Ma 30 éve temették újra Nagy Imrét

61 ével ezelőtt ezen a napon végezték ki Nagy Imrét és mártírtársait, 30 éve, a rendszerváltáskor pedig ekkor volt emlékezetes búcsúztatásuk a Hősök terén, és temetésük a 301-es parcellában. Egyesek szerint ez a 30 évvel ezelőtti nap volt a rendszerváltás fordulópontja, a Kádár-rendszer bukása.

A kormány nevében Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere koszorúzta meg Nagy Imre szobrát a Jászai Mari téren, a mártír miniszterelnök és társai újratemetésének harmincadik évfordulóján.

fotó: MTI/Máthé Zoltán

Koszorút helyezett még el Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes, Budapest önkormányzata nevében, valamint Csárdi Antal, az LMP és Vejkey Imre, a KDNP országgyűlési képviselője, továbbá Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke.

Orbán Viktor miniszterelnök feleségével a rákoskeresztúri Új köztemetőben, a 301-es parcellánál helyezett el egy-egy szál fehér rózsát Nagy Imre, valamint a névtelen áldozatok sírján.

Gloria victis

Gloria victis

61 éve, 1958. június 16-án végezték ki az 1956-os forradalom és szabadságharc után törvénysértő perben halálra ítélt Nagy Imrét, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót. Őket, a később szintén kivégzett Szilágyi Józseffel, Nagy Imre titkárságvezetőjével és a börtönben elhunyt Losonczy Gézával, a Nagy Imre-kormány államminiszterével együtt éppen 30 évvel ezelőtt, ezen a napon, 1989. június 16-án helyezték végső nyugalomra a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában.

A kivégzések harmincadik évfordulóján, 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) felhívást intézett a társadalomhoz az 1956 utáni megtorlás áldozatainak erkölcsi, politikai és jogi rehabilitációja érdekében. Június 16-án mintegy négyszázan koszorút helyeztek el a 301-es parcellában, és felolvasták a megtorlások 244 áldozatának névsorát, ugyanezen a napon a párizsi Pére Lachaise temetőben a családtagok jelenlétében felavatták Nagy Imre jelképes sírját.

Az állampárt 1988-ban „kegyeleti kérdésnek” minősítette az ügyet, kapcsolatba lépett az ellenzékkel és a családtagokkal. 1989. január 28-án Pozsgay Imre államminiszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (MSZMP KB) Politikai Bizottságának tagja egy rádióinterjúban úgy fogalmazott: az MSZMP KB történelmi albizottsága a kutatások alapján „népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek… 1956 nem ellenforradalom volt, hanem egy nemzeti érzékenységében, önbecsülésében a diktatúra által megtiport nép jogos felkelése, népfelkelés”.

Pozsgay nyilatkozatával a rendszer legfontosabb tabuja dőlt le.

Nagy Imre és mártírtársainak exhumálása 1989 áprilisának elején ért véget a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában. A holttesteket arccal lefelé, összedrótozva, kátránypapírba csomagolva találták meg. A hozzátartozók és a Történelmi Igazságtétel Bizottsága a temetés időpontjának a kivégzés 31. évfordulóját, június 16-át javasolták, amit a kormány elfogadott.

1989. június 8-án megállapodás született, hogy Németh Miklós miniszterelnök és Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke részt vesz a gyászünnepségen, és kifejezi a kormány és a parlament tiszteletét az 1956-os forradalom áldozatai előtt.

Június 16-án a nemzeti gyász és megemlékezés napján, fekete és fehér színű drapériával vonták be a Műcsarnok épületét, ahol felravatalozták Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsóját, valamint a tragédia minden mártírját és hősi halottját jelképező hatodik, üres koporsót.

A gyászszertartáson mintegy 250 ezer ember búcsúzott a mártíroktól. Felszólalt Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor, Mécs Imre, Zimányi Tibor, Király Béla és Orbán Viktor.

Rainer M. János történész, egyetemi tanár, az 1956-os Intézet főigazgatója egy korábbi előadásában arról beszélt, hogy ez a nap valóban kivételes alkalom volt, aki ott volt, az tudja a történtek jelentőségét, történelmi jelentősége pedig azóta sem vonható kétségbe.

Kegyeleti és politikai jelentősége egyaránt volt: a gyászolók visszaszerzik a múlthoz, a gyászukhoz, a végtisztességhez való jogukat, a nemzet pedig visszaszerzi kollektív jogát múltbeli történetének újraalkotására, átélésére és elbúcsúztatásra.

fotó: Fortepan Wikimedia Commons

Az MSZMP, a félelemből kiindulva a nemzeti megbékélés napját próbálta megkonstruálni, valójában viszont ez volt az átmenet lélektani fordulópontja, egy korszak temetése – mondta Rainer M. János.

Erkölcsi és politikai elégtételt jelentett, végképp összeomlott a Kádár-rendszer társadalmi támogatása, és a kulturális emlékezetben is új fejezetet nyitott. Helyreállította 1956 kommunikatív emlékezetét, beillesztette a kollektív nemzeti tradícióba.

Most, a 30 éves évfordulón Nagy Feró vezetésével Szabadságkoncert néven tartanak ingyenes rendezvényt a Hősök terén. Fellép Vincze Lilla, a KFT, az Emelet, Szikora Robi és az R-GO, a Beatrice, Vastag Csaba, Vikidál Gyula, Varga Miklós, Homonyik Sándor, Keresztes Ildikó, a REPUBLIC, a
Piramis-évek (Révész Sándor, Závodi János). A zenekarokat és előadókat a Liszt Ferenc Kamarazenekar szimfonikusai és egy harminc tagú kórus kíséri.