Az 50 perc legújabb adásában Szalai Kálmán Nagy Dávid geopolitikai elemzővel és Hende Olivérrel, a Neokohn főszerkesztő-helyettesével beszélgetett a közel-keleti háború új szakaszáról.
A kiindulópont az Irán elleni háborút követő tűzszünet, de a beszélgetés során szóba kerül még a Hormuzi-szoros, iráni atomprogram, ballisztikus rakéták, Hezbollah, Hamasz, Gáza, Törökország, Kína, Oroszország és Európa energiafüggősége is. A műsor egyik fő kérdése, hogy az iráni rezsim meggyengülése valóban stabilabb Közel-Keletet hozhat-e, vagy csak új szereplők töltik be a keletkező hatalmi űrt.
Irán, Izrael és Amerika: három társadalom, háromféle tűzszünet
Szalai Kálmán elsőként arra kérdez rá, hol tartanak a felek az Irán elleni háború után. Nagy Dávid szerint érdemes különválasztani az izraeli, az amerikai és az iráni reakciókat. Izraelben a közvélemény jelentős része pesszimistán látja a tűzszünetet: sokan úgy érzik, a katonai célok még nem teljesültek, és a munka félbemaradt. Az amerikai társadalom ezzel szemben inkább üdvözli a tűzszünetet, mert Trump nem tudta meggyőzni a választókat arról, miért volt szükség közvetlen háborúra Iránnal.
A teljes beszélgetés itt hallgatható vissza:
Hende Olivér ehhez hozzáteszi: a rezsimváltás kérdése nem minden szereplőnél ugyanazt jelenti. Izrael számára a rezsimváltás inkább eszköz lehet az iráni fenyegetés felszámolásához, míg az Egyesült Államok számára egy megfelelő megállapodás is elegendő lehet, ha az atomprogramot képes ellenőrzés alá vonni. A kérdés tehát nem pusztán az, ki vezeti Iránt, hanem hogy mi történik a dúsított uránnal, a rakétaprogrammal és a regionális terrorszervezetek támogatásával.
Atomprogram, rakéták, proxik: mi Izrael valódi prioritása?
A beszélgetésben többször visszatér az a hármas, amely Izrael és az Egyesült Államok számára is kulcsfontosságú: az iráni atomprogram, a ballisztikus rakéták és a proxihálózat. Hende Olivér szerint a nemzetközi hírekben többnyire az atomprogram szerepel, de Izrael legalább ilyen súlyosan kezeli az iráni rakétaképességet is. Nemcsak arról van szó, hogy Irán ma képes Izraelt támadni, hanem arról is, hogy a technológia fejlődésével idővel akár Európa vagy Amerika is elérhetővé válhatna.
Ebben a logikában Trump politikája sem alkalmi döntések sorozata. Hende szerint az amerikai adminisztráció előre akar menni, és akkor lépni, amikor a feltételek még kedvezőek. A cél az, hogy ne egy későbbi, erősebb Iránnal kelljen szembenézni, hanem még most korlátozzák a nukleáris és rakétakapacitást.
Hormuzi-szoros: elég néhány lövés, és megáll a világkereskedelem
Szalai Kálmán ezután az energiaellátásra és a Hormuzi-szorosra kérdez rá. Nagy Dávid szerint Irán felismerte, hogy hagyományos katonai eszközökkel nem tudja legyőzni Izraelt és az Egyesült Államokat, de globális gazdasági kárt tud okozni. Ehhez nem kell hermetikusan lezárnia a szorost. Elég fenyegetni a hajókat, néhány támadást indítani, és a biztosítási rendszer máris visszafogja a forgalmat.
A helyzetet súlyosbítja, hogy Trump válaszul az iráni hajók mozgását is blokkolni kezdte. Ez Teheránnak is fáj, hiszen az olajbevétel a rezsim egyik utolsó komoly forrása. Hende Olivér szerint a kérdés az, mit hajlandó elviselni a nyugati társadalom: néhány hónap magasabb üzemanyagárat, vagy egy későbbi, sokkal veszélyesebb Iránt. A beszélgetésben elhangzik, hogy egy ilyen stratégiai konfliktusban a három hónap nagyon rövid idő, különösen egy olyan Egyesült Államok számára, amelynek saját olajkitermelése csúcson van.
Irán veszélyes játszmája az Öböl mentén
A műsor egyik fontos része az Öböl menti államokról szól. Irán nemcsak Izraelt és Amerikát próbálja nyomás alatt tartani, hanem azokat az országokat is, amelyek területén amerikai érdekeltségek, adatközpontok, energiaipari létesítmények és stratégiai infrastruktúrák működnek. A vendégek szerint Teherán ezzel rövid távon fájdalmat tud okozni, hosszabb távon viszont saját mozgásterét szűkíti.
