A felrobbant szovjet atomreaktor felszámolásában segédkezők közül a kilencvenes évek elején mintegy ötezren Izraelbe vándoroltak. Egy 2001-es törvény lakhatási és egészségügyi segítséget ígért nekik, amit máig nem kaptak meg. Sokan azt remélik, a történelmi eseményt feldolgozó sorozat segíthet.
Az HBO „Csernobil” című drámasorozata az 1986-os atomrobbanás körülményeit, és tragédiáját vitte filmvászonra, és ezzel óriási érdeklődést keltett világszerte (ez alól Izrael sem kivétel), újraindítva az incidenssel kapcsolatos közbeszédet, sőt, a terület turizmusának is nagy löketet adva.
Az atomkatasztrófa áldozatainak számáról megoszlanak a becslések, négyezer és 93 ezer között mindenféle elmélet létezik. Az biztos, hogy ennél sokkal többen szenvedték meg a sugárfertőzés káros egészségügyi utóhatásait. A terület ma is a világ legsugárfertőzöttebb részeinek egyike.
Csernobil utóhatását Izraelben is érezni lehetett. Közel ötezer, a robbanás következményeit eltakarító „likvidátor” költözött a zsidó államba az 1990-es évek elején, közülük ezerötszázan ma is élnek még.
A Knesszet 2001-ben megszavazott egy törvényt, ami önkormányzati lakásokat, egyszeri segélyt és orvosi kezelést biztosított volna nekik, azonban a kormány soha nem léptette hatályba a rendelkezést, mutatott rá Kszénia Szvetlova volt Knesszet képviselő a Times of Israel híroldalon.
Képviselősége idején 2015 és 2019 között az orosz származású Szvetlova arra kereste a választ, vajon miért is vallott kudarcot a törvény „beélesítése”. A válaszok teljességgel sokkolták.
“A legfelháborítóbb magyarázatot Jakov Litzman egészségügyi miniszterhelyettestől kaptam, aki azt mondta nekem, »nincs olyan kutatás, ami alátámasztaná, hogy a csernobili likvidátorok a reaktorban végzett munkájuk következményeként szenvednének betegségekben. A legtöbbjük dohányos, és lehetséges, hogy az ő esetükben a rák a dohányzás következménye.«”
Szvetlova, aki a Cionista Uniót képviselte a parlamentben felszólította Izrael kormányát, hogy vegye újra napirendre a még élő likvidátorok szükségleteinek kérdését.
“Csak remélni tudom, hogy a huszadik század legnagyobb ökológiai katasztrófája iránt megújuló érdeklődés előbb-utóbb a média figyelmét a kétfejű csirkékről és a korai fogvesztésről az ezeötszáz itt élő likvidátor helyzete felé fordítja majd.”
A sorozat további kérdéseket is felvetett az izraeli Dimona atomkutató központtal kapcsolatban a Negev sivatagban, melynek atomreaktora sokak szerint egyre öregszik.
A szakértők szerint azonban az izraeli polgároknak nem kell túlságosan aggódniuk, mivel bár a létesítménynek megvannak a maga gyengeségei, az ott végzett munka típusa és mértéke alapvetően eltér a csernobilitől, így semmilyen potenciális baleset sem tudná megközelíteni az 1986-os katasztrófa által okozott pusztítás mértékét.