A nyilvánosan ismert hírszerzési és ügynökségi értékelésekben sok a kérdőjel, de a konkrét fegyverfejlesztési döntés bizonyítása nem egyértelmű – állítja az 50 perc legutóbbi adásában a neves Irán-szakértő, akit Tamir Wertzberger, a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) nemzetközi kapcsolatok igazgatója nemrég „az iráni rezsim propagandistájának” nevezett.
Az 50 perc adásában Szalai Kálmán N. Rózsa Erzsébet egyetemi tanárral, a közel-keleti térség szakértőjével beszélget Iránról, a nukleáris programról és az atomfegyverről, Izrael biztonsági félelmeiről és arról, hogy mit lehet egyáltalán bizonyossággal állítani nyilvános források alapján.
A műsor alapfeszültségét az adja, hogy Irán hivatalosan mindig tagadta az atomfegyver kifejlesztésének szándékát,
miközben a térség szereplői, különösen Izrael, évtizedek óta egzisztenciális fenyegetésként tekintenek a teheráni rezsimre. A beszélgetésben nemcsak az atomalku és a 60 százalékos dúsítás kerül elő, hanem az iráni zsidóság, a Hezbollah, a Hamasz, a húszik és a béketárgyalások hiányzó szereplői is.
A műsorban az ELTE-n sémi filológiai arab szakot végzett szakértő fontosnak tartja tisztázni, hogy ő nem atomfizikus. A fegyverek fizikai működéséről nem műszaki szakértőként beszél, hanem a szerződések, ellenőrzési rendszerek, nemzetközi rezsimek és politikai folyamatok irányából. Saját szakmai fókusza mindig a korlátozás, az ellenőrzés és a terjedés megakadályozása volt.
Irán hivatalos álláspontja az atomfegyverekről vitatott
A beszélgetés egyik központi vitapontja az a korábbi kijelentés, amely szerint Irán soha nem akart atomfegyvert kifejleszteni. Szalai Kálmán ezzel kapcsolatban rákérdez a legfelsőbb vallási vezető, Ali Hamenei atomfegyverekre vonatkozó fatvájára is.
N. Rózsa Erzsébet pontosít: ő a nyilvánosan hozzáférhető információk alapján beszél az iráni hivatalos álláspontról. Irán évtizedek óta arra hivatkozik, hogy vallási alapon tiltott számára az atomfegyver előállítása és használata.
A fatva teljes, egységes szövege ugyanakkor nem található meg közismert dokumentumként, inkább iráni hivatalos hivatkozásokból ismert. Szalai Kálmán éppen ezt problematizálja, és felveti, hogy a síita politikai-vallási gyakorlatban egy fatva politikai helyzetváltozás esetén módosulhat.
N. Rózsa Erzsébet szerint ha ilyen visszavonás történne, annak ugyanúgy nyilvános aktusnak kellene lennie. Azt is hozzáteszi, hogy Hamenei haláláig tartja valószínűnek ezt az iráni hivatalos tilalmi logikát; az utódlás utáni helyzetet már nem tartja előre megítélhetőnek.
Szalai Kálmán ezután azokra az izraeli titkosszolgálati dokumentumokra kérdez rá, amelyeket Benjamin Netanjahu 2018-ban mutatott be, és amelyek Izrael szerint bizonyították az iráni fegyverfejlesztési szándékot.
N. Rózsa Erzsébet emlékeztet: ezek a dokumentumok szerinte elsősorban 2003 előtti programelemekre vonatkoztak.
A 60 százalékos dúsítás új szintre emelte a vitát
A professzorasszony nem vitatja, hogy voltak olyan elemek az iráni programban, amelyek fegyverirányba mutathattak. A kérdése inkább az, hogy 2003 után milyen bizonyítékok támasztják alá a tényleges fegyverkezési döntést.
Érvelésében szerepet kap az iraki háború tapasztalata is: szerinte
Irán látta, milyen következményekkel járhat, ha egy országot nukleáris törekvéssel vádolnak, és állítja: ebben az időszakban született meg az atomfegyverekre hivatkozó vallási tilalom is.
A vita itt nem zárul le. Szalai Kálmán arra emlékeztet, hogy az izraeli értelmezés szerint a dokumentumok frissebb elemeket is tartalmaztak. N. Rózsa Erzsébet erre óvatosan reagál, és továbbra is azt hangsúlyozza: a nyilvánosan ismert hírszerzési és ügynökségi értékelésekben sok a kérdőjel, de a konkrét fegyverfejlesztési döntés bizonyítása szerinte nem egyértelmű.
A beszélgetés egyik legfontosabb technikai-politikai pontja a 60 százalékos urándúsítás. Szalai Kálmán felveti, hogy a polgári célú atomenergia ennél jóval alacsonyabb dúsítottságot igényel, és a 60 százalék már nagyon közel van a katonai célra használható szinthez.
N. Rózsa Erzsébet elismeri, hogy amikor először hallott a 60 százalékos dúsításról, maga is atomfizikus szakértőket kérdezett meg, van-e ennek civil célú technológiai indoka. A válasz az volt, hogy jelenleg nincs.
A szakértő egyértelműen az atomalku híve volt, és a beszélgetésben is úgy beszél róla, mint nagyon szigorú ellenőrzési rendszerről. Szerinte a 2015-ös megállapodás korlátozta Irán urándúsítását, leszerelt vagy korlátozott centrifugákat, és olyan ellenőrzési mechanizmusokat vezetett be, amelyek elzárták volna az utat a katonai célú fejlesztés előtt.
A műsor utolsó nagy kérdése a katonai konfliktust lezáró tárgyalások és az amerikai-iráni egyetértési dokumentum körül forog. N. Rózsa Erzsébet ezt inkább útitervnek tartja, olyan dokumentumnak, amely kijelöli azokat a pontokat, amelyekben meg kellene állapodni.
A legnagyobb hiányosságnak azt nevezi, hogy a tárgyalóasztalnál nincs ott Izrael, és nincsenek ott a Perzsa-öböl arab államai sem.
- 10:03
2026. június 25. - 07:58
2026. június 27. - 19:00
2026. február 25.
