A világhírű magyar zsidó művész születésének 125. évfordulója alkalmából nyílt fotókiállítás szerdán a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Az október 6-ig megtekinthető tárlat 73 vintage felvételt, leveleket, audió- és írott dokumentumokat mutat be. A kiállítás címe – A kamera poétája – pontosan rávilágít a különleges érzékenységgel dokumentáló alkotó művészetére.
Az 1894-ben született Kertész (Kohn) Andor 31 éves korában költözött Párizsba, ahol 11 évet élt. Egy korai felvételtől eltekintve a kiállítás fotográfiái mind ebből az időszakból származnak.
Kertész mindenütt, mindig és mindent fotózott. Bár Magyarország szűk volt neki, sok szállal örökre kötődött ehhez az országhoz. Kertész mindannyiunké.
— fogalmazott Korniss Péter, Kossuth-díjas fotográfus, aki szerint Kertész Párizsban „megtalálta a kiteljesedést”, számos magyar emigráns alkotó mellett nemzetközi művészekkel közösen formálták a XX. század egyik legizgalmasabb avantgárd világát.
Itt élte legboldogabb napjait, a Montmartre művészei között szabadon, kötöttségektől mentesen fotózhatott. Picasso, Piet Mondrian, Marc Chagall, Calder, Brassaï, a filmes Eisenstein és más festők, képzőművészek tartoztak szoros baráti köréhez.
Korniss személyes hangvételű, tisztelgő köszöntőjében kiemelte:
a nácik európai térnyerése miatt 1936-ban Amerikába költöző Kertész életének „keserű, átverésekkel teli, nehéz évtizedei” következtek New Yorkban.
Az európai szellemiségű művész hontalannak érezte magát az amerikai kultúra világában, sokszor olyan kompromisszumokra kényszerült, amelyek miatt művészete nem tudott érvényesülni. Csak harminc évvel érkezése után sikerült tehetségéhez mérhető kiállításon szerepelnie, igaz az egy csapásra felemelte a korábbi megbecsültsége szintjére.
A New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMa) önálló kiállítást szervezett számára. Az esemény megváltoztatta a róla kialakult képet, az amerikai művészvilág is befogadta. Méltó helyére érkezett – tette hozzá Korniss.
Van-e még olyan ország, ahol egy képemért 10 000 dollárt adnak?!
– ezt Kertész felelte Kornissnak akkor, amikor a fiatalabb magyar fotós a budapesti lakásán látta vendégül a hazalátogató művészt, és arról faggatta, hogy ha nem szereti Amerikát, akkor miért nem költözik vissza Európába?
Ez a kiállítás tökéletesen foglalja össze Kertész munkásságának lényegét. Képzelet és poézis állt a művészetének központjában, ezek láthatóak a munkáiban.
– mondta a megnyitón a francia intézet igazgatója. Frédéric Rauser hozzátette: Párizsban Kertész optikai trükkjeivel forradalmi újításokkal szolgált, és mindig is független és önálló alkotó tudott maradni.
Rauser szerint a magyar emigránsok körében Ady Endrének külön kultusza volt a francia fővárosban. Kertészt kérték fel arra, hogy fotóival próbálja meg visszaidézni a költőzseni szellemiségét, hangulati világát Az igazi Ady címmel Párizsban, 1934-ben megjelent kötethez.
Ez tökéletesen sikerült neki a Bölöni György által írt könyv illusztrátoraként, nem véletlenül aposztrofálta Kertészt Bölöni a „sötétkamra varázslójának”.
Az október 6-ig megtekinthető kiállítás anyaga a Petőfi Irodalmi Múzeum és tagintézményei, a Kassák Múzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményeiből származik. Az elsősorban Bölöni György és Kassák Lajos hagyatékában fennmaradt fényképek közül több most kerül először a nagyközönség elé.
Kertész 14 éves korában kapta első fényképezőgépet apjától. Második gépével már frontkatonaként készített érdekes képeket az első világháborúban, ahova szerelmi bánatában, önkéntesként kérte felvételét. 1915-ben megsebesült, és több mint két évig Esztergomban ápolták. Az esztergomi uszodában készítette például híres „víz alatt úszó” fotóját.
A béke beköszönte után még intenzívebben kezdett fotózni. Több művét közölték magyar lapok. Sokat kísérletezett, játszott a fényekkel, sziluetteket, és más, az absztrakt határát súroló témákat fotózott. Emellett – már a kezdetektől – sokat fotózta a hagyományos vidéki magyar hétköznapokat.
1925 őszén, amikor a francia fővárosba érkezett, olyan magyar művészek közé került, mint Tihanyi Lajos, Czóbel Béla, Vértess Marcell, Medgyes László, Beöthy István, Csáky József, valamint Halász Gyula, a később Brassaï néven híressé vált fotós/képzőművész, a bábtervező Blattner Géza és a zeneszerző Harsányi Tibor.