Az elmúlt hetek Gázából indított rakétatámadásaira válaszul Izrael széleskörű katonai hadművelet beindítását helyezte kilátásba. A helyzet rendkívül feszült, a hadsereg felkészült minden lehetséges forgatókönyvre. Tudósítónk, Nagy Gabriella írása.
Éjszaka 1 órakor ismét megszólalt a sziréna a Gázai övezettel határos Eskol régióban. A hadsereg közleménye szerint téves riasztás volt, de az amúgy is feszült helyzetben a helyi lakók ezt nem tudhatták előre, ezért alvás helyett igyekeztek, ahogy tudtak, az óvóhelyekre.
Jobb híján a sziréna az éjjel kettőkor aktuális óraátállításra hívta fel a helybéliek figyelmét, ha már úgyis felkeltek és még el tudnának esetleg aludni, egy órával kevesebbet pihenhetnek. Igaz, hogy péntek van és elvileg sokan nem dolgoznak, a déliek számára azonban ez a sábát sem ígér felhőtlen nyugalmat.
A csütörtöki nap „relatív” csendben telt el a térségben, „csak” alacsony szintű zavargások voltak a kerítésen átdobált házi gyártmányú robbanóanyagok kíséretében. A bombákat szállító lufik közül az első a reggeli órákban landolt Eskol régióban, a másik kettő a sá’ár hanegevi szántóföldeken órákkal később.
Közben a Hamász hétvégére a “Visszatérés Menete” egy éves töretlen agressziójának évfordulójára nagyszámú tömeget próbál mozgósítani.
Az egyiptomi hírszerzés pedig megérkezett Gázába, majd folytatta útját Izraelbe, hogy tűzszüneti megállapodást érjen el a felek között – állítólag egy évre szólót, de az se lenne rossz, ha legalább a választásokig kitartana.
A csütörtöki naphoz még hozzátartozik, hogy egy izraeli drón lufikat átreptető terrorsejtre nyitott tüzet az övezet északi részén, holott az állítólagos tűzszünet Izraelre nézve számos kockázatos feltétele ellenében a Hamász a „jó szándék” jeleként elvileg ígéretet tett, hogy azonnal leállítja a tűz- és robbanásveszélyes léggömbök küldését.
A helybélieket, megállapodás ide, tűzszünet oda, már nem lehet meggyőzni efféle igérvényekkel.
A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint az izraeliek több mint fele nincs megelégedve Benjamin Netanjahu miniszterelnök és védelmi miniszter konfliktus-kezelésével, és ebben az ötven plusz százalékban a déliek jócskán beleszámítanak.
Pedig a hadsereg az érintett határszakasznál növelte a csapatok létszámát. A védelmi erők felkészültek minden lehetséges forgatókönyvre, miután a Hamász Gázától mintegy 80 kilométerre, egy mosáv lakóházába becsapódó, „véletlenül” kilőtt rakétával indította a hetet.
Netanjahu a rakétázásokra reagálva alapos válaszcsapást helyezett kilátásba. A komolytalan tűzszünetek, melyek a zsidó állam bevonása nélkül egyiptomi nyomásra köttetnek, legfeljebb napokra biztosítják a relatív nyugalmat, ráadásul Izrael választásokra készül. A kevesebb, mint két hét múlva esedékes voksolásra a Hamász rájátszik, mint akinek nincs vesztenivalója, így próbál a háborús konfliktust kerülni akaró Benjamin Netanjahutól soron kívüli előnyöket szerezni.
A térséget sújtó humanitárius válság — az áramhiány, 50% feletti munkanélküliségi ráta, magas megélhetési költségek –, a gazdasági körülmények elleni tüntetések következtében a Hamász számára nagyon fontos a hétvégére meghirdetett tüntetés sikere. Az Ismail Haniyeh Hamász-vezér által vizionált milliós tömeg erős túlzás, helyette legfeljebb tízezren, a rossz időjárás miatt lehet még kevesebben fognak megjelenni a demonstráción.
Az olyan, jelenleg még költői kérdésekre, hogy elég-e a Hamásznak egy erőszakos, tucatnyi halottal, de háború kitörése nélkül végződő tüntetés, illetve képes-e egyáltalán kordában tartani tízezreket, csak az esemény után kaphatunk választ. Teljesen biztosak persze abban sem lehetünk, hogy a Hamász megnyirbált tekintélyének visszaszerzése érdekében nem fogja a végletekig feszíteni a húrt, hiszen
iráni segítséggel akár háborús konfliktusban is érdekelt lehet.
Az izraeli 12-es csatorna csütörtöki riportja szerint Izrael Egyiptomon keresztül figyelmeztette a terrorszervezetet, hogy „bármilyen hiba, amit szombaton elkövettek, háborúhoz vezethet”.
Az izraeli választási törvény szerint a választásokat az előírásoknak megfelelően, akár tűzharc és rakétázás közepette is meg kell tartani, a halasztás pedig jogilag szinte elképzelhetetlen, pedig a zsidó állam 71 éves történetében akadt példa bőven háborús helyzetekkel fűszerezett választásokra.
Avi Dichter (Likud) mindenre elszántan a napokban azt nyilatkozta a katonai rádiónak, hogy a kormány nem riad vissza a Hamász által kiprovokált katonai fellépéstől sem, akár a választások halasztásának árán is.
1948-ban volt az első és egyetlen alkalom, hogy a voksolást mintegy öt hónappal eltolták, amit Dávid Ben Gurion azzal indokolt, hogy “demokratikus kötelezettségünket ezúttal a létezésért és szabadságunkért folytatott harc miatt kénytelenek vagyunk elhalasztani”.
Jóval később, 1992-ben egy alaptörvény-módosítás kikötte, hogy a választásokat legfeljebb az előző voksolás időpontjához képest pontosan öt év múlva, de meg kell tartani, a halasztás csak különleges körülmények esetén történhet meg, és legalább 80 Knesszet-tag hozzájárulása szükséges.
Következésképp Avi Dichter elmélete, a legutóbb magát feloszlató szűk 61 fős koalíciót figyelembe véve, még Benjamin Netanjahu képességeit is meghaladó, lehetetlen vállalkozás lenne.