Paradoxonnak tűnik, de tény: a népbíróságok már 1945-46-ban úgy szolgáltattak igazságot, hogy azzal a hazugságok egész rendszerét alapozták meg.
A háborús és népellenes bűnösök felelősségre vonására céljából létesült Népbíróság intézményét az Ideiglenes Nemzeti Kormány január 25-én hozott 81/1945. sz. rendelete hozta létre. A Magyar Kommunista Párt a háborús főbűnösök pereivel a saját érdekeit követve politizált, ugyanis a vádlottak padjára akarta ültetni az egész Horthy-rendszert.
Rákosiék a két világháború között legálisan működő politikusokat, előbb a kormánypártiakat, majd az ellenzékieket is felelőssé tették Magyarország második világháborús részvételéért és a holokausztért. E koncepció jegyében állították előbb a Népbíróság elé Bárdossy László, majd Sztójay Döme volt miniszterelnököket.
Csak utánuk került sor a legismertebb és egyben leggyűlöltebb figurára, a „nemzetvezetőre”.
A Szálasi Ferenc és bűntársai 1946 március elsején kihirdetett halálos ítélete összhangban állt a nemzetközi joggal, azt érdemben mindmáig senki sem vitatta.
Ismeretes, hogy a Szálasi fölött a Zeneakadémián ítélkező bíróság elnöke, Jankó Péter tanácselnök az MKP engedelmes eszköze volt. Több koncepciós perben is ítélkezett, majd három és fél év múlva ő mondta ki Rajk Lászlóra a halálos ítéletet. Később a Legfelsőbb Bíróság elnökének is kinevezték, majd 1955 szeptemberében öngyilkos lett.
A per politikai ügyésze, dr. Nagy Vince, Károlyi Mihály kormányának egykori belügyminisztere, a per után, 1946-ban megalapította a Magyar Szabadság Pártot. Majd egy év múlva elhagyta az országot és Washingtonban a Magyar Nemzeti Bizottmány alelnöke és a Szabad Európa Rádió politikai tanácsadója lett.
De nemcsak a Szálasi-perben közreműködő jogászok „utóélete” figyelemre méltó, hanem azt megelőző, 1945-ös pályafutásuk is. A történészek figyelmét mindeddig elkerülte Rákosi és a politikai rendőrség bizalmát kiérdemlő, és a Szálasi ellen a bíróságon vádat emelő dr. Frank László népügyész, aki előzőleg már Kaposváron bemutatta, hogyan lehet politizálni a jog eszközeivel.
Ez a mindeddig ismeretlen história érzékelteti, miként használta fel az MKP aktuális politikai célja érdekében a holokausztot, építve a túlélők elkeseredésére családjuk elvesztése miatt.
Frank László 1907-ben született Kaposváron, ahol 1934-től ügyvédként dolgozott. 1942-től munkaszolgálatot teljesített 1944 novemberéig, amikor megszökött. 1945 április végén, május elején tért vissza szülővárosába, és megszervezte a helyi népügyészséget, melynek a vezetője lett.
Utasítására vették őrizetve, majd ültették a vádlottak padjára dr. Kaposváry (Vétek) Györgyöt, aki 1922 óta töltötte be a polgármesteri tisztséget. Ő valóságos intézménynek számított Kaposváron, nagy szerepe volt a fejlődésében. Letartóztatása már csak azért is megrázta a helyi közvéleményt, mert polgármestert, mivel a nyilasok nem bíztak benne, hatalomátvételük, október 15-e után eltávolították tisztségéből, majd a várost megszálló szovjet csapatok parancsnoka helyezte vissza a városháza élére.
Május elsején még beszédet mondott az ünnepségen, majd a helyi kommunisták indítványára a város közgyűlése minden indoklás nélkül, puccsszerűen leváltotta. Ezután a rendőrség őrizetbe vette és a Somogyvármegye című napilap 1945 július11-i száma közölte az ellene emelt fő vádat.
„A népügyészség dr. Kaposváry Györgyöt azzal gyanúsítja, hogy 1944 júniusában részt vett a siófoki értekezleten. Ezen az értekezleten Endre és Baky államtitkárok közölték, hogy a dunántúli ’zsidó’ magyar állampolgárok deportálása meg fog történni, aminek következtében sok-sok ezer olyan munkaerő lett a német hadigépezetbe beállítva, akik egyébként itthon házi vagy egyéb munkával foglalkoztak. Ezzel a cselekedettel Magyarország a háborúba fokozottabb mértékben belesodródott és dr. Kaposváry György nem törekedett arra, hogy ezt Siófokon bármiképpen is megakadályozza, bár erre vezető hivatali állásánál fogva módja lett volna.”
