A dzsihadisták az elmúlt napokban vérszemet kaptak

Izraeli részről a napokban emlékeztették Mahmúd Abbászt arra, hogy ha nem lenne a zsidó állam, már rég elvesztette volna a Palesztin Hatóság feletti uralmát és a területet a Hamász uralná.

Augusztus utolsó hete az iskolakezdés és egy kicsit már a Ros hásáná ünnepi hangulatában telik. Az első évüket kezdő apróságok sürgés-forgása és az idén már másodjára kiírt választások izgalmai mellett, ha mindez nem lenne elég, a Közel-Keleten szokásos virtusnak megfelelően, Izrael hirtelen egy háromfrontos konfliktus lehetőségének közepén találta magát.

Benjamin Netanjahu miniszterelnök és védelmi miniszter múltheti kétnapos ukrán hivatalos látogatása közben a Hamász a libanoni Al-Akhbar újságban közzétett ultimátuma további, rakéták formájában továbbított erőszakos üzeneteket helyezett kilátásba, amennyiben Izrael nem engedi át a katari készpénzsegélyt.

Netanjahu a választási kampányon kívül is sok kritikát kapott a bőröndökben átengedett, a térségben élők életminőségét ideig-óráig feljavító segélyek miatt. Csütörtök este a 10 millió dollár — családonként 100 dollár — kiosztását felügyelő Mohammed al-Emadi katari diplomata az Erez-határátkelőn át belépett a Gázai övezetbe.

A pénz megérkezéséig csak a múlt héten 6 rakétát lőttek ki az övezetből Izraelre, a határkerítésnél pedig tovább folytatódtak a péntekenként rendezett zavargások és a Molotov-koktélt szállító terror-léggömbök küldése.

Izrael és az USA a libanoni békefenntartók hatáskörének kiterjesztését próbálja elérni

Pont mielőtt az ENSZ csütörtökön a Libanoni Békefenntartó Erők (UNIFIL) fenntartásáról szavaz, látott napvilágot az a videó, melyben libanoniak felgyújtanak és megtámadnak egy békefenntartó járművet.

A Hamász-ultimátumot kísérő rakéták azonban nem minden esetben az enklávét uraló terrorszervezethez köthetőek. Az izraeli hadsereg azonban mindig Hamász-célpontok ellen indít megtorlócsapásokat, hiszen a zsidó állam és lakosai biztonságát veszélyeztető támadásokért egyérteleműen a Gázai övezetet uraló szervezet felel.

Így aztán még a múlt héten az izraeli hadsereg arab nyelvű szóvivője, Avichay Adraee alezredes saját nyelvén szólította fel a Hamászt, hogy tartsa féken az Irán által támogatott Palesztin Iszlám Dzsihád terrorista csoportot, amely nem mellesleg az övezet második legnagyobb terrorszervezete a Hamász után.

Adraee alezredes azt is leszögezte, hogy a zsidó államnak nincs gondja a gázai lakosokkal, a rakétatámadásokat indító terroristákkal viszont igen, ezért az izraeli hadsereg mindent megtesz, hogy megvédje polgárait. Hangsúlyozta, hogy a Hamász és Izrael közötti megállapodások részeként megvalósítás alatt álló projekteket az Iszlám Dzsihád meg akarja akadályozni, ellehetetlenítve ezzel az ott élők körülményeinek javítását.

Zajos hétvége után a vasárnapra virradó reggelen a média figyelme hirtelen a gázai eseményekről Szíriára terelődött, ugyanis az izraeli hadsereg szokásától eltérően beismerte, hogy az éj leple alatt légicsapásokat hajtott végre, ezzel meghiúsítva, hogy a – Washington által terrorista szervezetnek tartott – iráni Forradalmi Gárda elit al-Kudsz egysége vezette sejt öngyilkos drónokat indítson észak-izraeli célpontok ellen.

A megelőző csapásban legalább 5 személy meghalt, köztük két Hezbollah-harcos és egy iráni.

Tüntetők a gázai határon. Fotó: Anadolu

Aviv Kochavi vezérkari főnök szerint a kamikaze dróntámadást maga az al-Kudsz parancsnoka, Kászim Szulejmáni irányította.

„Az a személy, aki levezényelte és elrendelte ezt a támadást, Kászim Szulejmáni volt személyesen. Ő finanszírozta, oktatta és képeztette ki a síita ügynököket, akik végrehajtották volna a támadást. Fel kell készülnünk minden eshetőségre, és ezt a lehető legjobban kell kiviteleznünk” — nyilatkozta Kochavi.

Még ugyanaznap a Hezbollah arról számolt be, hogy drón robbant fel bejrúti propagandairodájánál. Az állítást aztán a libanoni hadsereg is megerősítette azzal, hogy két ellenséges drónt azonosított a libanoni légtérben. Az egyik lezuhant, a másik pedig a levegőben felrobbant. Az izraeli hadsereg visszatérve korábbi álláspontjára, annyit fűzött a hírhez, hogy nem kommentál „külföldi jelentéseket”.

Izraeli elemzők a libanoni médiában közzétett kép alapján arra következtettek, hogy az eszköz egy polgári, rendkívül korlátozott hatótávolságú drónnak tűnik, amelyet az izraeli hadsereg valószínűleg nem tudna, vagy nem állna érdekében olyan érzékeny műveletekre használni, mint a felderítés vagy egy Hezbollah támaszpont megtámadása.

Mindezt azonban hivatalosan senki sem erősítette meg, és a libanoniak azóta is váltig erősítgetik az ellenkezőjét.

