1995. július 16-án, ma 24 évvel ezelőtt nagy horderejű beszédet mondott az éppen akkor újonnan hivatalba lépett francia köztársasági elnök, Jacques Chirac. Arról beszélt, hogy a második világháborús Pétain-rezsim nem egyszerű bábállam volt, s a franciaországi zsidóüldözésekért nem csak a náci Németország felelős, hanem maga Franciaország is. Ezzel Chirac ledöntött egy akkor már jó ötven éves mítoszt, mely szerint a kevés kollaboráns mellett sok ellenálló harcolt a szövetségesek oldalán, s Franciaországnak – a Francia Köztársaságnak – a borzalmakhoz nem volt köze. Soós Eszter Petronella francia antiszemitizmus-történeti sorozatának következő része.
1942. július 16-17-én zsidó férfiakat, nőket és gyermekeket gyűjtöttek össze a hatóságok a párizsi téli biciklipályán (Vélodrome d’Hiver), majd deportálták őket. Ma már pontosan tudjuk, hogy az akcióban a francia hatóságok részt is vettek és igen aktívak is voltak. Az akciónak mintegy 13 000 fő esett áldozatul, s a „Vél’ d’Hiv” máig a háború alatti franciaországi zsidóüldözések egyik leggyakrabban emlegetett, leginkább szimbolikus példája.
Csakhogy a háború utáni francia mitológia nem a francia felelősséggel foglalkozott, inkább éltette az ellenállás mítoszát (ne felejtsük el, hogy Franciaország – nem kis mértékben Charles de Gaulle politikai tevékenységének köszönhetően a győztesek között foglalhatott helyet, annak ellenére, hogy 1940-ben gyorsan összeomlott a náci Németország támadása után). A gaulle-isták és utódaik azt az álláspontot képviselték, hogy Franciaország egyáltalán nem felelős a történtekért, hiszen a Philippe Pétain marsall által vezetett rendszer nem a Francia Köztársaság volt.
Nem is így hívta magát: a rezsim neve Francia Állam volt. Arról persze a mitológia képviselői tudatosan megfeledkeztek, hogy a Pétain-rendszer milyen belső folyamatok révén jött létre, tulajdonképpen teljesen jogszerűen. Ráadásul a történeti kutatások kimutatták, hogy egyáltalán nem egyszerű német bábállam volt. A mitológia logikai következtetése azonban egyértelmű volt: ha a Pétain-féle kollaboráns Francia Állam részt is vett volna a zsidóüldözésekben, Franciaország felelőssége akkor sem lett volna megállapítható, hiszen a Francia Állam nem Franciaország. Franciaország, a Francia Köztársaság akkor éppen a határokon kívül székelt de Gaulle tábornok vezetésével.
1994-ben François Mitterrand még tagadta a köztársaság felelősségét. A fordulat egy évvel később érkezett el. Amikor Jacques Chirac frissen megválasztott neo-gaulle-ista köztársasági elnök (lásd a fenti videón), az évfordulón mondott beszédében kimondta, hogy a franciák, és maga az állam is felelősek a borzalmakért, mivel részt vettek a begyűjtésben, asszisztáltak a deportálásokhoz, teljesen megfordította a korábbi logikát. Sőt, nemcsak a logikát fordította meg, hanem mára a történelmi értékelést, a köztudatot is.
A mai történelmi-politikai konszenzus az, hogy Franciaországnak van felelőssége a kérdésben (olyannyira, hogy már Pétain marsall első háborús érdemeinek a nyilvános elismerése is komoly közéleti vitákat vált ki, ahogy azt Emmanuel Macron 2018 végén első kézből is megtapasztalhatta).
Érdekesség, hogy ma gyakorlatilag egyedül a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés az a párt, amelyik az ortodox gaulle-ista mitológiát képviseli, azaz nem ismeri el, hogy a Pétain-féle Francia Állam Franciaország lett volna. Mindezt teszi annak ellenére, hogy Marine Le Pen és a pártja erőteljesen törekszik arra, hogy levesse az évtizedek óta rajta ragadt antiszemitizmus bélyegét (a gaulle-ista álláspontot azonban nem ezért, hanem éppen ennek ellenére foglalják el a volt nemzeti frontosok: a magyarázat valószínűleg az, hogy Le Penék mostanában sokat tesznek azért, hogy a nagy történelmi tekintéllyel bíró gaulle-izmus ruháját magukra vehessék).
Soós Eszter Petronella összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
S.E.P. „. . a franciák, és maga az állam is felelősek a borzalmakért, mivel részt vettek a begyűjtésben . . .”
Chirac nem mondja hogy „A FRANCIAK” (les français), azt mondja hogy „FRANCIAK” (des français).
Azaz nem jelöli meg „A” franciakat globalitasukban csak bizonyosakat.
Erről van szó! Lényegében nem lehetett sem homogén Franciaországról beszélni, de en bloc a franciákról sem, mert poltikailag, világnézetileg nem voltak egységesek. Egységes, szilárd világnézettel és kemény ellenféllel csak Oroszországban találkoztak a németek. Ahogy ők is mondták, az elpuhult demokráciákat könnyű legyőzni, és valóban úgy nézett ki a dolog Nyugaton. Nevetségesen gyors volt az angol-francia szövetségesek veresége, különösen úgy, hogy az angolok elmenekültek a helyszínről. Mondjuk ez sem növelte a francia-angol barátságot..
