A felmelegedés által legsúlyosabban érintett arab országoknak mindenképpen rendezniük kellene a viszonyukat Izraellel. A zsidó államban komoly tapasztalat és technikai tudás halmozódott fel a meglévő vízkészletek racionalizálására, gazdaságos öntözési módszerek bevezetésére, a tengervíz sótlanítására, a szennyvíz tisztítására.
A 19. században a tudósok egyszerre két elméletet is alkottak a Föld és a civilizáció pusztulásáról: az első a hőhalál volt, amit a Nap kitörései idéznek elő. A második pedig a fagyhalál, amit az idéz elő, hogy a fosszilis tüzelőanyagok (kőszén, olaj, földgáz) kimerülnek, elfogynak. Az utóbbi teória sokáig népszerűbb volt, még a 20. század végén, az ismétlődő olajválságok idején is emlegették.
Ahogy ez lenni szokott, napjainkra kiderült, hogy sem az egyes, sem a kettes tipp nem jött be, hanem az X volt a helyes, amire senki sem számított.
Szembesülünk a globális felmelegedéssel, amit azonban nem a napkitörések idéznek elő, hanem az, hogy túl sokat égetünk a még mindig bőséggel rendelkezésre álló fosszilis tüzelőanyagokból, és ettől annyi üvegház-hatású gáz termelődik, hogy az emiatt keletkező hőségtől lassanként megüt bennünket a guta.
A globális felmelegedés és súlyos, már most is érezhető következményei nagyfokú hisztériát és zavarodottságot idéztek elő a nyugat-európai és az észak-amerikai közvéleményben, hiszen a küszöbön álló klímakatasztrófa és a túlnépesedés csak súlyosbítja a már eddig is létező, és megoldhatatlannak bizonyult társadalmi és politikai konfliktusokat.
Röviden összefoglalva arról van szó, hogy bár a tudomány és a technikai jelenlegi fejlettsége lehetővé tenné, hogy hatékonyan fellépjünk az állandó hőmérsékletemelkedést okozó széndioxid-kibocsátás ellen, ehhez hiányzik a szükséges politikai elszántság mind az „első”, mind a „harmadik” világban.
Természetesen a fejlett országokban is lépni kellene, nem véletlenül tűzte ki célul az Európai Bizottság újonnan választott elnöke, hogy az EU tagállamainak CO2-mérlege az évszázad közepére kerüljön egyensúlyba, azaz csak annyi széngázt engedjünk ki, amennyit a földrészünk erdei meg tudnak kötni.
Csakhogy hiába ostorozzák lelkes környezetvédelmi aktivisták és tüntetők a saját vezetőiket, hogy haladéktalanul cselekedjenek a jövő nemzedékek érdekében, ha a klímakatasztrófa és a túlnépesedés fő felelősei a „harmadik világban” keresendők.
A svéd Greta Thunbergnek olyan országokat kellene a „vádlottak padjára ültetnie” mint Kína, mely már Amerika légszennyezésének másfélszeresét juttatja a légkörbe, vagy India és Oroszország. (Kínában és Indiában égetik el a legtöbb szenet a földön.) Az Egyesült Államok ugyan még mindig a második legnagyobb légszennyező, de az új nyersanyagforrásoknak, főként a palagáznak köszönhetően megfordult a trend.
Ma már az észak-amerikai széngázkibocsátás az 1991-es szintre esett vissza, és állandóan csökken.
Világos, hogy sürgősen globális cselekvési programra van szükség a légszennyezés visszaszorítására, de a késlekedést nem lehet egyedül a nyugati világon számon kérni.
A legnagyobb légszennyezőktől, Kínától, Indiától, Németországtól, Japánról, Oroszországtól és társaiktól feltételezhető, hogy előbb-utóbb csökkenteni fogják az üvegház hatású gázok kibocsátását, ugyanúgy, mint Amerika. Kérdés azonban, hogy addigra a Közel- és Közép-Keleten a globális felmelegedés és a túlnépesedés következtében nem következnek-e a be visszafordíthatatlan, tragikus politikai, társadalmi és gazdasági változások.
Ismeretes, hogy az európai menekültválságot előidéző szíriai polgárháborút megelőzően Szíriában 2007 és 2010 között a tartós szárazság gyenge termést eredményezett, ami miatt a vidéki lakosság jelentős része a városokba költözött megélhetést keresve. Néhány év alatt, 2002 és 2010 között Szíriában a városban élők száma közel 9 millióról 14 millióra nőtt, ami már elviselhetetlen konfliktusokat szült egy etnikailag és regionálisan is megosztott társadalomban.
A polgárháború pedig még ma sem fejeződött be, bizonyára azért, mert a konfliktusban külső hatalmak is részt vesznek, akiket a legkevésbé sem érdekel a tömegek szenvedése.
A globális felmelegedés következtében bekövetkező elsivatagosodás az egész arab világot sújtja. Várható, hogy a nyári átlaghőmérséklet Észak-Afrika és a Közel-Kelet bizonyos területein eléri az ötven celsius fokot, amit már nem lehet elviselni.
Az elavult és átláthatatlanul zavaros politikai rendszerrel és korszerűtlen, vegetáló gazdasággal rendelkező országok, melyekben lassuló, de még mindig jelentős népességnövekedés zajlik, hogyan feleljenek meg a kihívásnak? Mi lesz a sorsa pl. a polgárháborútól és járványoktól szenvedő, elegendő vízkészlettel sem rendelkező Jemennek, az egykori Boldog Arábiának, melynek lakossága a jelenlegi trend szerint az évszázad végére meghaladja Oroszországét?
Ebben a helyzetben a globális felmelegedés által legsúlyosabban érintett arab országoknak mindenképpen rendeznie kellene a viszonyukat Izraellel.
A zsidó államban komoly tapasztalat és technikai tudás halmozódott fel a meglévő vízkészletek racionalizálására, gazdaságos öntözési módszerek bevezetésére, a tengervíz sótlanítására, a szennyvíz tisztítására stb. És ez csak egy lehetséges, bár a globális felmelegedés közepette kulcsfontosságú területe az együttműködésnek.
Számtalan más területen is nagy eredményekkel kecsegtető kooperáció alakulhatna ki a térségben zsidók és arabok között, ha végre meglenne a szükséges politikai akarat.
Lehet, hogy a globális felmelegedés következtében kialakuló elsivatagosodás, mely várhatóan együtt jár majd a szénhidrogén alapú energiaforrások (kőolaj, földgáz) iránt kereslet csökkenésével, rászorítja majd a demokrácia-deficites arab rendszereket, hogy hagyjanak föl végre az Izrael iránti ellenségességgel, a palesztinok ügyében közel hetven éve gyakorolt, terméketlen intranzigenciájukkal?
Sajnos, az eddigi tapasztalat szomorú volt és kiábrándító. Ezeknek az országoknak a politikai vezetői soha nem voltak képesek időben racionális döntéseket hozni és azokat végre is hajtani,
bizonyára azért, mert nem képviselik azoknak a népeknek az érdekeit, melyeknek képviseletében fellépnek.
Félő, hogy a klímakatasztrófa ügyében is ugyanez történik majd, és a felmelegedés csak tovább növeli, robbanásveszélyessé fokozza a térségben eddig is felhalmozódott frusztrációt, nyomort és elkeseredést.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.