Az izraeli és amerikai származású Rachel Ehrenfeld az iszlamista terrorizmus szakértőjeként ismert az Egyesült Államokban, nemrég a Mathias Corvinus Collegium által szervezett nemzetközi migrációs konferencia egyik meghívott előadójaként járt Budapesten. A közelgő izraeli és európai parlamenti választások mellett Soros-plakátokról és Amerika jövőjéről is beszélgettünk vele.
***
Másfél évvel ezelőtt azt mondta a magyar médiának, hogy jó ötletnek tartotta a plakátokat, amiken az szerepelt: „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén.” Miért találta akkor helyénvalónak ezeket?
Valóban így nyilatkoztam, és az újakra is kíváncsi voltam, amiken Soros és Juncker együtt szerepeltek. Úgy gondolom, hogy mindkettő egy igazán világos és mindenki számára érhető üzenetet közvetített.
Ez az üzenet még 2019-ben is aktuálisnak mondható? Nem antiszemitizmus állandóan Sorost kritizálni?
Soros mint mindig, most is a progresszív baloldali programmal nyomul; a vallást pedig – amibe beleszületett – kizárólag egy eszközként, „kényelmi zászlóként” használja arra, hogy elnémítsa a kritikus hangokat. Az ellene felszólalókat antiszemitizmussal bélyegzi meg, így simán folytathatja a politikai menetrendjét.
Szögezzük le, hogy Soros nem Dreyfus.
De ahogy a baloldaliak és a palesztinok teszik, Soros is állandóan eljátssza az „áldozat” szerepét, hogy elvonja a figyelmet azokról, amiket tesz.
Az előbb említette Jean-Claude Junckert. Őt miért látta örömmel a plakátokon Soros mellett?
Azért mert ezek a plakátok pontosan bemutatják azt, hogy Soros és Juncker, az Európai Bizottság elnöke valójában nagyon hasonló politikai program mögé álltak be. Mindketten támogatják a tömeges bevándorlást az európai kontinensre – beleértve Magyarországot – és a határok eltörlését is. Ezzel pedig nem más a céljuk, minthogy aláássák a nemzetállamok szuverenitását.
Ha ők egy oldalon állnak, ki van velük szemben?
Egyrészt az Európai Bizottság által megszabott irányvonallal szembeni harcok élvonalában ott áll az önök szókimondó miniszterelnöke, Orbán Viktor. Úgy tűnik, hogy ő lett egyben az egykori kommunista államok (Visegrádi négyek csoportja) részéről jelentkező ellenállás fő képviselője is.
Másrészt azok, akik nyíltan szembemennek a határok ellen harcoló progresszív baloldallal és Sorossal is. Ilyen Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, valamint Donald Trump amerikai elnök is.
Szintén nem szabad elfeledkezni a brit emberek többségéről, akik megszavazták a Brexitet.
A britek – mint mindenki más, aki ellenzi a határok eltörlését és a tömegbevándorlást –, komoly propagandával néznek szembe. Az utcai demonstrációkat pedig közvetlen vagy közvetett módon de éppen a Soros által pénzelt szervezetek támogatják.
Beszéljünk Benjamin Netanjahuról és Izraelről, ahol a választások napokon belül megtörténnek. Mi állhat az elmúlt időszakban felmerülő számtalan korrupciós gyanú és az izraeli vezető ellen zajlott óriási lejárató kampány hátterében?
Az ellenzéki pártok. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy az izraeli baloldal – ami Netanjahu első győzelmének pillanata óta támadja őt –, indirekt módon a Soros és az EU által finanszírozott szervezetek támogatását élvezi.
Azért szeretnék elmozdítani Netanjahut, mert igyekszik megvédeni a zsidó államot azoktól a palesztinoktól, akik az izraelieket gyilkoló „mártírtoknak” fizetést adnak és felesküdtek arra, hogy elpusztítják a zsidó országot.
Mindezek ellenére van-e esély arra, hogy Netanjahu újra győzni fog?
Bízok benne, hogy sikerülni fog neki. Ellenkező esetben a zsidó állam, Izrael létezése veszélybe kerül.
Mi a helyzet Donald Trumppal? Obama kormánya után óriási változást hozott Izrael-barát politikájával…
Az Obama adminisztráció nemcsak Izrael-ellenes volt, hanem Amerika-ellenes is. Hatalmas károkat okozott Amerikának – otthon és külföldön egyaránt. Meggyengítette az országot és a faji megosztottság növekedéséhez is hozzájárult.
Trump viszont szereti Amerikát. Megérti a szuverenitás jelentőségét, és azt, hogy miért is van szüksége egy nemzetnek jól őrzött határokra a védelemhez.
Mi az oka annak, hogy az európai vezetők nem követik ezeket az értékeket – például a határvédelem esetében?
Úgy tűnik, hogy nagyon sok európai vezető – főként olyan baloldaliak, akik „demokratikusnak” nevezik magukat – valójában az iszlámot emelik a többi vallás fölé.
Az Európai Unió kezdetben egy gazdasági egységet hívatott kialakítani az európai országok számára.
