Egy iszlámellenességről szóló érzékenyítő képzésén azt mondták a résztvevőknek, hogy Szűz Mária hidzsábot viselt.
A Szűz Máriáról szóló kijelentés komoly vitát váltott ki Nagy-Britanniában. A bírálók szerint a továbbképzés anyaga eltorzítja a vallástörténetet, és egy erőltetett párhuzam kedvéért próbálja összemosni a zsidó-keresztény és iszlám hagyományokat.
Szűz Mária esete a hidzsábbal
A brit sajtó beszámolói szerint az adófizetők pénzéből finanszírozott Project Unity képzési program keretében az észak-yorkshire-i önkormányzat terrorellenes feladatokban részt vevő munkatársai vettek részt egy észak-angliai szemináriumon. A továbbképzés célja a muszlimokkal kapcsolatos „mítoszok és félretájékoztatás” elleni fellépés volt.
A foglalkozást Abbasz Nadzsib, egykori rendőr és a Better Communities Bradford nevű, „közösségi és szélsőség-elleni” képzéseket szervező „jótékonysági szervezet” vezérigazgatója tartotta. Nazsib a résztvevőknek arról beszélt, hogy „Szűz Mária hidzsábot viselt”, amikor azt igyekezett bemutatni, hogy a fej eltakarása különböző vallásokban és kultúrákban egyaránt megtalálható hagyomány.
A képzés anyagai azt is állították, hogy az iszlám szokásokhoz hasonlóan „Jézus is szakállt növesztett”. A kritikusok szerint ez történelmileg szintén félrevezető, mivel teljesen figyelmen kívül hagyja Jézus zsidó származását, miközben a 600 évvel későbbi iszlám tradícióval próbálja összekapcsolni.
A szemináriumon az is elhangzott, hogy „a hidzsáb mindössze 100 évvel ezelőtt még elterjedt volt az Egyesült Királyságban”. Ezt a képzés során a 20. század eleji Nagy-Britanniában viselt kendőkről készült képekkel próbálták szemléltetni, jóllehet a bemutatott ruhadaraboknak nem volt közük az iszlám vallási előírásokhoz.
Visszaütött a túlzott érzékenyítés
A kijelentéseket ért széles körű bírálatok után Nadzsib a Daily Mailnek adott nyilatkozatában védelmébe vette Szűz Mária példájának felidézését. Azt mondta, azért hivatkozott rá, hogy szemléltesse, a nők fejének eltakarása számos vallásban régóta létező hagyomány. „A hidzsáb arab szó, amely egyszerűen azt jelenti, hogy eltakarás, a mindennapi használatban pedig egy nő fejét eltakaró ruhadarabra utal” – mondta. Hozzátette, előadásával azt kívánta bemutatni, hogy a fej eltakarása számos vallásban és kultúrában megtalálható hagyomány, és nem kizárólag az iszlámhoz kötődik.
Mária [azaz Mirjam – a szerk.] az első századi Júdeában élt zsidó nőként a korabeli szemérmes öltözködési szokások részeként vélhetően valóban eltakarhatta a fejét, ezért a keresztény művészet is évszázadok óta fátyollal ábrázolja őt.
Mária azonban mintegy hatszáz évvel az iszlám megjelenése előtt élt, és fejének eltakarása ezért a korabeli zsidó hagyományokhoz és szokásokhoz kapcsolódott, nem pedig a hidzsábbal kapcsolatos, később kialakult iszlám vallási tanításokhoz.
A palesztin Jézus-mítosza
Amint arról a Neokohn is beszámolt, nemrég Huszam Zomlot, a Palesztin Hatóság brit nagykövete azt állította, hogy egy II. Erzsébet királynővel folytatott személyes találkozóján arról beszélt a néhai uralkodónak, hogy Jézus Palesztinából származott, a Biblia pedig egy palesztin könyv, amelyet elloptak tőlük.
Jézus modern politikai értelemben vett „palesztinizálása” az elmúlt évtizedekben a palesztin nemzeti narratíva egyik visszatérő elemévé vált. A történelmi probléma ezzel az, hogy Jézus az i. sz. 1. században élt, amikor a mai értelemben vett palesztin nemzeti identitás még nem létezett, a Jézus életének helyszínéül szolgáló terület pedig Júdea, Galilea és más korabeli régiók része volt. A „Syria Palaestina” római tartománynevet Hadrianus császár csak a Bar Kohba-felkelés leverése után, i. u. 135 körül vezette be, vagyis több mint egy évszázaddal Jézus halála után.
A történeti források Jézust egyértelműen zsidóként, a korabeli zsidó vallási és kulturális közeg szerves részeként írják le.
Egy 2025-ben publikált, szakfolyóiratban megjelent tanulmány kifejezetten Jézus „palesztinizálásának” jelenségét vizsgálta. A szerzők szerint ez egy tágabb történelmi-nacionalista narratíva része, amely a palesztin őshonosság és a földhöz való történelmi kötődés erősítésére használja fel az ókor kiemelkedő alakjait. A tanulmány szerint ebbe illeszkedik Jézus palesztinként való ábrázolása, valamint az a törekvés, hogy a modern palesztin identitás folytonosságát több ezer évre vezessék vissza.
Kép: Wikimedia Commons/ Giovanni Bellini/Madonna and Child, with St Paul and St George
