Az amerikai kongresszus bizonyos képviselői, és az őket védelmükbe vevők megjegyzései újra felvetik a kérdést, vajon a zsidók tényleg túl befolyásosak? Mivel ez más csoportokkal kapcsolatban fel sem merül, kettős mérce jelenik meg a zsidó nép kárára, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül, mutat rá Alan Dershowitz a Gatestone Institute honlapján közzétett írásában.
„Amikor azt hajtogatják nekem, hogy a zsidók túl erősek, a válaszom erre az, nem eléggé. Vagy azt hallom, hogy az AIPAC (a legnagyobb amerikai zsidó lobbiszervezet – a szerk.) túl befolyásos lobbi, azt felelem, még befolyásosabbnak kéne lennie. Amikor azt mondják, hogy a zsidók túl sok pénzt költenek Izrael-párti célokra, azt válaszolok, többet kellene költenünk. Ha azt hallom, a zsidók ellenőrzik a médiát, mindjárt meg is kérdezem, miért is annyira Izrael-ellenes akkor? Ha pedig arra utalnak, hogy a zsidóság túl nagy befolyással van a választások eredményeire, azt felelem, még jobban kellene hatnunk arra. Nem elegendőek az erőfeszítéseink, többet kell tennünk!”
A zsidóság óriási mértékben járult hozzá Amerika sikeréhez. Jobbá tette az országot akadémiai, tudományos, gazdasági, politikai, katonai, orvosi, jogi és technológiai területeken egyaránt, folytatja a jogprofesszor.
„Kiérdemeltük, hogy elsőosztályú állampolgárként élhessünk.”
A történelem bebizonyította, hogy a zsidóságnak sokkal több erőre és befolyásra van szüksége biztonságának megőrzéséhez, mint bármilyen más népcsoportnak. Az 1930-as és kora 40-es években ennek hiánya miatt nem sikerült megmenteniük hatmillió társukat a szisztematikus tömeggyilkosságtól. Amennyiben Izrael már létezett volna azzal az erőteljes hadsereggel, mellyel napjainkban rendelkezik, az európai zsidóság története talán máshogy alakult volna.
Ha a zsidók nagyobb politikai hatalommal rendelkeztek volna az Egyesült Államokban abban az időben, az talán nem csapta volna be az ajtót a nácizmus elől menekülők előtt, szögezi le a szerző.
A Közel-Keleten Izraelnek létfontosságú, hogy nagyobb katonai erővel rendelkezzen, mint az összes ellensége és potenciális ellensége a térségben. Ahogy azt Benjamin Netanjahu is megfogalmazta egyik nyilatkozatában:
„Az az igazság, hogyha Izrael letenné a fegyvert, nem lenne többé Izrael. Ha az arabok tennék le a fegyvereiket, nem lenne több háború.”
Izrael tehát fenn kell hogy tartsa minőségi katonai fölényét a régióban, az Egyesült Államok segítségével, vagy anélkül. Ellenségei térsége immár Iránra és Törökországra is kiterjed, két muszlim, bár nem arab, szélsőségesen Izrael-ellenes országra, melyek mindegyike erős hadsereggel rendelkezik. A zsidó államnak tehát egyre erősödnie és nem gyöngülnie kell a jelenlegi katonai fölényéhez képest is, tette hozzá a professzor.
Elie Wiesel egyszer azt mondta, a holokauszt tanulsága a következő:
„Jobban kell hinnünk az ellenségeink fenyegetéseinek, mint a barátaink ígéreteinek.”
Ehhez csak annyit tett még hozzá Dershowitz, hogy a zsoltárosok nagyon pontosan fogalmaztak, amik azt írták: „Hásem óz leámó jittén; hásem jiváreh et ámó besálom”, ami a professzor értelmezésében annyit tesz:
„Isten erőt fog adni a zsidó népnek, és csak az erőn keresztül érik el a békét.”
Amikor bárki megtámadja a zsidó erőt és befolyást, emlékeztetem őket arra, hogy a zsidó erő a békéhez vezető legjobb útvonal — írja a szező. A történelem szerinte bebizonyította, hogy az erőtlen zsidók ki vannak téve az emberiség legrégebbi előítéletének, egy olyan előítéletnek, ami háttérbe húzódhat, ahogy ezt a második világháború utáni évtizedekben, de mindig újra felbukkan, ahogy azt most Angliában, Franciaországban, Kelet-Európában és az Egyesült Államok szélsőbaloldalán tapasztalhatjuk.
Mikor a zsidó erőt és befolyást a béke és igazság érdekében ültetik gyakorlatba — ahogy azt napjainkban is tapasztalhatjuk — nem kell szégyenkezni, büszkének kell lenni rá, zárja gondolatmenetét Dershowitz professzor.
