Ma 25 éve sújtott le a terror az argentin zsidókra

Az AMIA robbantás mögött minden bizonnyal Irán áll, és a korábbi argentin elnök is nyakig sáros lehet az ügyben.

Éppen negyedszázada történt: egy öngyilkos merénylő egy Renault furgonnal, amelyen 275 kiló műtrágya (ammónium-nitrát) volt, nem sokkal délelőtt 10 óra előtt belehajtott a Buenos Aires forgalmas üzleti negyedében lévő Zsidó Közösségi Központ, pontosabban az AMIA (Argentin-Izraeli Együttműködési Egyesület) épületébe.

A robbanás lényegében a földdel tette egyenlővé az épületet. 85 ember meghalt, százak súlyosan megsérültek. Ez volt Argentína történetének legsúlyosabb terrortámadása.

A Hezbollah napokon belül vállalta a felelősséget a merényletért egy libanoni kikötővárosban terjesztett röplapon. Pontosabban a nyilatkozatot egy „Ansar Allah” (Isten partizánjai) nevű fiktív szervezet nevében adták ki, amely egyike azoknak álneveknek amiket hasonló terrorakciók után szokott használni a Hezbollah.

Két évvel korábban ugyanilyen módszerrel követtek el 29 halálos áldozattal járó robbantásos merényletet az argentin főváros izraeli nagykövetsége ellen,

amelyet akkor a Hezbollah „Iszlám Dzsihád frakció” néven vállalt nyíltan magára.

Köztudomású, hogy a Hezbollah siíta terrorszervezet Irán libanoni fióklerakata, és közvetlen katonai irányítása alatt áll, ezért erős a gyanú, hogy a perzsa rezsim finanszírozta és rendelte meg a támadást.

Egy két évvel ezelőtti megemlékezésen Augustin Zbar, az argentin zsidó közösség egyik ügyvédje kijelentette:

„Elvárjuk az ország muszlim közösségétől, hogy elítéljék a Hezbollah argentínai tevékenységét és minden olyan terrorcselekményt, melyet a világ többi részén követnek el.”

Az ügy ugyanakkor számos kérdést máig nyitva hagyott. Az első: hogy történhetett meg, hogy máig egyetlen elkövetőt sem sikerült megtalálni és bíróság elé citálni? Annyi történt csupán, hogy az Interpol hat iráni ellen adott ki körözést, köztük az akkori védelmi miniszter ellen.

Tavaly a nyomozó hatóságok még bejelentették, hogy bíróság elé állíthatják Cristina Fernandez de Kirchner volt elnököt, jelenlegi szenátort, valamint 11 másik hivatalnokot, a merénylet iráni kapcsolatainak eltussolása miatt — de ez máig nem történt meg. Kirchner 2013-ban aláírt egy közös memorandumot Iránnal a nyomozás összehangolásáról, ám utóda, Mauricio Macrii két évre rá annullálta azt.

Kirchner elleni vádirat annak az ügyben eljáró vezető ügyésznek, Alberto Nismannak köszönhető, aki azonban időközben rejtélyes körülmények között életét vesztette:

2015 januárjában ismeretlenek agyonlőtték a lakásában, egy nappal azelőtt, hogy vizsgálata eredményeit előadhatta volna az argentin kongresszusban.

A merénylet iráni szálát lelkiismeretesen nyomon követő 52 éves Nisman azt állította, hogy Kirchner egyfajta „párhuzamos kommunikációs kapcsolatot” épített ki az irániakkal azért, hogy segítsen elkerülni vezető teheráni tisztviselők meggyanúsítását a merénylettel.

A CBS összeállítása a Nisman-gyilkosságról:

Nisman emiatt be is perelte az akkori elnök asszonyt. (Az ügy érdekessége, hogy Nisman a zsidó származású külügyminisztert, Hector Timermant is vádlottak padjára ültette volna.)

A néhai ügyész 300 oldalas vádirata azt is tartalmazta, hogy Kirchner elhatározta: közelíti országát az iszlám köztársasághoz, hogy egyfajta „gabonát olajért” ügylet keretében enyhítsen Argentina akkori súlyos energiaválságán.

A deal érdekében az elnök állítólag elrendelte a nyomozás eltérítését, a súlyos bizonyítékok figyelmen kívül hagyását, az iráni és a Hezbollah-hoz köthető elkövetők fedezését.

Argentinában óriási felháborodást keltett mindenesetre, hogy először hivatalosan öngyilkosságnak próbálták beállítani Nisman megölését, ezt a verziót azonban maga Kirchner volt kénytelen nyilvánosan feladni.

Mint kiderült, Nismant megverték, begyógyszerezték, majd kivégezték; az elkövető valószínűleg két férfi volt. Nisman orrát betörték, veséjét összezúzták, és testének különböző részein ütésnyomok voltak.

A vérnyomok azt mutatták, hogy térdelt, amikor lelőtték, és a kezén sem találtak puskapor-maradványokat, vagyis nem ő húzta meg a ravaszt.

A robbantásos merénylet egy később elsikkadt másik dimenziójára Széky János publicista hívta fel a figyelmet (Egy unortodox haláleset. ÉS, 2015. jan. 23):

„Abban kevesen kételkednek, hogy az 1994-es öngyilkos merényletért az iráni támogatású Hezbollah volt a felelős.

A korabeli argentin hivatalos feltevés szerint azt bosszulták meg, hogy Buenos Aires a nyugati nagyhatalmak nyomására felmondta az Iránnal kötött nukleáris egyezményt (az argentinok kutatóreaktort építettek Teheránban, és dúsított uránnal látták el). Ismeretes, hogy Oroszország nukleáris ügyekben szorosan együttműködik Iránnal”

— állapította meg Széky 2015-ben.

„Azért ismerhetjük ma e tömeggyilkosság részleteit, mert volt egy olyan ügyész, aki még az életét is kész volt feláldozni a bűncselekmény kivizsgálása érdekében. Reményeink szerint hamarosan fény derül tragikus halálának körülményeire, melyek összefüggésben állnak a merénylet kapcsán végzett nyomozói tevékenységével, melynek során bátran nézett szembe a terrortámadást végrehajtó külföldi bűnözőkkel”

– mondta a 2017-es megemlékezésen Augustin Zbar, a zsidó közösség ügyvédje.

2019 elején az argentin bíróság börtönre ítélte azt a bírót, aki a merénylettel kapcsolatos nyomozást vezette. A vád az ellene, hogy szándékosan eltitkolta a nyomozásban feltárt adatokat. Az argentin bíróságokon továbbra is folynak a nyomozások a terrortámadás utóéletével kapcsolatban.

„Fontos, hogy megosszuk a világgal azt, milyen volt mikor Argentínát elérte a nemzetközi terror hulláma. A törvény erejével és igazságával kell harcolnunk a terrorizmus ellen”

— mondta Adrián Werthein, a Latin-Amerikai Zsidó Kongresszus vezetője.

A Buenos Aires-i zsidó központ elleni merénylet 25-ik évfordulója alkalmából világszerte húsz argentin nagykövetség tart megemlékezéseket immár egy hónapja, melyek szervezésében részt vesz a Zsidó Világkongresszus is.