A zsidó iskola mészárosa tíz napig tartotta rettegésben Franciaországot

A 2012-es elnökválasztási kampány hajrájában, március 11. és 19. között terrortámadások sorozata rázta meg Franciaországot. A 23 éves Mohamed Merah, aki egy robogóról lövöldözött, előbb szolgálaton kívüli, később egyenruhás – egyébként muszlim – katonákat lőtt le, végül pedig a toulouse-i Ozar Hatorah zsidó iskolában rendezett vérfürdőt. A terrorista egy felnőttet és három gyermeket ölt meg az intézményben, továbbá négy sérültet hagyott hátra. Merah összesen hét embert gyilkolt meg, mielőtt március 22-én lelőtték volna a RAID különleges alakulat tagjai. Soós Eszter Petronella francia antiszemitizmus-történeti sorozatának következő része.

A rémálom 2012. március 11-én kezdődött. Mohamed Merah találkozót beszélt meg egy katonával, Imad Ibn Ziatennel Toulouse-ban, azt sugallva számára, hogy meg akarja venni a robogóját.

Ehelyett Ibn Ziaten lett Merah első áldozata – édesanyja, Latifa Ibn Ziaten azóta egy iszlamizmus és radikalizáció elleni alapítványt létrehozva és annak élén állva igyekszik enyhíteni a fájdalmán és a gyászán.

Merah ezután még két katonát gyilkolt meg március 15-én, egyet pedig megsebesített Montauban városában. Montauban 50 kilométerre található Toulouse-tól, a Merah által elkövetett bűncselekményeket pedig ezért gyakran emlegetik a „montauban-i és toulouse-i” merényletekként.

Végül, március 19-én Merah az Ozar Hatorah zsidó iskola ellen intézett támadást, ahol megölt egy rabbit és három gyermeket.

A robogós gyilkos tíz napon keresztül tartotta rettegésben Franciaországot.

Megemlékezés az áldozatokról.

Az ámokfutásnak március 22-én lett vége, amikor a rendőrség azonosítani tudta a tettest, Mohamed Merah-t. Ezután az elit RAID-alakulat tagjai megtalálták, és hosszas tárgyalás, majd ostrom végén megölték a terroristát (az események pontos és részletes időrendje az alábbi linken angolul olvasható, itt pedig franciául is megtalálható).

A gyilkosságsorozatról Merah a testére rögzített kamerájával felvételeket készített, s azokat elküldte az Al Jazeera párizsi központjába.

Ezeket a felvételeket a tévécsatorna azonban nem hozta nyilvánosságra. A hatóságokkal folytatott tárgyalásokat és beszélgetéseket is felvették, e felvételek azonban – nagy vitát kiváltva – ki is szivárogtak a nyilvánosságba.

A mindössze 23 esztendős Mohamed Merah képzett dzsihadista volt, aki saját tevékenységét az al-Kaidához kötötte. Korábbi piti bűnözői és börtönkarrierje miatt nem csatlakozhatott a francia hadsereghez, de vélhetően drogoból származó jövedelmét használta arra, hogy utazzon. Afganisztán mellett eljutott Pakisztánba is, ahol kiképzést kapott.

Mindezt úgy, hogy a francia elhárítás érzékelte a radikalizációját, a szakemberek térképén 2009 óta rajta volt, de láthatóan nem eléggé éles vonalakkal; illetve egyes hírek szerint Merah is képes lehetett elaltatni a gyanakvásukat, annak ellenére, hogy viselkedését az elhárítás emberei közvetlen veszélyforrásnak gondolták. Nem teljesen világos az sem, hogy a fiatalembernek milyen pszichés problémái lehettek.

Gyanakodni azonban éppenséggel volt mire:

egy-két családtagtól eltekintve Merah egész famíliája a radikális iszlamizmus jegyében élte és éli az életét.

Merah algériai származású apját kiutasították Franciaországból. (Jellemző epizód, hogy az apa egyébként Merah halála után feljelentést tett, mondván, meggyilkolták a fiát, nem pedig elfogták.) Merah nővére és mostohatestvérei Szíriába mentek harcolni. Egyik testvérét, Abdelkadert a bíróság 2019-ben 30 év börtönre ítélte a merényletekben való bűnrészesség miatt, jelenleg is börtönben van.

A Merah-ügy kapcsán a francia belügyminisztérium komoly belső vizsgálatot is folytatott, mivel a nyomozás és a titkosszolgálatok munkája, hatékonysága kapcsán számos kérdés felmerült. A hibákat részletező és átalakításokat előrevetítő szakmai jelentést 2012 októberében már az új, François Hollande-vezette adminisztráció kapta kézhez.

A nap, amikor Franciaország elismerte: felelős volt a holokausztban

24 éve ismerte el Franciaország, hogy felelős a zsidók második világháborús deportálásában. Soós Eszter Petronella írása.