A Második Szentély korából származó leleteket tártak fel régészek az ókori Siló helyén.
Tisá beáv, a jeruzsálemi Szentélyek pusztulására emlékező gyásznap előtt néhány nappal az izraeli régészek ritka, a Második Szentély korából származó leleteket tártak fel az ókori Siló területén.
Régészeti felfedezés Silóban
Az elmúlt napokban egyedülálló, a Második Szentély időszakából származó régészeti leletek kerültek elő az ókori Siló Nemzeti Örökségi Helyszínen, Szamária déli részén végzett ásatások során. A feltárások során egy nagyméretű és igényesen kialakított rituális fürdő (mikve), egy agyagból készült főzőedény, valamint egy ritka bíborfestéket adó csigahéj került elő. Ebből a festékanyagból többek között a cicesz készítéséhez, valamint a zsidó főpap szent ruházatának díszítéséhez használt színezéket állították elő.
Benyamin Har Even, régészeti vezető így nyilatkozott: „Ezek a leletek nemcsak tudományos jelentőségük miatt fontosak, hanem azért is, mert bizonyítják a zsidó nép és az ókori Siló közötti mély történelmi kapcsolatot.”
Siló jelentősége a Bibliában
Siló a bibliai Izrael egyik legfontosabb vallási központja volt. Józsué könyve szerint, miután Izrael törzsei elfoglalták az országot, a sivatagi vándorlás idején használt hordozható szentélyt Silóban állították fel. Ettől kezdve Siló mintegy többszáz éven keresztül volt a zsidó istentisztelet központja, még a jeruzsálemi Szentély felépítése előtt. Itt szolgált Éli főpap, itt nőtt fel Sámuel próféta, és ide jártak fel az izraeliták az ünnepekre és áldozatbemutatásra.
A frigyláda, amely Isten jelenlétének szimbóluma volt Izrael számára, szintén hosszú időn keresztül Silóban volt elhelyezve. Később a vallási központ fokozatosan Jeruzsálembe helyeződött át, ahol Dávid király idején a frigyláda Jeruzsálembe került, majd Salamon király megépítette az Első Szentélyt.
Siló tehát nem csupán egy régészeti lelőhely, hanem a zsidó történelem egyik legkorábbi és legfontosabb szent helye:
évszázadokon át ez volt az a hely, ahol Izrael népe az Örökkévalót szolgálta, mielőtt Jeruzsálem vált volna a zsidó hit központjává.
A mostani ásatások azért jelentősek, mert kézzelfogható régészeti bizonyítékokkal egészítik ki azt a bibliai hagyományt, amely Silót az ókori Izrael első központi szentélyhelyeként mutatja be.
