A szokásos kétoldalú diplomáciai protokoll után hazatérő Benjamin Netanjahu egy eszkalálódó Hamász konfliktussal és az egymást egyre vérmesebben támadó megosztott jobboldallal találta szemben magát. Nagy Gabriella jegyzete Tel-Avivból.
Izraeli miniszterelnök húsz éve nem volt hivatalos látogatáson Kijevben. A két zsidó származású és ráadásul Izrael-párti ukrán vezető, Volodimir Zelenszkij elnök és Volodimir Hrojszman miniszterelnök megválasztásánál jobb alkalmat nem is lehetett volna találni, hogy más alapokra helyezzék a két ország közötti diplomáciai viszonyt. Így aztán új fejezet nyitását kezdeményezve, a hét elején kétnapos látogatásra Benjamin Netanjahu személyében ugyanaz a miniszterelnök tért vissza Ukrajnába, mint két évtizeddel ezelőtt.
Többek között az orosz befolyásnak köszönhető húsz éves hűvös ukrán-izraeli diplomáciai kapcsolat nagy áttörésére azonban egyik fél sem számított. A kijevi média közepes lelkesedése mellett, az izraeli riportereket és elemzőket inkább az érdekelte, hogy közvetlenül a szeptemberi választások előtt és az egyre feszültebb izraeli-palesztin konfliktus közepette az utazás időzítése többet hoz vagy visz az újraválasztására készülő miniszterelnök mérlegén.
Köztudott, hogy a miniszterelnök külföldi látogatásaira magával viszi az izraeli újságírók színe-javát, a kijevi események ellenére azonban Izraelben tovább folytatódott a választási kampány, ami sokkal jobban lekötötte az otthon maradt médiát, ugyanis botrányos bejelentésekből és ultimátumokból az elmúlt héten sem volt hiány.
Az első nagy dobás mindjárt a hét elején a Haaretz leleplező riportja volt, amely a jelenlegi jobboldalt egyesítő Jamina vezetőjét, Ajelet Sakedet hozta kínos helyzetbe. A cikk írója, Cháim Levinson a szerkesztőségnek kiszivárogtatott hangfelvételekre és írásban küldött üzenetekre hivatkozva azt állította, hogy a volt igazságügyminiszter tárcája megtartásának fejében immunitást ígért a több korrupciós ügyben érintett és meghallgatás előtt álló Benjamin Netanjahunak, a főügyész Aviháj Mandelblittel szemben.
Saked azok után, hogy kilépett a Zsidó Otthonból Naftali Bennnettel, új pártot hozott létre az április választások előtt, de nem érte el a bejutási küszöböt. A riport szerint a sikertelen választások után közvetítőkön keresztül küldött üzenetekben biztosította a miniszterelnököt, hogy az igazságügyi posztért cserében „kézben tartja” a főügyészt, ráadásul a felvételek szerint kilátásba helyezte, hogy segítsége nélkül a miniszterelnök börtönbe fog kerülni.
Reagálva a riportra, Ajelet Saked „alacsony színvonalú, csúnya rágalmazásnak” minősítette a vádakat — egyébként a felvételek és írásos dokumentumok hitelességét nem firtatva–, és hangsúlyozta, hogy a riportban szereplők nem az ő megbízásából jártak el, ő ugyanis tiszta az ügyben. A Jamina nevében Naftali Bennett megvédte a párt vezetőjét, mondván, hogy Saked egyetlen célja az izraeli állampolgárok életének javítása, Bezalel Szmotrics pedig úgy vélte, a Haaretz cikke csak növelni fogja mandátumaik számát.
Azonkívül, hogy a kipattant ügy felkeltette a nevezett főügyész figyelmét, a sarokba szorított Ajelet Sakedet egy másik Likud bejelentéssel kapcsolatban visszakozásra késztette.
A Haaretz riporttal párhuzamosan és még a kijevi út idején, egy izraeli névtelenül nyilatkozó vezető tisztviselő ugyanis azt nyilatkozta az izraeli sajtónak, hogy Izrael támogatná a gázaiak tömeges kivándorlását. A forrás azt állította, a zsidó állam fizetné a repülőjegyet, valamint tárgyalásokat folytatnak európai és közel-keleti országokkal a befogadásukat illetően — igaz, eddig még nem érkezett pozitív válasz az ügyben. A bejelentést alátámasztani látszik az a tény, hogy 2018-ban 35 ezer kivándorlónak eddig valamilyen jogon valóban sikerült kijutnia, az ott maradott két millióval szemben.
