Már nem csak a Boko Haram, hanem a farmerek földjeire áhítozó fuláni pásztorok is tömegesen gyilkolják a nigériai keresztényeket. Hiába a népirtás ténye, a segítség már tíz éve késik.
Az Open Doors üldözött keresztényeket megsegítő szervezet osztotta meg egy nigériai keresztény lány történetét. Esther 17 éves volt, mikor a Boko Haram betört a falujába. A beteg édesapját megölték, őt pedig elrabolták. A militánsok megerőszakolták és arra akarták kényszeríteni, hogy adja fel a hitét. A lány így beszélt a mindennapos erőszakról: „Minden egyes elmúló nappal egyre jobban gyűlöltem magamat. Úgy éreztem, Isten elhagyott engem. Voltak pillanatok, amikor mérges voltam Istenre, de nem tudtam megtagadni őt. Mindig emlékeztettem magamat az ígéretre, hogy ő soha nem fog engem elhagyni”.
Esthert egy év fogság után kiszabadította a nigériai hadsereg. De a falujában nem fogadták örömmel, mert terhesen tért haza. „Kigúnyoltak, mert terhes voltam. S az fájt legjobban, hogy a lányomat nem a nevén szólították, hanem úgy hívták: Boko”.
Esther története nem egyedülálló, sok ezer kiskorú lány élete kezdődött ilyen kegyetlenül, majd folytatódott azzal, hogy a közösségük kitaszította őket „szégyenük” miatt. A World Watch Monitor tanulmánya szerint a keresztényeket érő iszlám terror első számú áldozatai a nők. Ennek ellenére a nyugati feminista szervezetek nem állnak ki a sok ezer megerőszakolt és megnyomorított fiatal lányért és a főáramú média sem foglalkozik az ügyükkel. De ha meg is teszi, az sem segít a helyzetükön. Nem segített azokon a lányokon sem, kiknek története az egész világot bejárta öt évvel ezelőtt.
A 2014-ben Boko Haram által elrabolt 276 diáklány közül még mindig nem tért haza 112. Még 2014-ben néhány napig Michelle Obamával az élen internetes hashtaggel hirdették: „Hozzátok vissza a lányainkat!”
De aztán a hangok elhaltak.
Az amerikai kormánynak annyira nem volt prioritás Nigéria, hogy Barack Obama nyolc év alatt egyszer sem járt Afrika legnépesebb államában. Mikor 2015-ben Buhari nigériai elnök Washington DC-ben járt, Obama leginkább a meleg jogok elfogadásáról próbálta meggyőzni az elnököt. Ezt az afrikai vezető egyáltalán nem vette jó néven és elutasítóan reagált. 2018-ban a nigériai kormány külön nyilatkozatot adott ki arról, hogy úgy érzik, az Obama adminisztráció cserbenhagyta őket a Boko Haram elleni harcban.
Nigéria lakossága 195 millió fő, ebből 91 millió keresztény. Az országban éles észak/dél felosztottság van. Az északi területeken él a muszlim lakosság nagy része, itt mindössze 25% a keresztények aránya. 1999-ben a teljes északi régióban bevezették a sária törvényeket, ami miatt másodrangú polgárokká váltak a keresztények.
A 2000-es évek elején világszerte megerősödtek az Al-Kaida sikerein felbuzduló regionális dzsihadista szervezetek. A Boko Haram 2002-ben alakult, első vezetője Mohammed Juszuf volt. A szervezet neve azt jelenti „tiltott könyv”, angolra úgy szokták fordítani, hogy „tilos a nyugati oktatás”. Az iszlamista szervezet a nyugati oktatásban és különösen a lányok oktatásában a gonosz kezét látja. A Boko Haram azt tűzte célul, hogy kalifátust hoz létre Nigériában és a környező országokban.
A Boko Haram 2009-ben szervezte első nagy felkelését, mikor négy nap alatt több mint 1000 keresztényt gyilkoltak meg, miután azok megtagadták, hogy áttérjenek az iszlámra. A felkelés során a nigériai hadsereg megölte Juszufot, őt a fiatal és hírhedten kegyetlen Abukabar Shekau követte.
Nincsenek pontos adatok, de körülbelül 20 ezerre tehető a szervezet által eddig meggyilkoltak száma. Ugyan a terroristák nagyrészt keresztényeket gyilkolnak, de sok muszlim is áldozatául esett a vérengzéseknek. A Boko Haram nem törzsi milícia, hanem egy jól felszerelt katonai szervezet. 2014-ben ért hatalma csúcsára, ekkor bejelentették a kalifátus megalapítását, majd egy évvel később hűséget fogadtak az Iszlám Államnak.
Az ISIS szövetsége azonban erősen meggyengítette a szervezetet. A The Defense Post szerint az ISIS vezetése úgy döntött, leváltja Shekaut, és az alapító Juszuf legidősebb fiát, al-Barnawit teszik a Boko Haram vezetőjévé.
