Demokrácia hibrid háború idején: elnökválasztás Ukrajnában

Az oroszok által öt éve indított hibrid háború miatt nehéz helyzetben lévő Ukrajna elnökválasztást tart most vasárnap. Sőt a demokrácia olyan jól működik, hogy teljesen kiszámíthatatlan, ki lesz a voksolás nyertese.

„Április elseje fantasztikus dátum arra, hogy nyerjek. Végülis bohóc vagyok, nemde?” – így harangozta be a vasárnapi ukrán elnökválasztáson várható győzelmét Volodimir Zelenszkij, és nem véletlenül. A humoristából lett 41 éves politikus jól begyakorolhatta az államfői szerepet A nép szolgái című televíziós sorozatban, amelyben egy olyan történelemtanárt alakít, akit megválasztanak elnöknek.

A népszerű színész fokozatosan az első helyre kúszott fel az elnökjelöltek népszerűségi listáján, ami sokat elárul a versenyről. Zelenszkijnek ugyanis csupán az szól a javára, hogy semmit nem konyít a politikához, mert még soha nem is ütötte bele az orrát. Ő maga beszélt arról egyszer: a politika olyan bonyolult dolog, hogy ő nem is érti egészen. Még azt is mondani találta:

„Amikor ismert emberek, akik nem is politikusok, a Holdat is megígérik, akkor az tiszta populizmus”.

Ha a Holdat vagy a csillagokat nem is ígérte meg a showman, azt azért kijelentette: Ukrajna biztonságának feltétele, hogy belépjen a NATO-ba, „vagy más védelmi szövetségbe”, de erről népszavazáson kell dönteni.

Zelenszkij egyébként is híve a közvetlen demokráciának, szeretné minél többször megszavaztatni a népet a különböző kérdésekben, lehetőleg interneten. Gyaníthatóan ez amiatt van, hogy még nincsen a legtöbb dologról kialakult elképzelése. Azt például egy újságírótól kérdezte meg, hogy mit is jelent a NATO valójában.

Fontos lenne a nemzetközi támogatás

Az EU-ról pedig csak annyit mondott: „nem megy látogatóba senkihez, ha előtte nem hívták meg”. (Mint emlékezetes, 2013-ban amiatt tört ki a felkelés Kijevben, hogy Janukovics akkori elnök Moszkva nyomására váratlanul úgy döntött: mégsem írja alá a társulási szerződést az Európai Unióval.)

Nem tudni, hogy jó jel-e: Zelenszkij véget akar vetni a Donyec-medencében (Donbászban) folyó háborúnak. Mint mondta: személyesen akar tárgyalni erről Putyin orosz elnökkel.

Mindebből jól látszik, hogy Zelenszkijnek nincs még kiforrott elképzelése a (kül)politikáról, pedig

Ukrajnának a jelen helyzetben, amikor hatodik éve folyik az oroszok által indított hibrid háború az ország ellen, ráadásul Moszkva egyoldalúan elcsatolta a Krím-félszigetet, égetően fontos lenne a nemzetközi támogatás.

Hagyjuk meg azonban az esélyt arra, hogy Zelenszkij, ha megválasztják államfőnek, kiváló stábot válogat maga mellé és nagyszerűen fog kormányozni (már amennyire ezt az ukrán parlament, a Verhovna Rada engedi). Pénze valószínűleg lesz rá, mindenki kész tényként kezeli (bár ő maga tagadja), hogy valójában Ihor Kolomojszkij oligarcha áll mögötte.

Ehhez persze lesz még szava a többi jelöltnek is, főleg annak a kettőnek, aki versenyben van a második helyért. Ott van rögtön a gázhercegnő, Julija Timosenko (Batykivscsina, azaz Haza párt), aki régi motoros a politikában. Sőt nemcsak ott, hanem az üzletben is, node régen volt a 90-es évek, amikor korrupcióval kibélelve indult karrierje.

