Amerikai liberális beszélgetős műsorok — az antiszemitizmus támaszai

Az amerikai antiszemitizmus legitimizálása nem a kongresszusban kezdődött, hanem a beszélgetős műsorokban — állítja Jonathan S. Tobin amerikai-zsidó újságíró.

Tobin arról ír véleménycikkében, hogy a „fordulópont” nem akkor érkezett el az amerikai antiszemitizmus fősodratba kerülésének történetében, mikor a Demokrata párt nem volt hajlandó elhatárolódni Ilhan Omar és Rashida Tlaib képviselőiktől azoknak antiszemita megjegyzései okán.

Az amerikai-zsidó újságíró szerint a baloldali antiszemiták első győzelme a nagy televíziós csatornákon történt.

„A zsidókkal és Izraellel szembeni vádak nem azért váltak hétköznapi dologgá, amit a kongresszus tett vagy nem tett, hanem azért, mert a népszerű beszélgetős műsorok hősként karolták fel Ilhan Omart, akit minden áron meg kell védeni” — véli Tobin. Így pedig

„az olyan műsorvezetők, mint Seth Meyers, Stephen Colbert és Trevor Noah ráhelyezték a popkultúra »elfogadó-pecsétjét« olyan emberekre, akiket politikai történelmünk józanabb pillanataiban megvetéssel kezelnénk, és nem rajonganának körül olyan humoristák, akik esténként Amerika megnevettetéséért felelnek”.

Ilhan Omar demokrata kongresszusi képviselőnő Nancy Pelosi demokrata házelnökkel 2019 márciusában Washingtonban. Fotó: MTI/EPA

Tobin rámutat, hogy a beszélgetős műsoroknak kiemelkedő hatása van a fiatal nemzedékek gondolkodására, és hogy már „régóta nem érvényesül a két nagy párt egyenlő jelenléte” az ilyen műsorokban. „Ezek a műsorok szinte kizárólag liberális világnézetet képviselnek, és általában a műsorvezetők konzervatív célpontjain gúnyolódnak”, elsősorban Donald Trump elnökön.

A szerző erre vezeti vissza az Ilhan Omar iránti rajongásukat is: mivel gyűlölik Trumpot, ezért „kesztyűs kézzel bánnak” egy olyan politikussal, aki kritikus az amerikai elnökkel szemben. „Ez történt Ilhan Omar esetében is”, akit még 2017-ben, kongresszusi képviselővé válása előtt Trevor Noah úgy mutatott be, mint egy „imádatra méltó” egyént, mivel bevándorló és vallásos muszlim politikusnő. „Omar karakterének felépítése mögött természetesen az volt a logika, hogy cáfolni akarták Trump állításait a bevándorlásról”.

Ám itt jön a csavar a történetben: ugyan

„a műsor készítői általában komoly oknyomozást tudnak folytatni, ha kínos dolgokat kell találni egy politikus múltjában, Omar esetében figyelmen kívül hagyták a Twitter-oldalán megosztott antiszemita tartalmakat és támogatását a zsidóellenes BDS-mozgalom iránt”.

A jó kapcsolat akkor sem ért véget, amikor Omar az újságok címlapjára került zsidóellenes megjegyzései miatt. Ugyanazok a műsorvezetők, akik Trumpot „rutinosan szedik szét minden meggondolatlan megjegyzéséért”, egyetlen szót sem szóltak Omarral kapcsolatban. „Epés megjegyzéseiket azok számára tartogatták, akik a képviselőnőt kritizálták — elsősorban pedig ismét az elnök számára, akit iszlamofóbiával vádoltak, illetve azzal, hogy veszélybe sodorta Omar biztonságát, amiért gyűlölködőnek nevezte a politikusnőt”.

„Dacára annak, hogy Omar nem volt hajlandó elnézést kérni azért, mert Izraelt gyalázta, és mert az ország támogatóit kettős lojalitásal vádolta, a demokrata politikusnő királynőnek kijáró fogadtatásban részesült múlt hónapban Colbert műsorában”.