Bár a Hezbollah azt állította, hogy a drón csupán a propagandaközpontjának irodáiban okozott kárt, a héber nyelvű médiában megjelent tudósítások kedd éjszaka arról számoltak be, hogy a dróntámadás célpontja állítólag egy tüzelőanyag készítéshez használt drága és ritka ipari keverőgép volt, és a támadás legalább egy évvel visszavetette a terrorszervezet nagy hatótávolságú, precíziós rakéta fejlesztésére irányuló programját.

Ugyancsak a libanoniak szerint a „pórul járt” bejrúti drónok feladata a hétfői, arab médiajelentések szerint Izraelnek tulajdonított dróncsapás biztosítása volt. A megsemmisítő támadás célpontja a libanoni Bekaa-völgyben, közel a szíriai határhoz egy Hezbollah szövetséges palesztin terroristabázis volt. Az izraeli hadsereg ezt az incidenst sem kommentálta.

A Gázai övezetben kitört, a Hamászt „gyenge harcosként” támadó hatalmi harc mögött sok esetben Teherán, következésképp az iráni támogatással felvértezett Iszlám Dzsihád terrorszervezet áll, mely Izraelre irányuló rakétáival a Hamász tekintélyét akarja aláásni.

A múlt vasárnapi aknavető gránátok után kedd este erős robbanás rázta meg a Gázaváros melletti két rendőrségi ellenőrzőpontot, majd rövid idő múlva még egy következett. A Hamász magas készültséget rendelt el. Az első robbanás során a helyi milícia három embere életét vesztette.

Izrael hárított a támadást illetően. Iszmáíl Hanije, a Hamász politikai szárnyának vezetője nyugalomra intette a gázaiakat, legalábbis ameddig a nyomozás tart.

Egyelőre nem tudni, ki áll a robbantás mögött, de valószínűleg két öngyilkos merénylő hajtotta végre, feltehetőleg az egyik Iszlám Államot támogató, gázai szalafista csoport nevében. A saját tekintélyét védelmezve, a Hamász megtorlást ígért, ami a gázai enklávét uraló terrorszervezet szemében egyet jelent a nyilvános akasztásokkal történő rendcsinálással.

A Gázai övezetben Arafat halálát követően nem jelentenek újdonságot az hatalmi harcok.

Utódja, Mahmúd Abbász (Abu Mázen) rögtön a megválasztása után (2005) azzal indított, hogy elvesztette a kontrollt a Gázai övezet felett. A térség stabilizálása érdekében a 2007-ben életre hívott Fatah-Hamász egységkormány Iszmáíl Hanije miniszterelnökségével az élén tiszavirág-életűnek bizonyult.

Az alig három hónapos egységkormány bedőlése után Abbász rögtön leváltotta Hanijét, és 2010-ben lejárt mandátuma ellenére a Palesztin Hatóság azóta sem írt ki új választásokat a térség stabilitása érdekében. A két szervezet közötti ellentéteket még a közös ellenség, Izrael elleni gyűlölet sem képes feloldani.

Gázából kilőtt rakéta zuhant le az izraeli határ közelében

A rakéta miatt légiriasztás volt Netiv Ha’aszara településen, Gázától északra.

Izraeli részről a napokban emlékeztették Abbászt arra, hogy ha nem lenne a zsidó állam, már rég elvesztette volna a Palesztin Hatóság feletti uralmát és a területet a Hamász uralná.

A gázai enklávét, különösen az Ariel Saron nevéhez köthető kivonulás után, folyamatos hatalmi harc uralja, többek között a különböző helyi szakadárok, az ISIS és a mostanában sokat emlegetett Iszlám Dzsihád terrorcsoport között.

A dzsihadisták az elmúlt napokban vérszemet kapva, nem csak Izrael ellen kezdeményeznek, hanem hazai pályán is képesek lennének öngyilkos merényletekre a Hamász ellehetetlenítése érdekében. Attól sem visszariadva, hogy saját testvéreiket vagy a helyi milícia embereit áldozzák fel. A gyilkoláshoz a biztatást és a muníciót Teherántól kapják.

Az évtizedes embertelen körülmények között, ivóvíz és folyamatos áramellátás nélkül élő gázaiak helyzetének rendezése úgy tűnik, a nagyhatalmak erejét vagy szándékát meghaladó feladat.

Izrael aktívan „tűri” a folyamatos atrocitásokat. A különböző szankciók, a halászati zóna szűkítése, majd bővítése mellett a katari pénzek ugyan mindig eljutnak a kedvezményezettekhez, de mindez nem több helyi érzéstelenítésnél.

Az izraeli stratégia, amely az ellenség, vagyis a Hamász mindig csak addig történő gyengítésére irányul, hogy az még megőrizze hatalmát, idáig legfeljebb a dzsihadistáknak kedvezett. Hosszú távon Izrael felvetette a helyi lakosok kivándorlásának lehetőségét, azzal, hogy a repjegyet a zsidó állam állja, de eddig senki sem jelentkezett, hogy a két millió gázai nincstelen legalább egy részét befogadná.

Évek óta az övezetből valahogy mégis kijutók csak azért tudnak útnak indulni, mert pénzzel és magasan képzett szaktudással rendelkeznek, ezért jó eséllyel új életet kezdhetnek valahol. Megfigyelők szerint az ingyen repjegy a módosaknak kedvezne, és végül a szegénység miatt csupán a terrorizmus első számú kiválasztottjai maradnának.

A fiatal palesztinok tömegesen hagyják el Gázát

Kevés a munka, még kevesebb a remény és az ok a maradásra — írja elemzésében a The Economist.