Renoméja annyira nem kopott meg, hogy ne tudja magát pozícionálni az ellenzék fajsúlyos alakjaként, bár az imázsához már nem tartozik hozzá a korábban elhíresült hajfonata, amit Leszja Ukrainka költőnő frizurája ihletett.

Irány az EU és a NATO?

A janukovicsi érában a börtönt is megjárt egykori kormányfő folytatná a minszki folyamatot (a minszki egyezmények garantálják, hogy ha nincs is tűzszünet a Donbászban, de viszonylag korlátozott keretek között folyik a háború). A béketárgyalásokba bevonná Kínát is, de a legfontosabb szerepet Németországnak szánja (ez talán nem véletlen: börtönből történő szabadulásáért a német vezetők sokat tettek, és később német orvosok ápolták).

Timosenko állítja: Ukrajna a következő elnök vezetésével belép az EU-ba és a NATO-ba, mert szerinte

az ország részét képezi az európai, illetve nyugati civilizációnak.

Timosenkónak, aki jó ideig vezette az elnökjelöltek népszerűségi listáját, a javára szól, hogy külföldön is elismert politikus. A kampányát arra építette, hogy beismerte: sok hibát vétett a múltban, de megígérte, ha megválasztják, sokkal jobban fog teljesíteni. Ennek azzal adott nyomatékot, hogy kijelentette: lemond, ha hivatali ideje első száz napjában nem sikerül eredményt elérnie.

Porosenko elnök egy kijevi kampányrendezvényen ( fotó: MTI/EPA)

A második helyért Timosenko mellett a jelenlegi elnök van versenyben. Petro Porosenko a „Hadsereg, nyelv, hit” hármas jelszóval kampányolt, és nem véletlenül. Az egyébként nem túl népszerű elnök vezényletével (és jelentős nyugati támogatással) sikerült a hamvaiból feltámasztani az ukrán hadsereget, amely mára már ütőképes és sikerrel veszi fel a harcot az orosz agresszióval szemben (ami eddig 13 ezer emberéletet követelt Kelet-Ukrajnában).

Ami a hitet illeti, Porosenko arra utal, hogy sikerült kijárnia: a konstantinápolyi pártriárka ismerje el önálló egyházként az ukrán pravoszláviát, vagyis a Moszkvától való függetlenséget. Ezzel elvágta az orosz befolyás egyik fontos csatornáját. (A konstaninápolyi pátriárka egyébként elismerte, hogy a döntésében jelentős szerepet játszottak a Porosenko csokigyáraiból érkező ajándékok.)

Reformok, kevés eredménnyel

A nyelv témájával pedig a magyarok számára érzékeny területhez érkeztünk. Magyarország és Ukrajna között ugyanis bő másfél évvel ezelőtt elmérgesedett a viszony az oktatási törvény és a készülő nyelvtörvény miatt. Budapest szerint erősen csorbulnak a kárpátaljai magyarok jogai, Kijev szerint viszont meg kell védeni az ukrán nyelvet (amit egyébként a cári Oroszország idején betiltottak), ráadásul elvárható minden ukrán állampolgártól, hogy tisztességesen tanuljon meg ukránul.

Porosenko egyébként több reformba is belefogott (például a rendőrség, az igazságszolgáltatás reformja, a korrupció elleni harc), amelyek mérsékelt eredményekkel jártak.

A leginkább azonban az veszi el az ukránok kedvét attól, hogy Porosenkóra szavazzanak, hogy az életszínvonal jelentősen csökkent az elmúlt öt évben (ennek fő oka, hogy az Oroszország által annektált illetve elfoglalt területeken van az ukrán ipar jelentős része),

miközben emelkedtek az árak, ráadásul az orosz propaganda több-kevesebb sikerrel terjesztette el Porosenkóról, hogy érdekelt a háború folytatásában.