Ilhan Omar szereplése Stephen Colbertnél

A demokrata kongresszusi képviselőnő áprilisi szereplését Stephen Colbert műsorában érdemes megnézni, ugyanis egyértelműen mutatja a műsorvezető szélsőséges elfogultságát Omar irányába. Ugyanaz a Colbert, aki más körülmények között metsző kritikával kezeli Donald Trump minden megjegyzését, rögtön így vezeti fel a képviselőnőt: „Ön egyfajta villámhárítóvá vált a jobboldal számára, de pár demokrata számára is… Hogyan élte meg, hogy villámhárítóvá vált? Hiszen ez az Ön történetének fontos része, már egészen annak kezdete óta, hogy kongresszusi képviselőnő lett”. 

A kérdésre — mely rögtön lefekteti, hogy Omar áldozat, és hogy a kezdetektől fogva igaztalanul támadják –, Omar azzal felelt, hogy „sok ember identitása már önmagában villámhárítóvá teszi, egyfajta [labdává] a politikai fociban. Ilyen például ha valaki bevándorló, menekült, színesbőrű nő”. Itt Colbert rögtön hozzáteszi, hogy „és konkrétan muszlim”. Omar így folytatja: „Én történetesen mindegyik vagyok. Könnyű tehát, hogy ez magától értetődő [sic!].” 

Colbert ezt követően arra utal, hogy Omar mondott dolgokat, amit „egyesek úgy láttak, mintha az esetleg antiszemita lehetett volna”, majd gyorsan megkérdezi, milyen érzést volt „politikai husángnak” lenni a jobboldal kezében — ismét „a kezdetektől fogva”.

Omar erre úgy válaszol, hogy „ez egy fejlődési folyamat volt számomra”, majd kijelenti, hogy megjegyzéseinek „nem értette a történelmi kontextusát”. A politikusnő azt hangsúlyozta, hogy „ha embereknek fáj, amit mondok, akkor mindig meg fogom hallgatni őket, hogy megértsem a fájdalmukat”.

A műsorvezető egyszer sem kérdez vissza az elképesztő kifogásokra, és Omar még 4:55-nél hatalmas tapsot is kap, amikor kijelenti, hogy „éppen annyira amerikai vagyok, mint bárki más”.

Végül Colbert ki is mondja (6:20-nál), hogy Omart azért antiszemitázzák, mert színes bőrű muszlim nő.

Veszprémy László Bernát

Tobin szerint Omar kihasználja azt a közkeletű elképzelést, hogy 9/11-et követően Amerikában az iszlám szélsőség kritikája általakult iszlamofóbiává, és így nem kell felelnie azokra a vádakra, hogy zsidóellenes megjegyzéseket tett volna.

„És hogy kit kéne érdekelnie annak, hogy mit mondanak a humoristák egyes politikusokról vagy akár az antiszemitizmusról? Nos, mindenkinek kéne”

— szögezi le az amerikai-zsidó újságíró.

„Történelmünk azon pontján, amikor a felmérések szerint az amerikaiak — főleg a fiatalok — igen jelentős része a beszélgetős műsorokból informálódik, nagyon is számít, hogy így bánnak egy antiszemitával, aki elfogadóan viselkedik a terrorizmussal szemben”.

Tobin úgy véli, „egyesek számára a baloldalon az antiszemitizmus nem teszi elfogadhatatlanná az embert, ha az a valaki történetesen támadja Trumpot. Ily módon pedig az antiszemitizmust nem egyszerűen elnézik, de még meg is védik, és legitimálják is széleskörű nézettséggel rendelkező műsorokon”.

„Ha a beszélgetős műsorok humoristái már elfogadják az antiszemitizmust — amennyiben az egy Trump-ellenes színes bőrű muszlimtól jön –, akkor a zsidóellenességel szembeni kulturális falak, melyekről azt hittük, erősek, talán valóban leomlófélben vannak”.

Ebben a cikkben eláruljuk, miért foglalkozunk annyit Ilhan Omárral

A demokrata párti muszlim képviselőnővel két alapvető gond van: amiket beszél, és amikről hallgat.