Az 50 perc adásában Szalai Kálmán vendége Dr. Babits Antal bibliakutató, vallásbölcselő, nyugalmazott egyetemi tanár volt.
A beszélgetés apropója a Tanakh teljes szókincsét feldolgozó digitális szómutató szótár, de a műsor jóval szélesebb pályán mozog: szóba kerül a héber szöveg értelmezése, a bibliafordítás határa, az arámi nyelv jelenléte, Maimonidész gondolkodása, a vallásbölcselet értelme és a zene szerepe is. A beszélgetésből egy olyan pálya rajzolódik ki, amelyben a szöveg, a hang és a metafizikai érdeklődés szorosan összetartozik.
Miért kellett elkészíteni ezt a szótárat?
A beszélgetés elején Szalai Kálmán arra kérdez rá, honnan jött az ötlet egy olyan digitális szótár elkészítéséhez, amely a Tanakh teljes szókincsét feldolgozza. Babits Antal azt mondja, évtizedek óta azt tapasztalta, hogy ha valaki egy adott héber szót akar megkeresni a Héber Szentírásban, magyar nyelven nincs a kezében olyan hiteles segédeszköz, amely gyors és pontos eligazítást adna. Innen indult el az a hatéves munka, amelynek eredménye több mint 8000 oldalas, digitálisan hozzáférhető anyag lett.
A cél nemcsak a kutatók segítése volt. Babits külön hangsúlyozza, hogy azoknak is szeretett volna kapaszkodót adni, akik nem tudnak héberül, de irodalmi, vallási vagy művelődéstörténeti érdeklődésből olvassák a Bibliát. A Tanakh 9328 szavához rövid szótári magyarázatot, egyszerűsített fonetikus átírást, másodlagos jelentéseket és az összes előfordulási helyet is hozzárendelte. Ezzel a szótár egyszerre lett szómutató, konkordancia és értelmező segédlet.
Mit jelent egy szó, ha minden a szövegkörnyezettől függ?
Babits Antal részletesen beszél arról, hogy a héber szógyökök világa önmagában is komoly kihívást jelent. Egyazon három mássalhangzó többféle jelentést is hordozhat, és minden egyes előfordulásnál újra el kell dönteni, hogy pontosan milyen jelentésről van szó. Ezt szerinte nem lehet gépiesen kezelni, mert a szövegkörnyezet dönti el a szó valódi értelmét.
Külön problémát jelentettek az egyszer előforduló szavak, az úgynevezett hapax legomenonok. Ezeknél nincs másik előfordulás, amely segítene a jelentés pontosításában. Babits több példát is említ, és ezzel azt érzékelteti, hogy a bibliai szöveg feldolgozása nem mechanikus fordítói munka, hanem folyamatos értelmezési döntéssor.
A teljes adás itt tekinthető meg:
A beszélgetés itt fordul át a fordítás kérdésébe. Babits világosan kimondja, hogy a fordítás mindig értelmezés is, ezért nem tudja teljesen visszaadni azt a jelentést, amelyet a héber szöveg az eredeti közegében hordozott. Ezért tartja fontosnak, hogy az olvasó ne csak egy kész fordításra hagyatkozzon, hanem lássa a jelentés lehetőségeit, eltéréseit és mozgását is. A szótár ennek a közelítésnek az eszköze.
Héber és arámi: rokon nyelvek, külön rétegek
Szalai Kálmán külön rákérdez az arámi szerepére is. Babits Antal elmondja, hogy a digitális felület egyik sajátossága éppen az, hogy szétválasztja a héber és az arámi szavakat. Ez szerinte a hazai tudományos közegben új megoldásnak számít.
A két nyelv közel áll egymáshoz, de nem azonos. Aki összehasonlítja a rokon jelentésű héber és arámi szavakat, érzékeli a rokonságot, ugyanakkor a különbségeket is. Ez különösen fontos ott, ahol a bibliai és rabbinikus hagyomány egyszerre van jelen az olvasó látóterében. Babits ezen a ponton nemcsak filológiai kérdésről beszél, hanem arról is, mennyire fontos a rend és az átláthatóság a zsidó szöveghagyomány közvetítésében.
Miért lett Maimonidész központi alak?
A beszélgetés következő szakaszában Szalai Kálmán arra kérdez rá, miért éppen Maimonidész került Babits Antal érdeklődésének középpontjába. A válasz személyes emlékből indul. Babits felidézi, hogy még a nyolcvanas években, a rabbiképző folyosóján hallott először olyan hangsúllyal a Tévelygők útmutatójáról, amely azonnal mély benyomást tett rá. Innen indult el az a tanulási folyamat, amely máig tart.
Maimonidészt azért tartja kiemelkedő alaknak, mert egyszerre látta át a törvényi hagyományt, a filozófiai kérdéseket és a gyakorlati élet számos területét. A beszélgetésből világossá válik, hogy Babits számára a vallásbölcselet nem elvont szellemi játék, hanem a hit és a tudás viszonyának folyamatos újragondolása. Ezt látja Maimonidész munkásságában is.