Porosenko javára szól viszont, hogy ő írta alá a társulási egyezményt az EU-val, elnöksége alatt törélték el az uniós vízumkényszert az ukránokkal szemben (ezt a fiatalabbak előszeretettel ki is használják). Folyik a közigazgatási decentralizáció (a pénzt és a döntéseket igyekeznek közelebb vinni a helyi önkormányzatokhoz), elkezdődött az utak felújítása, könnyebb működtetni a kis- és középvállalkozásokat, valamelyest visszaszorult a korrupció (itt vegyesek az erdmények, de legalább intézményi szinten tart a harc), és végül csökkent az orosz befolyás (itt sem egyértelmű a helyzet, de a szándék kitapintható).

A legfontosabb pedig a jelen helyzetben, hogy Porosenko bejáratos a fontos nyugati politikusokhoz (igaz, állítólag mélyen a zsebébe kellett nyúlnia ahhoz, hogy fogadják a Fehér Házban), rendszeres vendége a nagy nyugati csúcstalálkozóknak. A jelenlegi elnök természetesen tovább vinné az EU-, illetve NATO-integrációt. (Nyílt titok, hogy erre a legközelebbi jövőben nincs túl sok esélye Ukrajnának, mégis emberfeletti erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megfeleljenek a követelményeknek.)

Folyik az orosz propaganda

Az elnökválasztást a teljes gőzzel folyó orosz propagandaháború „fényében” tartják, amelynek a három legfontosabb narratívája (értsd: hazugsága): Ukrajna agresszor ország, amelynek neonáci a vezetése (a kijevi „junta”), Ukrajna egy bukott állam, aztán ha ez nem volt elég, akkor: Ukrajna életképtelen, csak akkor maradhat fenn, ha a nagy testvér oroszok a szárnyaik alá veszik.

És arról se feledkezzünk meg, hogy főleg az oroszok terjesztik azt, hogy Ukrajnában dívik az antiszemitizmus, így akarják lejáratni az országot Nyugaton.

Vannak persze antiszemita jelenségek, de a felmérések szerint a kelet-európai országok közül mára az ukránok a leginkább elfogadóak a zsidósággal szemben.

Az oroszok természetesen más módon (például kibertámadásokkal, felforgató tevékenységgel) is megpróbálhatják befolyásolni az ukrán elnökválasztást. Moszkva egyébként már jó előre illegtimnek bélyegezte a voksolást. Talán azért, mert kevés az esély arra, hogy az oroszbarát jelöltek, mint példádul Jurij Bojko vagy Olekszandr Vilkul, beleszólhatnak a versenybe.

„Nagy kihívás volt, hogy megtartsuk az elnökválasztást” –

ismerte el jelen sorok írójának Hennagyij Makszak, az Ukrán Prizma Külügyi Tanács elnöke, aki elismerte: „megvolt a kísértés, hogy elhalasszuk a választásokat a háborús helyzet miatt. Fontos volt azonban számunkra, hogy egyértelműen demonstráljuk: működik a demokrácia, annak ellenére, hogy egy időre hadiállapotot vezettünk be.”

A voksolás tétje, hogy folytatódnak-e a reformok és az euroatlanti integráció, amelyekért nagy árat fizettek eddig az ukránok.

Az elnökválasztáson egyébként összesen 42 (!) jelölt indul. Makszak szerint ez szomorú rekord, mert azt jelenti, hogy még nem elég hatékony a választási rendszer, elég lenne ugyanis 5-10 jelölt.

Timosenko, Zelenszkij és Porosenko a legesélyesebbek, valószínűleg közülük kerül ki az a kettő, aki bejut a második fordulóba. Zelenszkijre várhatóan inkább a fiatalok szavaznak, és azok, akiknek teljesen elegük van a régi arcokból (lásd még kiábrándultság a politikai elitből). Azt is fontos azért tudni, hogy a showman szavazói között vannak a legtöbben azok, akik a leginkább hajlamosak az utolsó pillanatban megváltoztatni a véleményüket.

A választások kimenetele ezért aztán minden eddiginél bizonytalanabb, amire az ukránok azt mondják: na, ilyen az igazi demokrácia.