Hamarosan megáll az élet Németországban?

A német gazdaság stagnál, illetve negatív tendenciát mutat. Könnyítések helyett a kormány új széndioxid-adó kivetését tervezi, ami minden energiafelhasználást büntetne.

A német konjunktúra gyengül, és miután már a harmadik egymásután következő negyedévben stagnált, illetve csökkent az összgazdasági termelés, most már recesszióról kell beszélnünk. 2019-re 0,7 %-os növekedést várnak, de ez az előrejelzés az év folyamán egyre bizonytalanabbá vált.

Időközben példátlan tömegelbocsátási hullám tanúi lehetünk, melynek egyik fő oka a német vezetés klímapolitikájában keresendő. Az autógyártók elé teljesíthetetlen kibocsátási normákat állítottak, üldözni kezdték a dízel-technológiát és továbbra is kényszerítik őket, hogy – a szubvenciók ellenére – mindeddig eladhatatlan elektromos autókat állítsanak elő.

Mint most tapasztalhatjuk, ennek a politikának következményei vannak: az utóbbi hónapok gazdasági mutatói azt bizonyítják, hogy a válság az autóiparból kiindulva megfertőzi a gazdaság egészét,

időközben szinte minden ágazat érintett. Lassan a válság átterjed a szociális rendszerekre és a fogyasztók magatartására is.

Az autóipar problémái főleg a dízel elleni hadjárattal és az elektromobilitás kikényszerítésével függenek össze.

2019 júniusában az autógyárak termelése majdnem egynegyedével, vagyis 24,4 %-al csökkent az előző évihez képest. Az év első hat hónapjában eddig 12,5%-al csökkent a termelés, miután 2018-ban is 9,45-os csökkenés mutatkozott.

A vásárlók elbizonytalanodtak, illetve a recessziótól rettegnek, így a Németországban eladott autók száma tovább csökken, júniusban májushoz viszonyítva 4,7 %-al.

Öngyilkos német néppártok

Az a veszély fenyeget, hogy válságukban az egész német demokráciát magukkal rántják. Krisztina Koenen elemzése.

Ennek megfelelöen beindultak az elbocsátások. A Ford még ebben az évben 12 ezer dolgozó elküldését tervezi, és félő, hogy az európai autógyártást teljesen le fogja állítani. A Volkswagen már 2016-ban megegyezett az üzemi bizottsággal és a nagy hatalommal bíró vasasszakszervezettel, az IG Metallal, hogy 2020-ig 30 ezer dolgozótól fognak megválni.

Érdekes, hogy a cég mire kívánja a béreken megtakarított pénzt fordítani: a továbbra is eladhatatlan elektromos autók fejlesztésére és termelésére – a kormány direkt nyomására. Erre a nyomásra a Volkswagen különösen érzékeny, miután a cég egyharmada állami tulajdonban van, és így az állam közvetlenül is beleszól az üzleti politikába.

Az Audinál az üzemi bizottság jelenleg még tárgyal a vezetőséggel az ott foglalkoztatottak 15%-ának elbocsátásáról, miután az operatív nyereség 2018-ban 25%-al csökkent. A BMW-nél „csak” a munkaerőfelvétel szünetel, mivel a cég előrelátóan gondoskodott a jövőről.

Már régóta nem Münchenben és Dingolfingban áll a legnagyobb BMW-autógyár, hanem az amerikai Dél-Karolina államban.

Miután az autóipar kevesebb acélt rendel, ezért a nagy acéltermelők is elbocsátásokra kényszerülnek. A Thyssenkrupp 6 ezer dolgozójától válik meg, az Arcelor-Mittal dolgozóit Brémában és Eisenhüttenstadtban rövidített munkaidőben foglalkoztatják. Egyedül Bajorországban 55 ezer munkahely szűnt meg a beszállítóknál az autóipar válságának következtében.

A Deutsche Bank frankfurti központja: 20 ezer embert építenek le

De más iparágak is kénytelenek a dolgozóktól megválni: A Siemens 10 ezer munkahelyet fog megszüntetni, mert az egész erőmű-ágazatát bezárja, de már a múlt évben is 2800 munkahelyet épített le. A BASF Leverkusenban 7 ezer foglalkoztatottól válik meg, miután a nyereség 2018-ban 30%-al volt alacsonyabb a tervezettnél – nem utolsó sorban a zöldek által a glifozát gyomirtó ellen felfűtött hisztéria miatt.

Ahol a nagy munkaadó elbocsájtásokat hajt végre, ott a kiskereskedelem is szenved. Csődbe ment Kölnben az Oebel pékséglánc, a Strenesse divatház, és bezárja németországi gyárát a nagy múltú WMF cég, amely 160 éve gyárt kiváló minőségű konyhai felszereléseket és evőeszközöket.