Ezen a ponton a zsidó hagyomány értelmezése is hangsúlyossá válik. Babits szerint a zsidó gondolkodás nem puszta szövegőrzés, hanem eleven tanulási folyamat, amelyben a vita, a magyarázat és az értelmezés ugyanúgy része a hagyománynak, mint maga a szöveg. Ezért hangsúlyozza, hogy a rabbinikus világban a jelentés nem mindig egy kész fordításban, hanem a tanítás folyamatában tárul fel.
Mit jelent nála a vallásbölcselet?
Szalai Kálmán külön arra is rákérdez, mit ért Babits Antal vallásbölcseleten. Babits tudatosan használja ezt a szót, és nem a vallásfilozófiát, mert számára a bölcselet közelebb áll a bibliai és rabbinikus fogalomvilághoz. Azt mondja, a vallásbölcselet történetét tanította évtizedeken át, és ezt a hagyományt a Héber Szentírás bölcsességirodalmától Alexandrin Filónon és a középkori gondolkodókon át egészen a modern szerzőkig követi.
A beszélgetésben világosan megfogalmazza azt is, hogy szerinte a hit és a tudás nem egymást kioltó valóságok. Éppen ellenkezőleg: egymást segítik. Ezt a gondolatot Maimonidész példája is megerősíti számára. Aki csak az egyik oldalt akarja megtartani, az szerinte a másikat is szegényíti.
Hogyan kapcsolódik ide a zene?
A beszélgetés későbbi szakaszában a tudományos pálya mellé odakerül a zene is. Babits Antal elmondja, hogy valójában a zene felől közelített a tanításhoz, a rabbinikus irodalomhoz és a könyvkiadáshoz is. A kontrabasszus-klarinét, amelyen játszik, különleges hangszer, mélyebb hangja van, mint a zongora legmélyebb hangjának, ő pedig a szférák zenéjének hangszeréhez hasonlítja.
A beszélgetésből az is kiderül, hogy saját zenéket játszik, és a műveinek egy része álombéli zenei élményekből születik. Nem különálló területként beszél erről, hanem ugyanannak a belső útnak a részeként, amely a vallásbölcselet felé is vezette. Szöveg, hang, szimbólum és metafizika nála egymással összefüggő területek.
A műsorban szó esik az új dimenzió műhely nemzetközi fellépéseiről is. Babits felidézi a londoni és New York-i koncerteket, és azt is, hogyan jutott el oda a zenekar, hogy külföldi fesztiválokon is rendszeresen fellépjen. A zene itt nem mellékszál, hanem ugyanannak az alkotói és szellemi keresésnek a része, amely a szótár és a vallásbölcseleti munka mögött is ott van.
Mi foglalkoztatja most?
A beszélgetés vége felé Szalai Kálmán arra kérdez rá, lehet-e egyáltalán nyugdíjba menni ebből a munkából. Babits Antal válasza szerint a nyugalmazás nála nem visszavonulást jelentett, hanem inkább új hangsúlyeltolódást. Az egyetemi oktatást maga mögött hagyta, mert a digitális szómutató szótár teljes embert kívánt, de a tudományos munka nem szűnt meg.
Jelenleg is foglalkoztatja egy újabb nagy digitális terv, az interlineáris Biblia, amelyben minden egyes szóhoz részletes magyarázat társulna. Ennek támogatása egyelőre elakadt, de a tervet nem adta fel. Közben tanulmányokat ír, barátok és kollégák ünnepi köteteibe készít írásokat, és tovább dolgozik azokon a témákon, amelyek évtizedek óta foglalkoztatják.
Magyarország mint nyugodt közeg, és a héber átírás káosza
A beszélgetés utolsó részében Szalai Kálmán a magyarországi zsidó közélet állapotáról is kérdezi vendégét. Babits Antal röviden azt mondja, hogy Magyarországot alapvetően nyugodt, békés országnak látja, ahol néhány szélsőséges megnyilvánulástól eltekintve stabil a közérzet. Nem politikai diagnózist ad, inkább kulturális és nyelvi problémára tereli a szót.
Ami őt igazán zavarja, az a héber szavak, nevek és fogalmak magyar átírásának következetlensége. Példákat sorol arra, hogy ugyanaz a szó, ugyanaz a bibliai név vagy liturgikus kifejezés mennyire eltérő alakokban jelenik meg a hazai zsidó, protestáns és katolikus világban. Szerinte ezen a területen rendet kellene tenni, és ez nem egyszerű technikai kérdés, hanem a szöveg iránti tisztelet ügye.
A beszélgetés végére így egyértelművé válik, hogy Babits Antal munkájában minden ugyanoda fut ki: a pontosság, a jelentés, a hagyomány és a nyelvi fegyelem kérdéséhez. Akár a Tanakh szókincséről beszél, akár Maimonidészről, akár a kontrabasszus-klarinét hangjáról, ugyanaz a törekvés látszik: a felszín mögötti rendet keresni, és azt hozzáférhetővé tenni azok számára, akik közelebb szeretnének kerülni a szöveghez és a hagyományhoz.