Pedig a közkedvelt polgármester, aki 1944 előtt Bethlen István híve volt, tőle telhetően mindent megtett azért, hogy a kaposvári gettóba zárt zsidók élete elviselhető legyen.
Kihallgatása során ártatlannak vallotta magát, és állította, hogy ha akkor tiltakozik a deportálás ellen, nyomban leváltják tisztségéből és letartóztatják. De ez az érv nem győzte meg a kommunista népügyészt.
Pedig a megvádolt Kaposváry valószínűleg közreműködött húsz helybeli, gazdag zsidó polgár megmentésében is, ugyanis a pénzükkel megvesztegette a németeket. Csakhogy a Kelenföldön lekapcsolt vagonban nem voltak Frank családtagjai. Őket a többiekkel együtt Auschwitzba vitte a szerelvény.
Kaposváry Györgyöt a Somogy megyei népbíróság 1945 december 22-én egyes vádpontokban felmentette, összességében mégis elmarasztalta, és másfél év börtönre, valamint politikai jogaitól való tíz évi megfosztásra ítélték. (A polgármestert, akiről ma utca van elnevezve Kaposváron, börtönbüntetése letöltése után internálták, majd 1954-ben, segédmunkásként halt meg.)
A Somogyvármegye című újság december 27-i számában megjelent cikk, melynek szerzője valószínűleg a népügyész volt, feltárta az ítélet indítékát. Eszerint
„nemcsak Kaposváry György felett mondott ítéletet a népbíróság, hanem egy egész típus felett, a magyar közigazgatás minden részében igen gyakran fellelhető, s amely típus puhasága és gerinctelensége szolgáltatta ki végül Magyarországot a fasiszta őrültségnek.”
Summa summárum: „az ítélet egy korhadt, bomlott társadalmi rendszer és egy ferde és ártalmas köztisztviselői morál felett mondott ítéletet.”
Az 1946 februárjában lefolytatott nagyszabású népbírósági per szervezői számára nem lehetett kétséges, hogy a felkért népügyész ugyanezt a sematikus szemlélet képviseli majd a Zeneakadémián is.
És valóban, dr. Frank László legalább annyira okolta a második világháború tragédiájáért Horthyt, mint Szálasit, aki a németek segítségével puccsot hajtott végre ellene. Így kezdte a vádbeszédét:
„1944 október 15-e 1919 júliusában kezdődött, amikor a szegedi gondolat fehér lovon megindult, ugyanúgy idegen hatalom segítségével, mint ahogyan idegen hatalom és fegyverek segítségével kerültek hatalomra ezek a vádlottak is. Ahová a fehér ló patája lecsapott, ott vér serkent a magyar nép testéből. Ez a fehér ló végigment a Dunántúlon, a Balaton mellett, Siófokon és a Duna-Tisza közén és eljutott Budapestre.”
Szálasi a naplójában „bosszúálló zsidónak” nevezte dr. Frankot. Hasonlóan gondolkodott a kaposváriak egy része, látva azt, ahogy a népügyész tönkretette a polgármesterüket.
A népbírósági perek megalapozták a „Szálasi rémuralmába torkolló Horthy-fasizmus” teóriáját. Ami évtizedekig meghatározta az „új világot építő” MKP, az MDP, majd az MSZMP ideológiáját, a középfokú és az egyetemi oktatást. Vannak, akik még ma is esküsznek rá.
Paradoxonnak tűnik, de tény: a népbíróságok már 1945-46-ban úgy szolgáltattak igazságot, hogy azzal a hazugságok egész rendszerét alapozták meg.
Pelle János összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Na ugye, hogy voltak „koncepciók”? Na, ugye, hogy ez a „háborús bűnösös”-„népbíróságos” katyvasz nem volt egészen „kóser”? A fő háborús bűnösök, a Horthy Miklós kormányzó által kinevezett háború alatti miniszterek perei és kivégzésük, valamint bizonyos „kulcsemberek” Szovjetunióba történő elhurcolása és likvidálása a valós történetek helyébe ültetett hamisított történelmet szolgálták. Szálasi viszont nemcsak kormányfő, de „nemzetvezető testvér”, afféle mini-Führer, államfő is volt, már ha a közjogi részt vizsgáljuk. És ezek csak a magyarországi példák. De ezek a kommunista „koncepciók” Sztálinéktól eredeztethető bolsevik beütésűek voltak, amelyekre a drágalátos nyugat-mucsai „érdekszférások” nagyjából Potsdamig buzgón bólogattak és gazsuláltak. És összetákolták a vélt céljaikat szolgáló hamis történelmet és egy „tartós” diktátumos békerendszert ezek a szemben álló érdekszférák. A 30. évfordulón jött a „Helsinki gondolat”, a status quo ismételt megerősítésére. És az így keltett zűrzavar ma is kifejti kártékony hatását.
