Az anticionista zsidók egykor megesküdtek, hogy fellépnek az interszekcionális baloldal berkein belüli antiszemitizmussal szemben, de hitelességük már rég odalett – írja Zachary Braiterman zsidó filozófus.
Zachary Braiterman amerikai-zsidó filozófusprofesszor az egyik legnagyobb amerikai baloldali zsidó magazinban, a Forwardban megjelent egyik legfrissebb publicisztikája szerint, „ha csak nem pont őket üti fejbe, világos, hogy vagy képtelenek, vagy szánt szándékkal nem hajlandóak felismerni az antiszemitizmust, legalábbis akkor, ha az a baloldalról, »szövetségeseiktől« érkezik.”
A jelenséget jól példázza Ilhan Omar kongresszusi képviselő és Batya Ungar-Sargon, a Froward munkatársa közötti Twitter-beszélgetés körül kialakult botrány.
Omar mindkét esetben összefüggésbe hozza a zsidókat a pénz és a társadalmi politikai élet fölötti ellenőrzéssel, nem is szólva a kettős lojalitás kérdéséről. Legnagyobb port kavaró kijelentésében a muszlim kongresszusi képviselőnő Ungar-Sargon azon kérdésére, hogy szerinte ki finanszírozza az amerikai politikusokat, hogy Izrael-barát politikát folytassanak, nemes egyszerűséggel a legnagyobb amerikai zsidó szervezetet, az AIPAC-et nevezi meg.
Omar Ilhan, miután demokraták és republikánusok egyaránt elhatárolódtak tőle, később bocsánatot kért nagy port kavaró kijelentéseiért. Sokan ennek ellenére kiálltak amellett, hogy nem mondott semmi rosszat, és #IStandWithIlhan hashtagekkel támogatták a képviselőnőt. Ebbe a csoportba csatlakozott be az amerikai zsidó szélsőbaloldal is.
A zsidó anticionista baloldal összefogva az interszekcionális baloldallal (halmozottan hátrányos kisebbségekkel foglalkozó baloldal – szerk.) kijelentette, Omar semmi antiszemita dolgot nem mondott, csak Izraelt és az AIPAC-et merte bátran kritizálni. Szerintük a képviselőház vezetőségének elítélő nyilatkozata csak bizonyította, milyen erős is az izraeli lobbi, és hogyan tudja az AIPAC saját akaratának megfelelően hajlítani az amerikai politikát.
További olajat öntöttek a tűzre azzal, hogy kijelentették, bárki, aki kritizálni meri Omar Ilhan kijelentéseit, egyben muszlim-ellenes és utálja a színesbőrűeket. Lassan már bejáratott stratégiává válik, hogy aki színesbőrű embert vádol meg antiszemitizmussal, azt az anticionista baloldal azonnal iszlamofóbnak és rasszistának bélyegezve támadja.
Úgy tűnik, a keményvonalas anticionista baloldal legfőbb hitvallása a színesbőrűek és a palesztinok feltétel nélküli támogató szövetségeseként fellépni. A zsidóságot, a zsidó illetve a cionista történelmet, illetve az antiszemitizmust csak felületesen kezelő amerikai szélsőbaloldal nem strukturális természetűnek látja az antiszemitizmus problémáját, illetve sokszor még azt is tagadja, hogy mint probléma létezne.
A zsidóságot a fehér bőrszínnel, a pénzzel és a hatalommal azonosítják, Izraelt pedig a rasszizmussal, kolonializmussal és népirtással. Ezzel a hozzáállással bátorítják az antiszemitákat, és árulják el az azok által célba vett zsidó testvéreiket is.
A nem-zsidó anticionisták így olyan keményvonalas anticionista zsidók és szervezeteik (Jewish Voice for Peace, If Not Now) véleménye mögé bújva támadhatják a szélesebb körű zsidóságot, akik nem hajlandóak komolyan venni az antiszemitizmus problémáját; legalábbis akkor nem, ha az ő oldalukon tapasztalható, és ezzel egy mérgező status quo fenntartásához járulnak hozzá — zárul Braiterman véleménycikke.