Az Egyesült Arab Emírségek különösen érdekes szereplőként jelenik meg. Hende Olivér szerint az Emírségek egyre inkább önálló külpolitikai utat jár, eltávolodik a korábbi olajkartell-logikától, és szorosabbra fűzi kapcsolatait az Egyesült Államokkal és Izraellel. A beszélgetésben szóba kerül az is, hogy izraeli légvédelmi komponensek és szakemberek is segíthették az Emírségek védelmét, ami néhány évvel korábban még alig lett volna elképzelhető.
Hezbollah, Hamasz, húszik: mi marad Irán meghosszabbított karjaiból?
Szalai Kálmán ezután az iráni proxikra kérdez rá. A Hezbollah szerepe különösen fontos, mert Irán számára korábban ez jelentette az egyik legfontosabb elrettentő eszközt Izraellel szemben. Hende Olivér szerint a Hezbollah már nem az a szervezet, amely 2023. október 7-én volt: rakétaarzenálja jelentősen csökkent, vezetői és középvezetői súlyos veszteségeket szenvedtek, és iráni finanszírozása is akadozhat.
Ugyanakkor nem egyszerűen fegyveres szervezetről van szó, hanem Libanon síita társadalmába mélyen beágyazott intézményrendszerről, amely iskolákat, szociális ellátást és közösségi struktúrát is működtet. Ezért a felszámolása nem pusztán katonai feladat. A Hamasz kapcsán a vendégek úgy látják, hogy Gázában a háborúnak nincs vége. Izrael az övezet jelentős részét ellenőrzés alatt tartja, a Hamasz viszont nem tette le a fegyvert, és Izraelen kívül nem látszik olyan nemzetközi erő, amely hajlandó lenne fegyverrel kikényszeríteni a lefegyverzését.
Gázában Törökország és Katar is beléphet a vákuumba
Nagy Dávid szerint a Hamaszt nem lehet önmagában értelmezni. Ha Irán befolyása csökken, más szereplők léphetnek a helyére, mindenekelőtt Törökország és Katar. A gázai újjáépítés pénzt igényel, és aki finanszírozni tud, az politikai befolyást is szerezhet.
Ez különösen fontos Izrael számára. A kérdés nemcsak az, ki ellenőrzi Gázát katonailag, hanem az is, ki fizeti majd az újjáépítést, és milyen politikai feltételekkel. A beszélgetésben felmerül a nagy Izrael-koncepció is, de Hende Olivér ezt inkább antiszemita és Izrael-ellenes összeesküvéses beszédmódként azonosítja. Reálisabbnak tartja, hogy Izrael stratégiai mélységet és biztonsági zónákat akar, nem pedig bibliai határok szerinti terjeszkedést.
Kína, Oroszország és az energiapiac új matekja
A beszélgetés következő része a nagyhatalmakhoz vezet. Kína számára az iráni konfliktus kettős helyzetet teremt. Egyrészt az iráni olaj fontos forrás volt számára, és a Hormuzi-szoros lezárása az ázsiai energiaellátást is súlyosan érinti. Másrészt az Egyesült Államok közel-keleti lekötöttsége és rakétakészleteinek fogyása Peking szempontjából akár kedvező fejlemény is lehet, különösen Tajvan ügyében.
Oroszország esetében a helyzet még élesebb. Hende Olivér szerint az orosz olaj, amelyet korábban csak jelentős diszkonttal tudtak eladni, most újra keresetté vált. Ha a Hormuzi-szorosból nem jön elegendő energia, Kína és India nagyobb arányban fordulhat Moszkva felé. Ez viszont megbillenthet egy nyugati stratégiát is: azt, amely Oroszország kifárasztását remélte az energiaszankcióktól.
Európa energiafüggése és a NATO bizalmi válsága
A záró szakaszban Szalai Kálmán Európára kérdez rá. A vendégek szerint a kontinens különösen kitett a közel-keleti energiazavaroknak, miközben politikailag és katonailag kevés hajlandóságot mutat arra, hogy részt vegyen a helyzet rendezésében. Nagy Dávid szerint nem biztos, hogy Európa egyszerűen nem akar cselekedni; az is lehet, hogy nincs elegendő képessége.
Hende Olivér ehhez azt teszi hozzá, hogy az amerikai döntéshozók számára ez nagyon világos üzenet. A NATO-ban az Egyesült Államok adja a képességek nagy részét, de amikor éles helyzet van, több európai szövetséges még a támaszpontok használatát is korlátozza. Ez szerinte hosszabb távon a transzatlanti bizalom gyengüléséhez vezethet.
A beszélgetés végpontja ezért túlmutat Iránon. A kérdés az, hogy Amerika a jövőben nagy, sokszereplős szövetségi rendszerekre akar-e támaszkodni, vagy inkább olyan kisebb, de cselekvőképes partnerekre, mint Izrael, Japán vagy Dél-Korea. A vendégek szerint a közel-keleti háború egyik legfontosabb tanulsága éppen ez: a stratégiai szövetség értékét nem a méret, hanem a cselekvőképesség mutatja meg.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 08:30
2026. március 10. - 19:00
2026. március 25. - 19:00
2025. augusztus 5.
