A Simon Wiesenthal Központ (SWC) szerdán közzétett jelentése szerint a nyugati politikai spektrum egészén tapasztalható antiszemitizmust és Izrael-ellenes retorikát egy évtizedek óta folyó iráni kampány erősíti, amelynek célja az amerikai intézményekbe vetett bizalom aláásása és az ideológiai megosztottságon átívelő szövetségek kialakítása.
A „Háború a nyugati gondolkodásmód ellen: Irán 30 éves kampánya a Nyugat megosztására” című jelentés szerint az Iszlám Köztársaság fegyverként használja az antiszemitizmust a Nyugat elleni ideológiai „puha háborújában”, kihasználva a nacionalizmust, a vallási narratívákat és az antiimperializmust az amerikai- és Izrael-ellenes retorika terjesztésére – számol be a The Jerusalem Post.
Mivel Irán – különösen az évtizedek óta tartó szankciók miatt – nem tudta felvenni a versenyt az Egyesült Államok katonai erejével, ehelyett a nyugati társadalmi kohézió és a demokratikus intézményekbe vetett bizalom aláásására összpontosított – áll a jelentésben.
Szovjet módszerekkel dolgozó iráni iszlamisták
A jelentés szerint Irán hozzájárult annak a konteónak a terjesztéséhez, hogy az amerikai külpolitikát zsidók irányítják, hogy ezek a vádak a közgondolkodás részévé váljanak, lehetővé téve, hogy ezek a narratívák Irán további beavatkozása nélkül is terjedjenek. A jelentés ezt a stratégiát a Szovjetunióban először kidolgozott módszerekhez hasonlította.
Az iráni befolyásoló kampányokat a narratív hírszerzés (NARINT) segítségével nyomon követve az SWC megállapította, hogy a cél nem csupán a hamis információk terjesztése volt, hanem az is, hogy befolyásolják a közönség események értelmezését, a felelősség megállapítását és az ellenségek azonosítását.
A jelentés szerint a cionista összeesküvésről, a zsidó pénzügyi ellenőrzésről vagy az amerikai külpolitika izraeli manipulációjáról szóló narratívák, ha egyszer meggyökeresednek, ellenállóvá válhatnak a hagyományos tényellenőrzéssel szemben.
Irán ezeket a narratívákat a különböző célközönségekhez igazítja.
A vallásos keresztények körében például apokaliptikus nyelvezetet és bibliai próféciákat használ, hogy a geopolitikai konfliktusokat az Antikrisztus elleni harcokként ábrázolja, abban a reményben, hogy keresztény–muszlim vallási konvergenciát teremt, gyengítve ezzel azt a vélt zsidó–keresztény kötődést, amely Izrael amerikai támogatásának alapját képezi.
Magukhoz vonzzák az összeesküvés-elméleteket hirdetőket
2001 februárjában Teherán adott otthont az ENSZ rasszizmus elleni világkonferenciája előkészítő ülésének, amelynek eredményeként megszületett a Teheráni Nyilatkozat. A dokumentum Izraelt azzal vádolta, hogy „egy újfajta apartheidet, emberiség elleni bűncselekményt, a népirtás egyik formáját követi el, és súlyosan fenyegeti a nemzetközi békét és biztonságot”.
Mint látjuk, e vádak tehát nem a gázai háború idején keletkeztek, hanem negydszázadosak.
A jelentés szerint ezek a fórumok lehetővé tették Irán számára, hogy az antiimperializmust, a baloldali Amerika-ellenességet, a fekete internacionalista szerveződést és az antiszemitizmust a nemzetközi legitimitás zászlaja alatt egyesítse.
Irán a médiagépezetét is felhasználta az összeesküvés-elméletek terjesztésére. A 2001. szeptember 11-i támadások utáni hetekben a Hezbollahhoz kapcsolódó libanoni al-Manar televíziós hálózat azt a hamis állítást terjesztette, hogy 4000 zsidó alkalmazottat figyelmeztettek arra, hogy aznap ne menjenek a World Trade Centerbe.
Bár ezek az állítások kezdetben csak marginális körökre korlátozódtak, a jelentés szerint hozzájárultak ahhoz, hogy magukhoz vonzzák az összeesküvés-elméleteket hirdetőket és a rendszerellenes személyiségeket, akik az iráni narratívákat eljuttathatták a nyugati médiába.
A jelentés példaként említeti David Duke-ot, a Ku Klux Klan egykori vezetőjét, valamint Michael Collins Piper politikai írót, mint olyan nyugati hangokat, akik Teherán üzeneteit közvetítették, de ehhez a körhöz tartozik a baloldali CODEPINK és az anticionsta Jewish Voice for Peace (JVP) is.
Képünkön Izrael-ellenes tüntető Berlinben. Fotó: Babak Bordbar / Middle East Images via AFP






