogy közben valamilyen népcsoport ne sértődne meg, másrészről a producerek és írók olyan politikai szemüvegen keresztül szemlélték a világot, amelyen keresztül nézve Izrael állam léte nem fér össze az általánosan használt narratívával.

Egyszerűbb volt tehát nem foglalkozni Izraellel, pedig az kimeríthetetlen mennyiségű témát tud szolgáltatni a Hollywoodban tartalomra éhes íróknak és producereknek.

Amerikai színész bojkottálta a Fauda készítőinek új Netflix sorozatát

 David Clennon azért nem ment el a meghallgatására mert így kívánta kifejezni egyet nem értését az izraeli sorozat palesztin-ábrázolásával.

Valami azonban elkezdett megváltozni az utóbbi időben. Minden bizonnyal főként annak köszönhetően, hogy az izraeli televíziós és filmes cégek ontják magukból a jobbnál jobb formátumokat, melyek a nemzetközi porondon is élvonalbeliek, elég csak a Magyarországon is igen népszerű Terápia című sorozat eredetijére, Az ének iskolájára, a Bezár a bazár!-ra vagy a Rising Star című műsorokra gondolni. De nem lehet figyelmen kívül hagyni a világszerte népszerű Homeland című sorozatot sem, melynek eredetije szintén izraeli készítésű.

Szempont lehet az is, hogy még a végletesen liberálisan gondolkodók számára is kezd bebizonyosodni a szélsőséges polkorrektség kontraproduktív hatása.

A Netflix, a Hulu, az HBO, az Amazon és más streaming-szolgáltatóknak köszönhetően úgy tűnik, az „Izrael-téma” kikerül a karanténból.

Ezek a cégek lassan ugyan, de egyre nagyobb bátorsággal nyúlnak olyan témákhoz, mint a közel-keleti konfliktus, és kezdik belátni, hogy az izraeli társadalom nem gonosz megszállókból és ártatlan áldozatokból áll, a dolgoknak a feketén és a fehéren kívül rendkívül sok árnyalata van.

Sacha Baron Cohen a híres izraeli kémet, Eli Cohen-t játssza a Netflix új filmjében

Cohen története rendkívül érdekes és tragikus, miután a Szíriában szolgálatot végző kém nagyban hozzájárult az 1967-es hatnapos háború izraeli sikeréhez.

Odáig még nem jutottunk, hogy a hollywoodi filmipar olyan filmeket készítsen, ahol a világot radikális iszlám terroristáktól kellene megmenteni, ahogy egyébként azt a való élet diktálná. James Bond még mindig béna orosz szupergengszterek ellen hadakozik, holott az orosz szupergengsztereket a világ elpusztításában „mindössze” talán a fegyverkereskedelmi rész érdekli manapság.

Ezért hát újabb és újabb szuperhős-filmek készülnek, képzeletbeli gonoszokkal, nehogy véletlenül bármelyik etnikai csoport magára ismerhessen bennük.

Ehhez képest váratlan és reményt keltő fordulat, hogy olyan sorozatok jelennek meg, mint a Fauda (két évad készült eddig, ősszel várható a harmadik) a Netflix finanszírozásában, az A mi fiaink (az első évad jelenleg is tart) az HBO készítésében vagy a When Heroes Fly (Netflix). És nem csak hogy megjelennek, hanem bombasztikusan sikeresek is.

Megmondom őszintén, kezdetben szkeptikus voltam ezekkel a sorozatokkal kapcsolatban, mert az volt a tapasztalatom, hogy az ilyen típusú filmek túlságosan apologetikusak, a szituációt –  félve a radikálisan baloldali kritikusoktól – egyoldalúan iszlámbarát módon fogják bemutatni.

Félelmem annál is inkább tűnt megalapozottnak, mert korábban a csak Izraelben bemutatott izraeli filmek is a „bocsánat, hogy élünk és megvédjük magunkat” narratívát követték.

Úgy tűnik azonban, van remény. Az odáig rendben van, hogy ezek a sorozatok igyekeznek az éremnek mindkét oldalát bemutatni, sokszor ráirányítani a figyelmet a valós emberi sorsokra, mert persze a barikád mindkét oldalán vannak szenvedő emberek. De legalább nem mindig és mindenben Izrael a hibás, legalább nem kér mindenki bocsánatot amikor megvédi magát, a családját, a hazáját.

És akkor jönnek az olyan filmek, mint a The Angel, az Operation Finale, vagy a Red Sea Diving Resort (Netflix), olyan nagyágyú nevekkel, mint Chris Evans és Ben Kingsley. Most éppen a hamarosan bemutatásra kerülő The Spy (Netflix) mini-sorozat Sacha Baron Cohen-nal a főszerepben az, amit várni lehet. Mindegyik mozi igazi izraeli hősöket mutat be, emberi módon, kendőzetlenül.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy ősszel érkezik az izraeli ultraortodox társadalmat bemutató, egyébként vicces, néha csetlő-botló, de nagyon is valós karakterekkel bemutató Shtisel (Netflix) harmadik évada, akkor valóban okunk van bizakodónak lenni.

Fauda, avagy gyomorszájon vág a valóság

Ebben a döbbenetes izraeli sorozatban nincsenek jók és rosszak, hanem hús-vér emberek, családi háttérrel, érzelmekkel, pontosan megrajzolt, valós karakterek. Amichay Mihály Éva írása.

Címlapfotó credit: Netflix