Ám idővel az Európai Tanács megváltoztatta a menetirányt, és szép lassan elkezdte lerombolni a tagállamok szuverenitását, hogy egy új, határok nélküli egységgé váljon, amit egy olyan központi bürokrácia irányít, aminek a tagjait senki nem választotta meg.
Mindez úgy akar működni, mint egy autokrácia – az egykori Szovjetuniónak egy lágyabb és rózsaszínűbb verziója. Új szabályokat alkot, és új adókat vet ki, amikkel például jólétet biztosíthat az EU-ba érkező bevándorlók milliói számára.
Ez egy új Európát eredményezhet, új néppel és egy új kultúrával. A demográfia, valamint az alapján, ahogy sok európai alávetette magát annak, amit az iszlám diktál, az sem lenne meglepő, ha ez az új kultúra az iszlámra épülne.
Ennek ijesztő példái azok az európai jogszabályok is, amik a gyűlöletbeszédhez kapcsolódnak. Ha egy muzulmán csak sértve is érzi magát, akkor már bárkit civil- vagy épp büntetőbíróság elé állíthatnak miatta.
Idén zajlanak az európai parlamenti választások is, azonban sokan azt mondják, hogy nem mennek el szavazni, mert valójában nincs értelme. Egyetért velük?
Lehet, hogy igazuk van. Viszont a kérdés az, hogy az új „migránsok” közül mennyien fogják megtenni.
Ha az itt felnőtté vált fiatalok nem mennek el szavazni, de az újonnan érkezők igen, akkor Európa még gyorsabban megváltozhat
– és nem jó irányba.
Tehát ez is a bevándorlást támogató politikusok malmára hajtja a vizet?
Természetesen igen. Politikai hatalmat szeretnének, és ehhez minél több szavazót – akár a migránsok részéről is.
Szintén kérdés, hogy mennyien lépnek politikai pályára majd azok közül, akiknek a szülei illegális bevándorlóként érkeztek. Feltehetően sokan olyan programot fognak követni, ami az iszlámnak kedvez, szemben a nyugati szekuláris demokrácia értékeivel.
Gyakran nyíltan szót emel a BDS nevű Izrael-ellenes mozgalommal szemben. Azonban sokan azzal érvelnek, hogy a zsidó állam kritizálása és az anticionizmus nem számít antiszemitizmusnak. Mit gondol erről?
Ismerem ezeket a hangokat, de ezek bizony antiszemita forrásból fakadnak. Sajnos közöttük sokan maguk is zsidó származásúak, akik a „progresszív” baloldalt és az iszlám propagandát képviselik Izraellel szemben. Soros erre egy jó példa.
Mára a baloldalnak és a politikai iszlámnak egy és ugyanaz lett a célja: Amerika ellen harcolni – ami még mindig a legszabadabb és legprosperálóbb ország –, és Izraellel szembeszállni. Ennek az oka az, hogy
mindkettő a zsidó-keresztény alapokon álló nyugati civilizáció szimbóluma.
Trumpnak sikerülhet győzelmet aratnia ezzel a baloldali-iszlám összefogással szemben?
Sok akadály áll az útjában és egy végtelen, anyagilag is erős propaganda próbálja ebben megállítani, de sikerülhet neki.
Egy ciklus elegendő ehhez?
Semmiképp. Szüksége lenne még egy győzelemre ahhoz, hogy elérje a céljait, és képes legyen megerősíteni a nemzetbiztonsági helyzetet, valamint a gazdaságot ás az amerikai szabadságjogokat.
Mekkora esélyt lát arra, hogy Trump újra bizalmat nyer és ismét képes lesz győzni a következő elnökválasztáson?
Kristálygömböm nincs, és ráadásul New Yorkban élek, ami teljesen Trump-ellenes, így nehéz megítélnem. Ugyanakkor biztos, hogy több millió amerikai állampolgár már megbizonyosodott arról, hogy Trump szereti Amerikát. Elismerik a munkáját, amivel azért dolgozik, hogy az ország újra „naggyá váljon” – ahogyan azt ígérte. Én bízok benne, hogy győzni fog.
NÉVJEGY
Rachel Ehrenfeld a terrorizmus és a gazdasági hadviselés szakértője, a New York-i székhellyel bíró American Center for Democracy – és azon belül az Gazdasági Hadviselés Intézet – igazgatója.
A Hebrew University School of Law-n végzett. Korábban a Columbia Egyetem Háború és Béke Tanulmányok Intézetének előadója volt, valamint kutatott a New York University School of Law-ban.
Az amerikai Kongresszus bizottságainak munkája mellett segítője volt a kanadai és európai parlamentek terrorfinanszírozási kivizsgálásainak, továbbá a brit és bolgár kormányok mellett az indonéz állam vezetőiek tanácsadójaként is szolgált.
Ezernél is több cikk, valamint számos nagy amerikai és angol lap szerzője (Wall Street Journal, New York Times, Newsweek, Guardian, Washington Times, Huffington Post, National Review), televíziós kommentátor a CNN, a Fox News és más adók műsoraiban.
Eddig megjelent kötetei: Funding Evil; How Terrorism is Financed and How to Stop It (2003); Evil Money, Encounters Along the Money Trail (1994); Narco-Terrorism; How Governments around the World used the Drug Trade to Finance and Further Terrorist Activities (1992).