A kabinet részéről kiszivárogtatott hírrel kapcsolatban a kínos helyzetbe került Ajelet Saked a rádióban kénytelen volt egyetérteni a „támogatható ötlettel”, mivel szerinte a (Gázai) övezet már amúgy is „túlzsúfolt”.
Saked ily módon akarva-akaratlanul egyetértett a likudos bejelentéssel összecsengő Bezalel Szmotrics, Mose Feiglin (Zehut) és Itamar Ben Gvir (Otzma Jehudit) politikai kampányával, pedig a Jamina nevében többször is azzal próbálta meggyőzni a szavazókat, hogy aki a választási küszöb alatt teljesítő Otzmára és Zehutra szavaz, az tulajdonképpen a baloldalt juttatja kedvező helyzetbe.
Egyébként a gázaiak kivándorlásával kapcsolatban a The Times of Israel-nek nyilatkozó, Gáza városban élő 27 éves fiatal úgy vélte, hogy „Netanjahu nem tesz semmit, annak érdekében, hogy segítse a kivándorlást, és az egész bejelentés csak a jobboldali szavazatok megszerzésére irányult”.
Másrészről a Kan csatorna újságírója, Gál Berger megjegyezte, hogy a térségből csak azok fognak tudni kijutni, akiknek van pénzük, és akik képzettek, tehát új életet tudnak majd kezdeni és lesz esélyük a beilleszkedésre. Maradni pedig az elkeseredett szegények fognak, akiket könnyen rá lehet venni a terrorizmusra, vagyis a kivándorlás efféle támogatása a konfliktust nem megoldani, hanem továbbszítani fogja.
A médiát és az izraelieket lekötő gázai adok-kapok közben a Hamász sem maradt csendben. A terrorszervezet részéről névtelenül nyilatkozó forrás az Al-Akhbar libanoni újságon keresztül küldött ultimátumot Izraelnek. Az üzenet szerint amennyiben a zsidó állam megakadályozza a katari segély beléptetését a Gázai övezetbe, úgy a terrorszervezet fokozni fogja az erőszakot Gáza izraeli határa mentén.
Mohammed al-Emadi katari képviselő tervek szerint ma érkezik Gázába, hogy felügyelje további 25 millió dollár értékű katari pénzcsomag 100 dolláronkénti kifizetését a rászorulók számára. A kérdés, hogy Liberman és Saked médiában sulykolt ellenkezését figyelmen kívül hagyva a miniszterelnök milyen döntést fog hozni. A választ Juda Ari Gross, a Times of Israel haditudósítója vázolta röviden:
„adj ultimátumot, egy olyan eseményre, amiről köztudott, hogy úgyis be fog következni, és akkor úgy fog tűnni, azért következett be, mert ultimátumot adtál.”
A Hamász azonban biztosra akar menni és a biztonság kedvéért tegnap éjszaka kilőtt két rakétát Izraelre.
Az elmúlt hét kiemelkedő eseményének számít, hogy a választásokra készülődve, a Hamász-pénzek utaztatását ellenző Liberman sem bízta a véletlenre a dolgok alakulását, ezért egyezségre jutott a Beni Ganz vezette Kék-Fehér párttal a töredék szavazatok megmentéséért. Az izraeli választási törtvények szerint a választások előtt megkötött egyezménynek megfelelően, a pártok egy egész mandátumot el nem érő szavazataikat összesíthetik egy másik párt hasonló szavazataival és az így elért mandátumot, annak a pártnak a javára írják, amelyik több helyre jogosult.
Áprilisban a Kék-Fehérek elestek egy mandátumtól, ugyanis — a Likuddal ellentétben — nem egyeztek meg senkivel. Elemzők szerint Liberman, aki kitart az egységkormány mellett, a töredékszavazatok átadásával könnyen eldöntheti a szeptemberi választások kimenetelét, ezzel is nagyobb esélyt adva a nagykoalíciónak.
