Aki kipipálta Szálasit

A világhírűvé lett magyar-amerikai zsidó médiatudós, George Gerbner számos háborús bűnöst elfogott.

1999-ben a szegedi egyetemen tartott médiakonferenciára meghívták George Gerbner világhírű médiakutatót Amerikából. Jelen cikk szerzője ott készített vele interjút. Az akkor nyolcvanas éveiben járó, nem sokkal később meghalt tudós tökéletesen beszélt magyarul és roppant közlékenynek bizonyult. Így kerültek szóba háborús élményei is.

Amerikai karrier

George Gerbner Gerbner György néven született 1919-ben egy budapesti zsidó családba. Tanulmányait itthon kezdte el, majd miután a magyar országgyűlés elfogadta az első zsidótörvényt, 1939-ben szülei az Amerikai Egyesült Államokba menekítették. Először a Kaliforniai Egyetemen tanult, majd 1942-ben újságírói diplomát szerzett a Berkley Egyetemen, közben pedig a San Francisco Chronicle-nél dolgozott, mint újságíró, rovatvezető és pénzügyi szerkesztő asszisztens.

Médiakutatóként az úgynevezett kultivációs elmélet szellemi atyjaként jutott a világhírnévig. Ezen kutatásai arra irányultak, hogy a szocializáció szerepét miként vette át a szülőktől, tanároktól a média, elsősorban a televízió. Arra törekedett, hogy megmutassa azokat a területeket, ahol a televízió különösen sokat torzít, és emellett erősen fellépett a televíziót elárasztó erőszakkal szemben.

Sokat foglalkozott a kisebbségek médiaszerepeltetésével is főleg a televíziós műsorokban.

Ő és munkatársai tárták fel egy elemzésben a média azon rejtett üzeneteit is, amelyek szerint a kisebbségeket gyakrabban övezik előítéletek a médiában.

A Gerbner és munkatársai által elvégzett, az Egyesült Államokban 1982 és 1992 között sugárzott televíziós anyagok elemzése kimutatta, hogy a szegények és a kisebbségek erőteljesebben telítődtek negatív tartalmakkal, mint a középosztálybeli fehérek.

A hősök elemzésekor Gerbnerék arra jutottak, hogy míg „a pozitív értékeket képviselő figurák kétszer- háromszor annyian vannak, mint a gonoszok, (…) minden 100 hősre az alsóbb osztályokban 65, a színes bőrű külföldieknél 79, a latin-spanyoloknál 92 gazember jut.” Ez a kutatás járult hozzá, hogy az amerikai média idővel szakított korábbi előítéletes médiaábrázolásán.

Gerbner pedig élete végéig járta a világot, gyakran megfordult Magyarországon is előadni, ahol a különböző egyetemeken, médiakonferenciákon és médiaműhelyekben kedvelt vendég volt.

Hogyan kapta el Szálasit?

A második világháború idején Gerbner 1943-ban lépett be az amerikai hadseregbe, ahol csatlakozott a Stratégiai Szolgáltatások Irodájához, az OSS-hez (ebből a szervezetből nőtt ki később a CIA). Gerbnerből tehát hírszerző lett, nem is akármilyen. Rövidesen a hadnagyi rangig vitte.

Mesélte, hogy gerillaharcra képezték ki, és ejtőernyősként szabotázsokat hajtott végre a mai Ausztria és Szlovénia területén. 1945 közepén kapta azt a feladatot, hogy Nyugat-Ausztriában és Bajorországban fogja el a magyar háborús bűnösöket, és hozza haza őket az amerikai sereg magyar részlegének megalakulása után.

A fiatal hadnagy hatodmagával, egy listával és fotókkal a táskájában kezdte el járni az amerikai megszállási zónát, kutatva a magyar háborús bűnösök után. Az ausztriai Mattsee-ben aztán éppen 74 éve, 1945 május ötödikén találkozója volt egy szállodában.

„Besétáltam a szállodába, és megláttam, hogy egy asztalnál egy társasággal ott ül Szálasi, teljesen biztonságban érezve magát. Én persze azonnal felismertem, szóltam az osztrák hatóságok embereinek, akik elfogták a ‘nemzetvezető’, körözött, háborús bűnöst, aki nem tanúsított ellenállást” – mesélte el Gerbner.

„Az ominózus lista sok tagját kipipáltam” – mesélte Gerbner, aki társaival a katonai titkosszolgálat egy ausztriai bázisáról Salzburg mellől hozta haza repülőgépen sorra a háborús minisztereket, képviselőket és uszító újságírókat, olyan kétszázat. Ő tartóztatta le a német megszállás után kinevezett Sztójay Dömét is, ezt az Encyclopedia Britannica egyik szócikke is alátámasztja.

„De én fogtam el Imrédyt, Hain Pétert és Kiss Ferencet is”

— sorolta, hozzátéve: Imrédy személyes ügy is volt számára, hiszen az első zsidótörvényt, amely miatt menekülnie kellett az országból, az ő miniszterelnöksége idején fogadták el.

Ami a többieket illeti: Hain Péter volt a német megszállás hónapjaiban az Állambiztonsági Rendészet vezetője, vagy ahogy emlegették, a „magyar Gestapo”, Kiss Ferenc pedig a Magyar Színészkamara elnöke, a Nemzeti Színház igazgatója.

A listán szereplő elfogott háborús bűnösöket egy Douglas-géppel hozták haza 1945 október elejétől karácsonyig Salzburgból. A repülő parancsnoka a nácivadász Gerbner hadnagy volt. A foglyokat tizennyolcasával szállították a mátyásföldi repülőtérre, ugyanis ennyien fértek el kettesével egymáshoz láncolva a bombázó átalakított belsejében. Hogy ez mennyire így volt, arról beszámolt egy korabeli filmhíradó is (lásd fent), amelynek vetítésére meghívták Gerbnert is.

Magyarországot nem felejtette el

Gerbner miután végzett a listájával hadnagyi rendfokozatban szerelt le a seregből. Azonban miközben Magyarországon dolgozott, 1946-ban megismerkedett Kutasi Ilona, színésznővel, akit később feleségül is vett.

Amerikában élt, azonban Magyarországot nem felejtette el. Mint a Wikipedia írja, „a magyarországi társadalomtudományi műhelyekkel szoros kapcsolatot ápolt. Amikor az országba látogatott szakmai tanácsaival igyekezett az itteni intézetek munkáját támogatni. A fiatal kutatókat pedig segítette a nemzetközi tudományos életbe történő bekapcsolódásban.”

George Gerbner 2005. december 24-én, philadelphiai lakásában hunyt el rákban.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.