Észak-Afrika új fegyverkezési versenybe sodródott: miközben Marokkó izraeli technológiával modernizálja haderejét, Algéria rekordösszegű katonai költségvetéssel próbál lépést tartani. A háttérben nem csupán két regionális rivális vetélkedése zajlik, hanem az Ábrahám-megállapodások egyik kevésbé tárgyalt, ám stratégiailag rendkívül jelentős következménye is kirajzolódik.
Az elemzők szerint Marokkó és Izrael védelmi együttműködése alapjaiban változtatja meg az erőviszonyokat a Maghreb térségében. Ennek leglátványosabb jele, hogy a marokkói hadsereg és az izraeli BlueBird Aero Systems közös projektjeként már helyben gyártják a SpyX típusú öngyilkos drónokat. Ezek a hordozható, precíziós támadóeszközök akár 50 kilométeres hatótávval, 120 perces lebegési idővel és több mint 250 km/órás becsapódási sebességgel rendelkeznek, kifejezetten páncélozott célpontok, parancsnoki állások és nagy értékű objektumok ellen optimalizálva.
A technológiai ugrás annyira jelentős, hogy még a spanyol parlamentben is napirendre került.
A jobboldali Vox párt képviselői arról kérdezték a madridi kormányt, képes lenne-e Spanyolország megvédeni magát egy esetleges marokkói támadással szemben, ha Rabat izraeli fejlesztésű drónokat vetne be.
Ez jól mutatja, hogy az izraeli haditechnológia exportja már nem pusztán kétoldalú diplomáciai ügy, hanem a mediterrán biztonsági architektúra része.
Marokkó minőségi, Algéria mennyiségi válaszban hisz
Marokkó a 2026-os költségvetésében 17,1 milliárd dollárt különített el hadereje modernizálására. Rabat stratégiája egyértelműen a minőségi fejlesztésre épül: amerikai F-16 Fighting Falcon vadászgépek, AH-64 Apache helikopterek, M142 HIMARS rakétarendszerek, izraeli Barak MX légvédelmi rendszerek, kínai FD-2000B, valamint Sky Dragon 50 eszközök alkotják az új védelmi hálót.
Algéria ezzel szemben 25 milliárd dolláros katonai büdzsét hagyott jóvá — ez az ország teljes költségvetésének 20,6 százaléka, a GDP közel 9 százaléka. Ez világszinten a második legmagasabb arány, gyakorlatilag csak Ukrajna előzi meg.
A különbség azonban lényeges: míg Ukrajna háborút vív, Algéria nem áll aktív fegyveres konfliktusban.
A fegyverkezés fő célja a szakértők szerint kifejezetten Marokkó izraeli támogatással végrehajtott katonai modernizációjának ellensúlyozása.
Az algériai haderő továbbra is nagyrészt orosz eredetű, hidegháborús platformokra támaszkodik. Emiatt Algír elsősorban légvédelemre, elektronikai hadviselésre, drónelhárításra és nagy hatótávolságú precíziós fegyverekre költ, vagyis lényegében olyan rendszerek ellen fejleszt, amelyek öt éve még nem is szerepeltek a marokkói arzenálban.
Irán, Hezbollah és a Polisario-szál tovább élezi a helyzetet
A marokkói–algériai rivalizálás mögött geopolitikai törésvonalak is húzódnak.
Rabat régóta azzal vádolja Algériát, hogy támogatja a Polisario Front mozgalmat, amely Nyugat-Szahara függetlenségéért küzd.
Marokkói források szerint a közelmúltban Szíriában olyan algériai katonákat és Polisario-harcosokat fogtak el, akik iráni Forradalmi Gárda- és Hezbollah-kiképzést kaptak. Bár ezek az állítások független forrásból nem teljes mértékben ellenőrizhetők, Rabat számára ez újabb bizonyítékot jelent az általa emlegetett Irán–Hezbollah–Polisario tengely létezésére.
Ez magyarázza azt is, miért szakította meg Marokkó már 2018-ban diplomáciai kapcsolatait Iránnal.
Az Ábrahám-egyezmények után Izrael és Marokkó katonai együttműködése látványosan elmélyült. 2026 elején a két ország új közös védelmi munkatervet írt alá, amely folyamatos stratégiai párbeszédet, ipari együttműködést és közös hadgyakorlatokat tartalmaz.
Washingtonban mindezt egyre inkább stratégiai sikernek tekintik: az amerikai–izraeli–marokkói háromszög erősödése új ellensúlyt képez az orosz és iráni befolyással szemben Észak-Afrikában.
A nagy kérdés már nem az, hogy kialakul-e fegyverkezési verseny a térségben — az már zajlik. A kérdés inkább az, hogy Algéria meddig tudja finanszírozni ezt az ütemet. A jelenlegi költekezés mellett több elemző szerint az ország devizatartalékai 3–5 éven belül komoly nyomás alá kerülhetnek.