A hír kapcsán, amint az várható volt, elindult Liberman lejáratása. A 12-es csatornának adott felvételek célja a jobboldali szavazók és Liberman emlékezetének felfrissítése a háredi vezetőkkel ápolt igen közeli barátságával kapcsolatban, amelynek köszönhetően például legutóbb a volt védelmi miniszter jelentősen hozzájárult Mose Leon jeruzsálemi polgármesteri győzelméhez.
Liberman lejáratását célzó riport időzítése azonban nem volt szerencsés, ugyanis egybeesett azzal a bejegyzéssel, amiben Donald Trump a demokratákra szavazó zsidók hűségét firtatatta. Bár a szemrehányás nem az izraeliekre vonatkozott, feledve Libermant, az ortodoxokat és Sakedet, mindenki a Kijevből hazatérő Netanjahu megfelelő válaszára várt, hiába.
Avigdor Liberman viszont, kihasználva a feszült belpolitikai helyzetet pártja nevében kérelmezte a választási bizottságnál, hogy a szeptemberben megfigyelő kamerákat telepítsenek az ultra-ortodox szavazóhelyiségekbe.
A hírt Oded Forer, a Jiszráel Beitenu nevében szerdán a 12-es csatornának adott interjújában megerősítette, mondván: „a szokatlan, több mint 80 százalékos (haredi) választói aránnyal kapcsolatban az a pletyka járja, hogy még a ‘halottak’ is szavaznak, ezért szükséges a megfigyelés.”
Liberman azzal indokolta a kérést, hogy az áprilisi választások során a csalások kiküszöbölésére a Likud az arab szavazóhelyiségekben mintegy 1200 rejtett kamerát szereltetett fel. Az eset nagy vihart kavart, főleg azért, mert csak utólag derült ki, hogy a Likud titokban intézkedett. A főügyész és a kritikusok rosszallása ellenére, a szeptemberi választásokon nagyon valószínű, hogy ismét ellenőrizni fogják az arab választókat, ami megfigyelők szerint inkább szolgálja az arabok megfélemlítését, mint a választások tisztaságát. A kamerák elriaszthatják az arabokat és az alacsony részvétel a Likudnak kedvezne, ugyanezt fordítaná az egységkormány hasznára Liberman is az ultraortodoxokat távoltartó kérelmével.
Végezetül, az elmúlt hét eseményeit összegezve Benjamin Netanjahu kijevi útját a helyszínről tudósító izraeli riporterek feledhető kétnapi távollétnek nyilvánították, elemzők az izraeli orosz ajkú választók körében népszerű Avigdor Libermannal hadilábon álló kormányfő ellenstratégiájának számlájára írták.
A szokásos kétoldalú diplomáciai protokoll után hazatérő Benjamin Netanjahu egy eszkalálódó Hamász konfliktussal és az egymást egyre vérmesebben támadó megosztott jobboldallal találta szemben magát.
A választások előtti feszült helyzetet kihasználva a Hamász most éppen a katari pénzek átengedését akarja mindenáron. A kijevi gépre felszálló Netanjahu a múltheti „tűzszüneti” gázai rakétákkal kapcsolatban azt nyilatkozta,
„Kiterjesztett hadjáratot indítunk, ha szükséges. Hallottam a megjegyzéseket, hogy a választások visszatartanak egy nagy [katonai] hadjárat indításától. Ez nem igaz. Mindenki, aki ismer, tudja, hogy megfontolásaim ésszerű és releváns alapokon nyugszanak, együttműködve a biztonsági erőkkel”.
A katari pénzek átengedése Saked, Liberman és a baloldal ellenkezése ellenére a miniszterelnökön múlik és valószínűleg átengedi a pénzt. A Likud már előre felkészült a döntés következtében várható rakéták és egyéb járulékos veszteségek csökkentésére és megszellőztette a médiában a palesztin kivándorlás ügyét. A Haaretz riport miatt amúgy is sarokba szorított Ajelet Saked ellen pedig a miniszterelnök kiállt az Otzma Jehudit mellett és nyíltan támogatja az arab pártok kizárásának kezdeményezését a szeptemberi választásokról.
Hogy mindez mennyire nyerte el a választók tetszését, este fogjuk megtudni a közvélemény-kutatások eredményeiből.