Kezdetnek egy pontositas, Frank Laszlo nem kommunista volt hanem szocialdemokrata, es a
szocialdemokrata part delegalta ide-oda-amoda 1945-46-ban.
Ami a fö csapasiranyt illeti, a cikk kimondatlanul a szokasos horthysta narrativabol ervel: horthy alatt minden rettenetesen fasza volt es haja szala nem görbült senkinek, csak hat sajnos jöttek a nemetek es szalasi eröszakos es gatlastalan bandaja es akkor jöttek a bajok.
Ha innen nezi az ember, valoban hibasnak tünhet hogy a horthy rendszer prominensei is a
vadlottak padjara kerültek. Csak hat ugye ez a narrativa ezer sebböl verzik.
Ne tudna Pelle Janos? Hogy maga horthy tartotta hitlert termeszetes szövetsegesenek, hogy egyik elsökent gratulalt neki 33-ban? Hogy örömmel ment vele a SZU elleni haboruba? Hogy az egesz horthy rendszer eröszakos kilengesek közepette született es sulyos elnyomas alatt tartott milliokat evtizedekig? Hogy Horthy alatt hoztak meg 3 zsidotörvenyt? Hogy Horthy allamfö maradt 1944 marcius 19 utan es az ö
allamfösege alatt vittek el a komplett videki zsidosagot? Hogy ez esetleg hozzzajarult ahhoz hogy a teljes magyar közigazgatas olajozottan koncentralt majd vagonirozott be rövid idö alatt felmillio embert? Hogy egyaltalan horthy megelözö negyedszazados uralkodasa alatt alakult ki az a közeg, ahol a vegefele mar nem tünt olyan nagy ugrasnak bevagonirozni es a halalba küldeni többszazezer embert?
Nincs vita, hogy horthyt egy kalap ala venni szalasival es bandajaval erös tulzas.
De azzal ervelni, hogy ha valaki nem volt nyilas, illetve a nyilasok öt nem szerettek, akkor ab ovo
marhsasag es rosszhiszemüseg a zsidok elpusztitasaban valo reszvetellel vagy sulyos kötelesseg mulasztassal vadolni: hat ez igen meredek.
Szálasinak egy normális országban pere sem lett volna!
Agyonverték volna aztán fejjel lefelé fellógatták és mindenki lehugyozta majd otthagyták a testét szétrohadni.
Egy normális országban a kápókat is hasonlóan megbüntették volna.
Őket bebalzsamozták volna és kiállították örökre, hogy nagyobb bűnösök mint Szálasi.
Már csak az hiányzott volna, hogy Szálasi ugyanolyan sorsra jusson, mint Mussolini. Még ez a per is jobb volt, mint „népi igazságszolgáltatás”.
Kezdetnek egy pontositas, Frank Laszlo nem kommunista volt hanem szocialdemokrata, es a
szocialdemokrata part delegalta ide-oda-amoda 1945-46-ban.
Ami a fö csapasiranyt illeti, a cikk kimondatlanul a szokasos horthysta narrativabol ervel: horthy alatt minden rettenetesen fasza volt es haja szala nem görbült senkinek, csak hat sajnos jöttek a nemetek es szalasi eröszakos es gatlastalan bandaja es akkor jöttek a bajok.
Ha innen nezi az ember, valoban hibasnak tünhet hogy a horthy rendszer prominensei is a
vadlottak padjara kerültek. Csak hat ugye ez a narrativa ezer sebböl verzik.
Ne tudna Pelle Janos? Hogy maga horthy tartotta hitlert termeszetes szövetsegesenek, hogy egyik elsökent gratulalt neki 33-ban? Hogy örömmel ment vele a SZU elleni haboruba? Hogy az egesz horthy rendszer eröszakos kilengesek közepette született es sulyos elnyomas alatt tartott milliokat evtizedekig? Hogy horthy alatt hoztak meg 3 zsidotörvenyt? Hogy horthy allamfö maradt 1944 marcius 19 utan es az ö allamfösege alatt vittek el a komplett videki zsidosagot? Hogy ez esetleg hozzzajarult ahhoz hogy a teljes magyar közigazgatas olajozottan koncentralt majd vagonirozott be rövid idö alatt felmillio embert? Hogy egyaltalan horthy megelözö negyedszazados uralkodasa alatt alakult ki az a közeg, ahol a vegefele mar nem tünt olyan nagy ugrasnak bevagonirozni es a halalba küldeni többszazezer embert?