Az áldozatokat sorolhatnánk tovább, számtalan kisebb és közepes nagyságú cég küzd a nagyok válságának következményeivel. A problémák időközben elérték a bankokat is, melyek az Európai Központi Bank nullakamat-politikája miatt amúgy is nehéz helyzetben vannak.

A legnagyobb német pénzintézet, a Deutsche Bank a múlt héten jelentette be, hogy megválik 20 ezer munkatársától. Már másnap nem engedték be az áldozatokat a munkahelyükre, nyilván ennyire sürgős volt az intézkedés.

Azt pedig, hogy Kelet-Németországban mi fog történni, ha a zöldgárdisták által kikényszerített terveknek megfelelően 2030-ig bezárják az összes barnaszénnel működő erőművet, még elképzelni sem lehet.

Egész tartományok, mint Szászország és Szászország-Anhalt, a barnaszén-bányászat központjai, vesztik el tradicionális ipari kultúrájukat. Ami azt is jelenti, hogy egész régiók pusztulnak ki és vesztenek el minden munkalehetőséget.

Közben az elbocsátások következményei lassan elérik a szociális rendszereket. Az autóiparban és a vegyiparban a szakmunkások és technikusok órabérei 50 és 60 euró között mozognak. Ha ezek a munkahelyek megszűnnek, és helyettük rosszul fizetett munkahelyek keletkeznek a szolgáltatásokban (csomagkihordók, pizzaszállítók, takarítók), akkor a szociális biztosítások fő befizetői tűnnek el.

Korai VW-reklám: vissza a természetbe

Ha pedig közben nő a munkanélküliség, akkor éppen abban az időpontban csökkennek a biztosítások bevételei, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. A kifizetések már így is felülmúlják a bevételeket, mivel az időközben kétmillió bevándorlónak maximum 15%-a dolgozik. Ami a még dolgozók és a munkaadók terheit növeli tovább.

Normális körülmények között azt várhatnánk, hogy a kormány és a politikai pártok ilyen körülmények között intézkedéseket hoznak illetve sürgetnek, hogy a cégek és a dolgozók terheit csökkentsék, és így a konjunktúrát a lehetőségeken belül élénkítsék. Ennek azonban nyoma sincsen a német politikában, sőt pont az ellenkezője történik.

Immár hetek óta a politika nem ismer más témát, mint az új széndioxid-adó bevezetését. Az új adót az olaj, a gáz és egyéb energiahordozók felhasználására tervezik kivetni, vagyis egyértelműen büntető adóról van szó.

Aki autózik (mert a munkahelyére kívánna eljutni), aki esetleg egy repülőútra megy, aki a lakását fűti, illetve meleg vízben kívánna fürdeni, ebédet akarna főzni, vagy nem akar a sötétben üldögélni, azt mind megbüntetik. A jelenlegi tervek szerint az új adó több ezer eurós plusz terhelés jelent majd a családoknak, különösen azoknak, akik családi házban laknak, a munkahelyükre ingáznak, és nincs pénzük régi autójuk lecserélésére – vagyis a középosztályt és az amúgy is legszegényebbeket érintené a legerősebben.

Greta és a zöld forradalmi rombolók

A világvégéről szóló látomások veszélyesek, mert abszolút felelőtlenségre és dühös rombolásra csábítanak. Krisztina Koenen publicisztikája.

Hogy az energiaigényes cégekkel hogyan fognak eljárni, még nem tisztázott. Viszont tisztázott az, hogy

egy ilyen intézkedés egy kezdődő gazdasági válságban katasztrófába vezet: tovább terheli a vállalatokat és szűkíti a fogyasztást, amely amúgy is csökkenőben van. A bevett pénz nagyrésze valószínűleg a behajtáshoz szükséges hatalmas bürokrácia felépítésére és üzemeltetésére fog rámenni.

De számoljunk egyszer utána, mindezt miért. A levegő 0,038 %-ban áll széndioxidból. Ebből a természet 96 %-ot, az ember 4 %-ot termel, ez az atmoszféra 0,00152 %-ának felel meg. Németország a világ széndioxid-kibocsájtásának 3,1 %-ért felelős, vagyis az atmoszféra széndioxid-tartalmának 0,00004712 %-ára van befolyása.

Ezért, úgy látszik, valóban érdemes Európa legerősebb ipari államát, 82 millió ember életét tönkretenni.

A Friday for Future iskolakerülő zöldgárdistái már előre meghírdették, hogy az iskolai szünet és a vakáció végével ismét harcba szállnak az ország ipari bázisának szétveréséért. Ha ugyan lesz még mit szétverni.

Cikkünk angolul is olvasható:

Does life really come to an end in Germany?

The government of Germany plans to set new taxes on every form of energy consumption instead of loosening on economic regulations, while the country is facing serious economic stagnation and sometimes even decline.