A zsidóság és a külső (azaz nem zsidó) hatalom közötti viszony kérdését járta körül az EMIH vezető rabbija egy minapi előadásában.
Igencsak provokatív címmel hirdette meg Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija a Zsidók és a politika című előadássorozatának második előadását, „Imádkozzunk Horthy születésnapján! (?) – Zsidók és a hatalom” címmel, amely alapvetően a zsidóság és a külső (azaz nem zsidó) hatalom közötti viszony kérdését járta körül – írja a 168 óra.
Az Óbudai Zsinagógában tartott keddi rendezvényen Köves Slomó elmondta, amikor a közösségi oldalán kiposztolta az előadás beharangozóját, rengeteg komment érkezett, ám a hozzászólók jelentős része nem igazán vette figyelembe, hogy itt egy előadásról van szó, nem pedig állásfoglalásról.
Köves Slomó elmondta, hogy az előadás címének apropóját az adta, hogy néhány hónappal ezelőtt belebotlott egy 1937-es újságcikkbe, ami az orthodox Zsidó Újságban jelent meg. A cikk arról szólt, hogy Horthy Miklós kormányzó születésnapja alkalmából a budapesti Kazinczy utcai zsinagógában ájtatos imát tartottak. Az EMIH vezető rabbija hozzátette, hogy Horthy és a magyarországi zsidó közösség viszonya már 1937-ben is terhelt volt, ám ezt még nem lehetett összehasonlítani a következő 8 év terheltségével – írja a lap.
Ugyan a német zsidók tisztában voltak azzal, hogy a náci vezető gyűlöli őket, de jelentős részük – a német többségi társadalomhoz hasonlóan – nem gondolta, hogy Hitler meg is valósítja azt, amiről beszél. A zsidó közösségek ezért sok helyen inkább kompromisszumos megoldást találtak: név nélkül mondtak imát a német államért és vezetőjéért – emlékeztetett Köves Slomó.
A teljes beszámolót itt olvashatja el.
A „keleti Svájcos” Jászi Oszkár már az amerikai Oberlin egyetemén osztotta az észt 1937-ben, Kun Béla pedig akkortájt tűnt el véglegesen a Moszkvában székelő Komintern prominenseinek a „tablójáról”. A Jászival együtt a Monarchia szétzúzását javasló, a trianoni békediktátum mellett kardoskodó csehszlovák Edvard Benesnél kilincseló, a Horthy-uralom alól katonai eszközökkel Magyarországot felszabadítani javasló, későbbi kommunista „vörös gróf”, Károlyi Mihály is még igencsak „képben volt” 1937-ben. Még élő, politizáló személyiségek voltak, „viselt dolgaikat” a Trianon sújtotta Horthy-Magyarországon nem felejtették el. És itt voltak az 1914-től Galíciából, az ottani orosz megszállás idején végrehajtott pogromok elől ide menekült, nem magyar nemzetiségű zsidók, akik nagyobb sokaságot képeztek, mint a „Mózes hitű magyarok”, akik már az 1848-as összeírásban is szerepeltek. És számos egyéb ok miatt is „terhelt” lehetett a magyar-zsidó viszony. De az Anschluss (1938. március 12,) után Magyarország közvetlen szomszédjává vált Harmadik Birodalom nyomásgyakorlásait nem kéne módszeresen agyonhallgatni és nem kellene az 1920-as „numerus clausus” törvénytől odáig tartó időszakot is egy kalap alá venni az utána következő, a megszállás előtti és alatti korszakra bonthatóval „összemosni”.