Az iszlamisták már nem csak a zsidók, hanem a velük szimpatizáló személyeket is célba veszik.
Az Európában erősödő antiszemitizmusról szóló közbeszéd érthető módon elsősorban a zsidó közösségek tapasztalataira összpontosít. Ugyanakkor egyre többen számolnak be ellenségeskedésről, iszlamista fenyegetésekről és megfélemlítésről olyanok is, akik maguk nem zsidók, csupán nyilvánosan kiálltak Izrael mellett, vagy szolidaritást vállaltak zsidó barátaikkal és kollégáikkal.
A zeneipar képmutatása október 7-ét követően
Közéjük tartozik a nem zsidó származású, amszterdami születésű és zeneiparban dolgozó, Sarah Hildering van Lith is, aki a Jerusalem Postnak arról beszélt, hogy egy sor incidens végül arra a meggyőződésre juttatta:
már nem tud biztonságban élni Hollandiában.
Hildering édesapja Indonéziában született, a második világháború idején internálótáborban volt, majd később Hollandiába költözött. Édesanyja meggyőződéses cionista, aki Izraelben tanult és dolgozott, mielőtt családot alapított.
Bár pszichológiából doktorált, teljes karrierjét a zeneiparban töltötte. A 2023. október 7-i terrortámadás idején már a világ legnagyobb zenei vállalatának számító Universal Music Group vezető beosztású munkatársa volt. Az elektronikus zenei részleg igazgatójaként dolgozott, emellett hosszú éveken át önkénteskedett különböző zenei civil szervezeteknél, köztük a Dance4Life nevű szervezetnél, amely a fejlődő országokban élő lányokat érő szexuális erőszak ellen küzd.
Hildering szerint a zeneipar korábban határozottan kiállt a nők mellett a #MeToo mozgalom idején, illetve a feketék jogaiért a Black Lives Matter kampány során. A Hamász október 7-i támadása – ami a holokauszt óta elkövetett legnagyobb zsidókat ért mészárlás volt – után azonban szerinte az iparág túlnyomó része hallgatott.
Bár a Hamász támadása egy elektronikus zenei fesztiválon kezdődött, Hildering szerint alig akadt olyan zenei vállalat vagy szervezet, amely felemelte volna a szavát a háborús bűncselekményként alkalmazott szexuális erőszak ellen. Különösen csalódott volt, hogy azok a szervezetek sem szólaltak meg, amelyekkel korábban éppen a zeneiparban előforduló szexuális visszaélések elleni fellépésben működött együtt. A helyzet ellensúlyozására megpróbálta elhozni Hollandiába a Nova Exhibition kiállítást, ám állítása szerint senki sem mutatott érdeklődést iránta.
Ezután saját történetét kezdte el nyilvánosan megosztani, abban bízva, hogy személyes nézőpontja közelebb hozhatja az emberekhez a zsidók és izraeliek szenvedését.
Pontosan 19 évvel a Hamász támadása előtt, 2004. október 7-én palesztin terroristák robbantottak fel két, izraeli turisták körében népszerű sínai szállodát, a Taba Hilton és a Ras a-Satan üdülőhelyet. A merényletben 34 ember meghalt, 171-en pedig megsérültek. Akkor a 17 éves Hildering éppen a Hiltonban tartózkodott, és ő maga is a sérültek között volt.
A robbanás következtében egyik fülére hallásának 60 százalékát elvesztette.
A holland nő, aki a zsidóbarátsága miatt vált célponttá
Hildering elmondása szerint azonban csak 2024 márciusában vált az antiszemitizmus közvetlen fenyegetéssé a saját életében. Március 26-án, fényes nappal éppen amszterdami otthonának bejárati ajtaját nyitotta ki, amikor egy marokkói muszlim férfi odalépett hozzá. A férfi holland nyelven sértegetni kezdte, majd azt kiabálta neki:
„Rákos zsidó kurva, meg foglak erőszakolni.”
