Oszama bin Laden terrorszervezete elvesztette vezetőinek jelentős részét, az Iszlám Állam pedig elhomályosította a nevét. Az al-Kaida azonban nem tűnt el: decentralizált hálózattá alakult, és különösen Afrikában jelent ma is komoly fenyegetést.
Huszonöt év telt el azóta, hogy 2001. szeptember 11-én az al-Kaida 19 terroristája négy utasszállító repülőgépet térített el az Egyesült Államokban. Két gépet a New York-i World Trade Center ikertornyaiba, egyet a Pentagon épületébe vezettek, a negyedik pedig Pennsylvaniában zuhant le, miután az utasok megpróbálták visszafoglalni a pilótafülkét. A terrortámadásokban közel háromezer ember vesztette életét.
Az Egyesült Államok válasza alapjaiban változtatta meg a Közel-Keletet és a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelmet. Washington hetekkel később megtámadta Afganisztánt, az al-Kaida vezetőit pedig az ezt követő két évtizedben módszeresen üldözte és likvidálta.
A terrorszervezet mégsem szűnt meg. Miközben az al-Kaida központi vezetése jelentősen meggyengült, ideológiája és különböző regionális szervezetei a Közel-Kelettől Afrikán át Dél-Ázsiáig tovább élnek.
Bin Ladentől szeptember 11-ig
Az al-Kaida az 1980-as évek végén alakult nemzetközi dzsihadista hálózattá Oszama bin Laden vezetésével. A gazdag szaúdi családból származó bin Laden korábban részt vett az Afganisztánt 1979-ben megszálló Szovjetunió ellen harcoló arab önkéntesek toborzásában és támogatásában, és maga is megfordult a háborúban.
A szervezet idővel olyan iszlamista terroristák gyűjtőhelyévé vált, akik radikális iszlám uralmat akartak létrehozni, és közös ellenségnek tekintették az Egyesült Államokat, Izraelt és Washington közel-keleti szövetségeseit.
Bin Ladent 1994-ben megfosztották szaúdi állampolgárságától, 1996-ban pedig kiutasították Szudánból, ezután Afganisztánban talált menedéket. Az Egyesült Államok elleni terrorakciók szervezését azonban már korábban megkezdte. Az első, Washington által az al-Kaidának tulajdonított támadás 1992-ben történt Jemenben, ahol két szállodát bombáztak azzal a céllal, hogy Szomáliába tartó amerikai katonákat öljenek meg. A célba vett katonák azonban addigra már elutaztak, illetve máshol tartózkodtak. Afganisztánban bin Laden kiképzőtáborokat támogatott, és külföldi harcosokból elit alakulatot szervezett. 1996-ban dzsihádot hirdetett a Szaúd-Arábiában állomásozó amerikai erők ellen, két évvel később pedig létrehozta a „Zsidók és Keresztesek elleni Dzsihád Iszlám Világfrontját”, és amerikaiak, valamint szövetségeseik meggyilkolására szólított fel.
1998-ban az al-Kaida teherautóba rejtett pokolgépekkel támadta meg az Egyesült Államok kenyai és tanzániai nagykövetségét. A merényletekben 224 ember halt meg. Három évvel később következett szeptember 11.
Amerika levadászta az al-Kaida vezetőit
Az Egyesült Államok 2001 októberében megtámadta Afganisztánt, megdöntötte az al-Kaidának menedéket biztosító tálib rezsimet, és felszámolta a terrorszervezet legfontosabb bázisait. Decemberben a tálibellenes erők elfoglalták az al-Kaida Tora Bora-i állásait is, bin Ladennek azonban sikerült elmenekülnie. Az al-Kaida vezetője további egy évtizeden keresztül bujkált, miközben időről időre hang- és videóüzeneteket tett közzé. Végül 2011-ben amerikai különleges erők ölték meg a pakisztáni Abbottabadban található rejtekhelyén.
A szeptember 11-i támadások kitervelőjeként számon tartott Khalid Sheikh Mohammedet 2003-ban fogták el Pakisztánban. Egy 2007-es katonai meghallgatáson saját bevallása szerint „A-tól Z-ig” ő tervezte meg a terrortámadást. Jelenleg a guantánamói fogolytáborban tartják, és több mint két évtizednyi jogi huzavona után a tervek szerint 2028 júniusában három vádlott-társával együtt katonai bíróság elé áll.
Bin Laden utódját, az egyiptomi Ajman az-Zavahirit 2022-ben Kabulban ölte meg egy amerikai dróncsapás. Napjainkban az egyiptomi Szeif al-Adelt tartják az al-Kaida tényleges vezetőjének.
Bin Laden halála nem jelentette az al-Kaida végét
Paradox módon miközben az Afganisztán elleni amerikai hadművelet szétzilálta az al-Kaida központi struktúráját, a szervezet neve és ideológiája világszerte ismertté vált. A következő években al-Kaidához kötődő vagy annak ideológiája által inspirált terroristák számos súlyos merényletet követtek el. 2002-ben Balin 202 embert öltek meg egy éjszakai szórakozónegyed elleni támadásban. 2004-ben a madridi vonatrobbantások több mint 190 halálos áldozatot követeltek, 2005-ben pedig London metróhálózatán és egy autóbuszon elkövetett öngyilkos merényletekben 52 ember halt meg.