Nincs vita, hogy horthyt egy kalap ala venni szalasival es bandajaval: tulzas.
De azzal ervelni, hogy ha valaki nem volt nyilas, illetve a nyilasok öt nem szerettek, akkor ab ovo
marhsasag es rosszhiszemüseg a zsidok elpusztitasaban valo reszvetellel vagy sulyos kötelesseg mulasztassal vadolni: hat ez igen meredek.
Talán maradjunk a konkrétumoknál. Kaposváry György rendes polgármester volt, igazságtalanul hurcolták meg és tették tönkre. Hagyjuk a „narratívákat”.
Jo maradjunk a konkretumoknal.
– konkretum, hogy azt irod: kommunista nepügyesz. Az igazsag: nem kommunista volt hanem szocialdemkrata.
– konkretum, hogy azt irod szalasi szerint a bosszu motivalta. Tehat itt erkölcsi elmarasztalasa törtenik olyan embereknek, akik nem atallanak kisse neheztelni amiatt hogy artatlanul kinyirtak a csaladjuk jelentös reszet, es a jog eszközevel igazsagot kivannak szolgaltatni. Gratulalok.
– konkretum hogy egy szep manipulativ ivvel ugy irsz a haboru utani partok önerdekeröl, mintha az per definitionem ellentetes lenne a közerdekkel. Miközben eppen pl haborus bünök kapcsan, az az orszag erdeke hogy ezek kerüljenek teritekre es a bünösök nyerjek el a büntetesüket, es nyilvan ugyanez a bünökben reszt nem vett, azokat eleve ellenzö partok erdeke is
– konkretum, hogy Kaposvary artatlansaga mellett azt hozod fel, hogy levaltottak volna. Ezt igy hirtelen nem is tudom kommentalni. Esetleg meg a „parancsot teljesitettem” hianyzik.
– konkretum, hogy azt hozod fel meg vedelmeben, hogy nem volt nyilas es nem kedveltek egymast a nyilasokkal. Ez megint csak… akkor nyilvan Sztojay Döme is total rendben volt
Viszont a helyzet az, hogy minel többet gondolkzom rajta, annal inkabb ugy tünik nem erdemes egymasra fecserelni az idönket. Ha te azt gondolod, hogy per def rosszhiszemüseg (volt) felvetni egy nemnyilas varosvezetö felelösseget, aki pozicioban volt a deportalasok idejen, illetve nem latod horthynak es az ö allamanak felelösseget abban ami 1944 marciusa utan törtent, akkor nem fogjuk egymast meggyözni.
Beszeld meg a hiresen nagy kommunista Bibo Istvannal.
A cikkből, már a címéből is az jön le kristálytisztán, hogy igazságtalanul ítéltek el valakit, ez pedig csak előjáték volt Szálasi peréhez és elítéléséhez. Ergo: Szálasit igazságtalan ítélet érte.
A kaposvári polgármester elleni per és ítélet csak eszköz itt a Szálasi elleni ítélet igazságtalanságának sugalmazására.
Ha csak a kaposvári perről szólna a cikk, elment volna (persze valódi tények felvonultatásával). Szálasi idekeverésének nincs logikus magyarázata, pontosabban az, amit szóvá tettem. Nice try!
Szálasi Ferenc nem volt antiszemita. Aszemita volt. Azt akarta , hogy a zsidók minden vagyonukkal menjenek el ebből az országból. Ő és a pártja tiltakozott egyedül a deportálások ellen , mert szerintük az ország nem mondhatott le napi több millió munkaóráról. Egy zsidónak nagyobb esélye volt a túlélésre a Szálasi kormány alatt , mint a Sztójay kormány alatt. Karsai László szerint.
Szálasi Ferenc naplójának csak egy része került elő. A másik két rész zsidó történészek hagyatékából került elő. Ha olyan szörnyű ember volt , miért kellett évtizedekig rejtegetni ezeket a naplókat ?
Miért nem hozták nyilvánosságra , ha az igazukat bizonyítja ?
Vagy mégsem azt bizonyítja ?
Olyan sokat ez már nem oszt, nem szoroz, de a fenti fényképen nincs rajta Frank László.