„Lefagytam” – idézte fel a történteket. „Abban a pillanatban, hogy ezt kimondta, az utca túloldaláról egy másik muszlim férfi, majd a nagyjából húsz méterre lévő villamosmegállóból egy harmadik is elindult felém. Először egyetlen emberrel volt szóváltásom, miközben próbáltam megvédeni magam, aztán tíz másodpercen belül már három férfival találtam szemben magam, csak azért, mert valaki kimondta a »zsidó« szót egy amszterdami utcán.”
Hildering – ahogyan mindig – akkor is Dávid-csillagos nyakláncot viselt, és úgy véli, ez lehetett az egyetlen jel, amely alapján a férfi zsidónak gondolta.
„Nagyon mélyen megrázott, mert rájöttem, hogy így néz ki a globalizált intifáda”
– mondta. A rendőrség gyűlölet-bűncselekményként rögzítette az ügyet, ám végül lezárta a nyomozást.
A nő azonban egy másik esetről is beszámolt. „Egyszer egy kávézóban rendeltem, amikor egy muszlim nő elsétált mellettem, egyszerűen arcon köpött, majd a fülembe kiabálta, hogy »Szabad Palesztinát!«”
Hildering szerint ezt követően nyilvánosan is beszélt félelmeiről. „Elmondtam ezt a történetet, és azt is, hogy egyre jobban félek a környéktől, mert egyre inkább dzsihadista hangulat uralkodik rajta. Hanuka után megszámoltam: az utcámban 43 palesztin zászló és két Hamász-zászló volt látható, miközben én büszkén kitettem a hanukai menórámat az ablakba.”
Körülbelül egy évvel később Hildering egy újabb antiszemita támadást is elszenvedett. 2025. május 30-án, miközben autójával az amszterdami autópályán haladt, észrevette, hogy a mellette lévő sávban egy autó árnyékolja őt, és tartja a sebességét. „Jobbra néztem, és láttam, hogy egy muszlim férfi szemkontaktust teremt, és a nyakára mutat [egy torokvágó gesztus], majd gázt adott, és azt hiszem, úgy 180 km/órával hajtott, mert fékezés közben bevágott elém. Akkoriban egy Teslát vezettem, és a Tesla vészfékezni kezdett. Majdnem halálos autóbaleset történt” – mesélte.
A férfi autójának hátulján egy matricát látott, amelyen Izrael földrajzi körvonalai Palesztinaként szerepeltek, felette az arab „Allahu akbar” szavakkal, valamint a Hamász zászlajával.
Hildering kihívta a rendőrséget, de a rendőrfőnökkel folytatott konzultációt követően hivatalosan nem emeltek vádat személyi biztonsági kockázat miatt, mivel a biztonsága nem volt garantálható.
Izraelben lelt menedéket
Ezt az esetet követően Hildering elköltözött otthonából egy újba, egy zsidó negyedbe. Azt mondta, most érezte magát biztonságba. A harmadik támadás azonban ebben a házban történt 2026 novemberében.
„Körülnéztem, és láttam, hogy minden eltűnt, az összes kézitáskám, az összes cipőm, az összes szemüvegem, a napszemüvegem, az aranyam, az ékszerdobozom és az örökölt ereklyék, de még az ezüst csillárok is, minden. Láttam, hogy átkutatták az alsóneműmet, és ez hihetetlenül személyes volt. Visszajöhetnek, gondoltam. Úgy gondoltam, ha tudják, hogy itt élek, akkor ez csak a kezdet” – mondta.
A rendőrségi jelentés 30 000-40 000 euróra becsülte az ellopott értékek összegét.
„Az összes megtakarításomat egy új ház eladásába és vásárlásába fektettem, hogy újra biztonságban érezzem magam, aztán körülbelül négy hónapig ott éltem, majd négy hónap múlva megtörtént a támadás és a betörés, és egyszerűen azt gondoltam, hogy ezt többé nem csinálom, aztán foglaltam egy jegyet Izraelbe.” – mesélte a nő.