Ezzel párhuzamosan sorra jöttek létre az al-Kaida regionális szervezetei. Az egyik legerősebb Irakban alakult ki, ahol a 2003-as amerikai invázió után az Egyesült Államok vezette koalíció ellen harcolt. 2007-ben Észak-Afrikában, 2009-ben pedig az Arab-félszigeten jelent meg önálló szervezeti ág.
A 2011-ben kezdődő szíriai polgárháborúban az al-Kaidához kötődő an-Nuszra Front vált az egyik legerősebb dzsihadista szervezetté. Afrikában pedig a szomáliai al-Shabaab és a Száhel-övezetben működő Jama’at Nusrat al-Islam wal-Muslimin, vagyis a JNIM vált az al-Kaida legjelentősebb szövetségesei közé.
Antonio Giustozzi, a londoni RUSI kutatóintézet vezető kutatója szerint az al-Kaida az afganisztáni invázió után ugyan súlyos veszteségeket szenvedett és vezetése szétszóródott, befolyása ezt követően mégis hatalmas mértékben megnőtt. A szervezet ereje szerinte 2013 körül érte el csúcspontját.
Aztán jött az Iszlám Állam
Az al-Kaida történetének egyik legnagyobb csapását nem az Egyesült Államok, hanem egy másik dzsihadista szervezet felemelkedése jelentette. Abu Bakr al-Bagdadi iraki szervezete szakított az al-Kaidával, majd 2014-ben kikiáltotta az Iszlám Állam „kalifátusát” Irak és Szíria jelentős területein. Az ISIS látványos területi hódításai, rendkívüli brutalitása és professzionális propagandagépezete egy időre háttérbe szorította az al-Kaidát. A két szervezet között nyílt rivalizálás alakult ki, amely a mai napig tart. Bár az Iszlám Állam közel-keleti „kalifátusát” végül felszámolták, Afrikában az ISIS és az al-Kaida helyi szervezetei továbbra is rendszeresen harcolnak egymással területekért és befolyásért.
Az al-Kaidát 2016-ban újabb súlyos veszteség érte, amikor az an-Nuszra Front szakított a szervezettel. Egykori vezetője, Ahmed al-Sharaa – akit akkor még Abu Mohammed al-Golani harci nevén ismert a világ – később alapvetően átalakította politikai stratégiáját. Erői 2024-ben megdöntötték Bassár el-Aszad rendszerét, al-Sharaa pedig Szíria elnöke lett, és Damaszkusz azóta közeledett a nyugati országokhoz.
Afrikába tolódott át a dzsihadista terjeszkedés súlypontja
Huszonöt évvel szeptember 11. után az al-Kaida legfontosabb terjeszkedési területei már nem azok, amelyekkel a terrorszervezet nevét a 2000-es években azonosították. A legjelentősebb al-Kaida-kötődésű csoportok ma Szomáliában és Nyugat-Afrika Száhel-övezetében növelik befolyásukat, egyes területeken pedig már kvázi kormányzati funkciókat is ellátnak. Dél-Ázsiában szintén komoly fenyegetést jelent a pakisztáni tálibokként ismert Tehrik-e Taliban Pakistan (TTP), amely fegyveres felkelést folytat Iszlámábád ellen. Egy friss ENSZ-jelentés szerint a TTP ideológiai útmutatást, kiképzést és támogatást kapott az al-Kaidától.
Pakisztán szerint a TTP vezetésének és harcosainak jelentős része Afganisztánban működik, ahol az amerikai kivonulást követően 2021-ben ismét a tálibok szerezték meg a hatalmat.
Egy másik ENSZ-jelentés ennél is aggasztóbb megállapítást tett: eszerint az al-Kaida továbbra is élvezi az afganisztáni de facto hatóságok, vagyis a tálib kormány támogatását, és a szervezet külföldi terrorakciók végrehajtására irányuló szándéka sem csökkent. A kabuli vezetés tagadja, hogy az al-Kaida Afganisztánban működne, illetve hogy területéről Pakisztán elleni támadásokat engedélyezne.
Az al-Kaida megváltozott – és éppen ezért nehezebb levadászni
Az al-Kaida ma már messze van attól az erőtől, amelyet fénykorában képviselt. Nem rendelkezik egy bin Ladenhez hasonló, világszerte ismert vezetővel, és nincs olyan központi bázisa sem, mint amilyennel a szeptember 11-i támadások előtt Afganisztánban rendelkezett.
Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy jelentéktelenné vált. Giustozzi szerint a terrorszervezet alkalmazkodott a rá nehezedő katonai és hírszerzési nyomáshoz. Sokkal kevésbé függ egy-egy karizmatikus vezetőtől, és inkább kevéssé ismert, a nyilvánosság előtt szinte láthatatlan operatív emberek hálózatára támaszkodik.
Éppen ez teszi őket nehezebben azonosíthatóvá és célba vehetővé. Az al-Kaida tehát negyedszázaddal szeptember 11. után már nem ugyanaz a centralizált terrorszervezet, amely Oszama bin Laden afganisztáni támaszpontjairól tervezte az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb terrortámadását. De ahogy Giustozzi fogalmazott: túl vannak ugyan a csúcspontjukon, még mindig „figyelemre méltóan befolyásosak”.
Forrás: Reuters
