A Mérce esete Izraellel és a cionista palesztin keresztényekkel

A Neokohn főszerkesztő-helyettese

A legfrissebb hírekért kövessen minket a Google-ön!

Úgy tűnik, az anticionista Mérce már palesztinabb akar lenni a palesztinoknál.

Az Izrael-ellenes propaganda magyar nyelvű zászlóshajója, a szélsőbalos Mérce újabb cikkel jelentkezett, amelyben ezúttal a zsidó állam latin-amerikai „terjeszkedését” mutatta be.

Izrael „áskálódásai” Latin-Amerikában

„Netanjahu Trumppal karöltve dolgozik a szélsőjobb latin-amerikai terjeszkedésén” címmel közölt egy írást nemrég a Mérce, melyben az Egyesült Államok latin-amerikai politikáját, illetve az általa támogatott politikai erők Izraellel való kapcsolatát vette górcső alá.

A Mérce szerint a latin-amerikai „szélsőjobboldali hullám” vezetőinek ideológiai azonosságai közé tartozik az USA-barát külpolitikai orientáció, a rendpártiság, a vadkapitalista gazdaságpolitika és az ultrakonzervatív társadalomkép, illetve az elkötelezetten Izrael-párti attitűd. A szélsőbalos lap szerzője szerint Washington „helytartói” között a „zsidó-keresztény civilizációhoz való tartozás” még az európai radikális jobboldalhoz képest is kérlelhetetlenebb Izrael-barát álláspontban ölt testet.

„Egyes államfők (így például az argentin Javier Milei, a salvadori Nayib Bukele, a hondurasi Nasry Asfura vagy a kolumbiai Abelardo de la Espriella) kifejezetten a keresztény cionisták táborát erősítik: 

egy olyan teológiai és politikai mozgalmat, amelynek meggyőződése, hogy a zsidó diaszpóra Szentföldre történő visszatérésének támogatása elvezet Jézus második eljöveteléhez, valamint Isten áldásának elnyeréséhez” 

– olvasható a cikkben, amely egy sötét összeesküvésként igyekszik beállítani Izrael latin-amerikai kapcsolatépítését.

A jó palesztinok és rossz palesztinok

Az írás számos témát érint, de ahelyett, hogy minden egyes pontjára reagálnánk, inkább arra fókuszálunk, ami kimaradt a cikkből. 

A Mérce ugyanis szemérmetesen hallgat arról, hogy az általa cionistának bélyegzett Nayib Bukele és Nasry Asfura történetesen  palesztin családból származnak. Mindkét elnök keresztény nagyszülei Betlehemből vándoroltak ki azokba az országokba, amelyeknek később leszármazottaik az államfői lettek.

Érdekes, hogy a palesztin származás említése hirtelen mennyire lényegtelenné válik, amikor az kényelmetlen a Mérce által képviselni kívánt narratíva szempontjából.

Bezzeg, amikor egy zsidó kritizálja Izraelt! Hűha, akkor aztán a Mérce öles betűkkel hirdeti:

Nini, itt egy anticionista zsidó/izraeli, aki ugyanúgy kritizálja Izraelt, mint mi!

Ha eddig nem lett volna világos mindenki számára, a Mérce írásaiból könnyedén megfejthető az anticionista világkép egyenlete:

  • Anticionista palesztin = ő a „jó palesztin”.
  • Cionista palesztin = ő a „rossz palesztin”, akinek a származását ezért el is hallgatjuk, cserébe viszont hangsúlyozzuk, hogy CIONISTA és KERESZTÉNY.
  • Cionista zsidó = ő a „rossz zsidó”.
  • Anticionista zsidó = ő a „jó zsidó”, akiről feltétlenül hangsúlyozzuk, hogy ZSIDÓ. Az különbözteti meg a „rossz zsidótól”, hogy ügyesen fel tudja mondani a progresszív-haladár kiskátét az izraeli apartheidről és gázai háborúról.

Hende Olivér összes cikkét elolvashatja itt.