Nézzük magát a dolgot történelmi távlatban. A brit csapatokat Dunkerque térségében villámgyorsan kivonták. Churchill úgy írta le a híres könyvében, hogy ezzel megmentette Angliát, mert megmaradt a brit hadsereg. Azt már fel sem veti, hogy tulajdonkép ezzel a szövetségesét árulta el, vagyis nem volt túl szép dolog az egész. De van még itt egy furcsaság: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dunkerque-i_csata
Az angol csapatok,mintegy 300.000 ember mindenféle vizijárművön, a hajótól az evezőscsónakig menekültek, de Hitler még a maradékát sem szorította bele a tengerbe, holott megtehette volna.
Mit tehetett az elárult, cserbenhagyott Franciaország? Egyszerűen megadta magát, és adott volt egy különbéke, hogy az ország egy része Pétain vezetésével ne legyen teljesen megszállt övezet. Nos elfogadták, mint a kisebbik rosszat. Pétain már kellően öreg és szenilis volt, a bábkormány többi tagja sem lángész.
Volt korábban antiszemitizmus Franciaországban? Volt, mondhatni a középkortól kezdve folyamatosan volt, csak nem tört a felszínre, nem voltak olyan véres pogromok, mint Oroszországban. Ezek az elemek a németek jelenlététől felbátorodtak.
Franciaország egyébként még a II. világháború alatt sem volt fasiszta állam, sem részben, sem egészben. A túlkapások ellenére számos odamenekült zsidó bujkált ott, pl. a magyar Fejtő Ferenc is épségben végig ott tartózkodott, senki sem bántotta.
Azt már fel sem veti, hogy tulajdonkép ezzel a szövetségesét árulta el, vagyis nem volt túl szép dolog az egész. ja vazaz, nem visszavonulni, hanem ott letenni a fegyvert micsoda segítség is lett volna… édesistenemszellemisötétség.
Ha arra gondolsz, hogy az angolok és a franciák együtt sem tudták volna Hitler megállítani, nos akkor reális a felvetés. Komolyabbra véve: A német hadsereg fegyverzetben és harci készültségben jóval erősebb volt, a francia-angol tandem kikapott volna. Churchill kizárólag az angolok érdekét nézte, és egyetlen katonát sem akart értelmetlenül feláldozni. Ha pedig arra gondolunk, hogy ezekből az önző, gazdag nyugati államokból áll a NATO, nos ezek közül egyedül Amerika harcolna, ha az érdekeivel is egybeesik. A II. világháború végén a csigaevő franciák mégis gyorsan beálltak a sor végére, mint győztesek..
S.E.P. : . . . . „a magyarázat valószínűleg az, hogy Le Penék mostanában sokat tesznek azért, hogy a nagy történelmi tekintéllyel bíró gaulle-izmus ruháját magukra vehessék.”
A (valahai) Front National nem kivanja a „tekintélyes” gaullista togat magara ölteni mert az Algériabol hazatelepitettek egyik szavazobazisat képezik a partnak. Ezek mindnyajan rosszérzéssel, söt haraggal, emlékeznek a „tekintélyes” tabornokra. A Crémieux-dekrétum (1870) soran franciasitott algeriai zsidok
30 % Front National szavazo. (Altalaban a zsidok 15 %.) Louis Aliot, Marine Le Pen élettarsa, soha nem mulasztja megjegyezni hogy anyai nagyapja zsido. Az Aliot (eliyah) név nem tul gyakori.
Nyavajás brazilok tehetnek az egész holokausztról! Az egész felelősség az övék!
A baj az, hogy mifelénk még most is kettős mércével mérnek egye4s baloldali érzelműek. Azt a Horthy-korabeli magyar politiai elit is felmérte, hogy egy megszállás milyen tragikus kimenetelű lenne a magyarországi és hozzánk menekült zsidóság számára. Churchillék nem vették komolyan az erre utaló magyar figyelmezetéseket, sőt, némi cinizmussal még hasznosnak is tekinthették a „koncepcióik” szempontjából. Csak nem a londoni csehszlovák emigráns kormányfő Edvard Benes beszélte tele Chirchillo és Sztálin fejét? Prágát miért is nem bombázták, Budapestet pedig miért bombázták xarrá?
Nos erről nem Horthy tehet, egy stratégiai kérdés. Az oroszok gyors előrenyomulása a lengyel síkságon és a magyar Alföldön volt lehetséges páncélos hadosztályokkal. A főcsapás Lengyelországon át volt betervezve, ahol a stettini magaslatokig nem volt akadály. Illetve csak egy volt. Varsó. Ott a ruszkik a Visztula túlsó partján karosszékből nézték végig, hogy Varsót a németek hogyan rombolják le, és ezzel megkímélik őket a lengyel ellenállóktól.
Csehszlovákia tényleg kimaradt, átkaroló művelettel rajtunk keresztül érték el Bécset.
De sokkal jobb kérdés, hogy miért nem bombázták az Auschwitz felé vezető utakat, a vasutat, horribile dictu a BUNA Werke gyárait.