Így jött létre két ága a Boko Haramnak, ami sok zavart okoz a róluk szóló riportokban, mert mindketten Boko Haramnak nevezik magukat. A Barnawi-féle szekció az Iszlám Állam Nyugat Afrikai Provinciájának is hívja magát. Sokszor nehéz eldönteni, hogy melyik ág támad, ezért gyűjtőnévként mindkettőre Boko Haramként szoktak utalni.
A kettéválás meggyengítette a terrorszervezetet és a 2015-ben hatalomra került nigériai kormány is bekeményített, így 2016-ra teljesen visszaszorultak Nigéria észak-keleti részére. Az elmúlt években csökkent az aktivitásuk Nigériában és a szomszédos országokba próbálnak áthúzódni. Azonban az észak-keleten élő keresztényeket továbbra is szörnyű támadások érik, a legutóbbiról a Neokohn is beszámolt.
A Boko Haram viszonylagos gyengülését követően 2017-ben egy új fenyegetés jelent meg. Ekkor kezdődtek el a középső régiót érintő támadások, melyeknek oka nem pusztán a keresztények elleni gyűlölet, mint a Boko Haram esetében. Nigéria lakosságának több mint a fele mélyszegénységben él.
A belső migráció és a kivándorlás is óriási, aminek egyik oka a Niger folyó.
Az északi részeken a sivatagosodás miatt a folyó egyre apad, a földek tönkremennek, így tömegek próbálnak északról dél felé vándorolni. A folyó deltájában, az ország déli részén viszont rendszeresek az áradások, amik viszont északra küldik a tömegeket. Így a két csoport középen találkozik.
A fulánok pásztorkodó törzsek, akiknek legelőkre van szüksége, és az északi területek elsivatagosodása miatt délre húzódnak, hogy új földterületeket szerezzenek. Csakhogy ezeken a területeken keresztény farmerek élnek.
Idén márciusban a keresztényeket segítő Barnabas Fund szervezet beszámolt róla, hogy a fuláni muszlim milíciák több, mint 300 embert mészároltak le néhány hét leforgása alatt. A szervezet adatai szerint 2017 óta összesen 6000 keresztényt gyilkoltak meg a pásztorok. Azonban a kormány egyenlőre nem tesz semmit a középső területek lakóinak megvédéséért. A Barnabas Fund arról is beszámol, hogy a nigériai keresztény vezetők több alkalommal is kérték Buhari elnök segítségét, aki fuláni muszlim származású.
A Boko Haram két ágán és a fuláni törzseken kívül vannak támadások, mikor sem a szemtanúk, sem a sebesültek, sem a kormányerők nem tudják meghatározni milyen irányból jött a támadás, előfordul, hogy különálló muszlim milíciák vagy esetenként rablóbandák támadnak a keresztény közösségekre.
A nigériai keresztények egy csoportja, ahogy a Neokohn is beszámolt róla, nemrég az Egyesült Államokba látogatott, és a világ vezetőinek segítségét kérték. Azonban úgy tűnik, a nigériai segélykiáltást nem hallja meg a világ. Ennek egyik lehetséges oka az ország kettőssége. Aki ellátogat Nigéria legnagyobb városába, Lagosba, egy modern Afrikát talál.
A 8 milliós metropolisz a központja a világ második legnagyobb filmiparának, Nollywoodnak, amelyek vérrel és varázslattal teli filmjei Afrika-szerte hatalmas népszerűségnek örvendenek. A világ harmincadik legnagyobb gazdaságának motorja az olaj, és Lagosnak vannak kimondottan gazdag negyedei. Nagy a nigériai jelenlét szerte a világban, mert a jómódú családok a gyermekeiket Európába és az Egyesült Államokba küldik tanulni.
Nigérián belül is többször érte vád a déli részeken élő keresztényeket, hogy közömbösek az északi kisebbség szenvedései iránt. Olyan nagy a szakadék a nyugatiak által is látogatott dél és a konfliktusok sújtotta észak között, hogy olyan, mintha két külön világ lenne.
Időnként fel-felbukkan a nigériai keresztények üldöztetése a hírekben, a támadások véres képei bejárják a világot. De ha a hírek lepörögnek, a nézők elfelejtik a látottakat, és Nigéria megint a feledésbe merül. Saját kormányuk propagandacélokból úgy tesz, mintha a Boko Haram már nem létezne. Buhari elnök 2018-ban be is jelentette a terrorcsoport felszámolását.
Azonban a terror nem ért véget a szülők számára, akiknek a lányai még mindig nem tértek haza, és a nőknek, akiknek gyermekeit megvetik, mert erőszakból fogantak, vagy a keresztény falvak lakóinak, akik állandó veszélyben élnek. A legtöbb segítséget a keresztény falvak lakói a hitükben találják. Egy túlélő Aisha így nyilatkozott az Open Doors szervezetnek: „Ha olyan férfivel találkozok, aki hasonlít arra, aki megerőszakolt, már nem érzek gyűlöletet. Isten megtanított megbocsájtani”.
