Margherita Sarfatti – akit az évek során „a fasizmus anyjaként”, „Il Duce zsidó szeretőjeként” vagy éppen „Mussolini másik nőjeként” emlegettek – meghatározó és rendkívül összetett szerepet játszott Benito Mussolini felemelkedésében.
A zsidó származású műkritikus, író és mecénás nemcsak a diktátor közeli bizalmasa volt, hanem jelentős hatással bírt Benito Mussolini politikai gondolkodására és a fasiszta ideológia kialakulására is.
A kezdetek
Margherita a velencei zsidó gettó egyik tehetős és befolyásos családjába született, amelynek gyökerei egészen a 13. századig nyúltak vissza. Apja ügyvéd és üzletember volt, aki a velencei kormányzatban is szerepet vállalt. Rokoni kapcsolatban állt a később világhírűvé vált írónővel, Natalia Ginzburggal is.
Margherita már fiatalon érdeklődni kezdett a szocialista eszmék iránt. Tizennyolc évesen, szülei tiltakozása ellenére férjhez ment a nála 14 évvel idősebb, sikeres ügyvédhez, Cesare Sarfattihoz. Három gyermekük született, később pedig Milánóba költöztek, ahol Margherita irodalmi és művészeti szalont működtetett.
Miután apja 1908-ban meghalt, jelentős vagyont örökölt, amely lehetővé tette számára, hogy művészeket támogasson – később pedig Mussolinit is. A későbbi diktátorral 1911-ben ismerkedett meg, amikor Mussolini az Avanti! című szocialista lap szerkesztője lett, Sarfatti pedig műkritikákat publikált az újságban.
Margherita és Mussolini
Kapcsolatuk során Sarfatti segített Mussolininak szalagcímeket írni, politikai gondolatokat formálni és a fasiszta ideológia alapjait kidolgozni. Legidősebb fia, Roberto az első világháborúban esett el, Mussolini pedig példaként emlegette őt mint zsidó katonát, aki az olasz hadsereg egyik legmagasabb kitüntetését kapta meg.
A háború után Sarfattit nézetei miatt kizárták a Szocialista Pártból, ezt követően más lapoknak kezdett írni. Mussolinival való kapcsolata ekkor még szorosabbá vált, és kulcsszerepet játszott az úgynevezett „Marcia su Roma”, vagyis a „Menetelés Rómába” megszervezésében. Az 1922 októberében lezajlott eseménysor vezetett Mussolini hatalomra kerüléséhez: több ezer fasiszta indult Róma felé, bár maga Mussolini személyesen nem vett részt a menetelésben. Férje 1924-es halála után Sarfatti gyermekeivel Rómába költözött.
„Margherita Sarfatti nélkül Mussolini nem jutott volna oda, ahová végül eljutott”
– mondta róla Joe Wright, a Mussolini című sorozat rendezője. „Központi szerepet játszott Mussolini fejlődésében: segített kialakítani a róla alkotott képet, kapcsolatot teremteni az emberekkel, és megpróbálta enyhíteni a feketeingesek brutalitását”. Sarfatti 1925-ben kedvező hangvételű életrajzot írt Mussoliniról, amelyet 18 nyelvre fordítottak le.
A zsidótörvények
Zsidó származása azonban csak később vált igazán hangsúlyossá. Bár Mussolini kezdetben nem mutatott antiszemita nézeteket, és a korai olasz fasizmusban több zsidó gondolkodó is szerepet vállalt, idővel Olaszországban is életbe léptek a zsidóellenes faji törvények.
„1930-ban arra kényszerítették, hogy áttérjen a katolikus hitre” – mondta Wright. „Végül Mussolini azért fordult el tőle, mert zsidó volt. Fokozatosan eltávolította a befolyásos pozíciókból, majd a faji törvények miatt az országot is el kellett hagynia.”
1938. november 14-én Sarfatti elmenekült a Comói-tó közelében található otthonából. Két bőröndöt vitt magával, valamint azt az 1272 levelet, amelyet Mussolini írt neki húsz év alatt – ezekben remélt későbbi védelmet találni. Mussolini később lányát és vejét is elküldte hozzá, hogy próbálják rávenni a hazatérésre, ám Sarfatti visszautasította ezt. A Mussolini-rezsim ráadásul családját sem kímélte: nővérét és sógorát átadták a náciknak, akik Auschwitzba deportálták őket, és már útközben meghaltak.
Egy 1951-es interjúban Sarfatti azt állította, Mussolini nem saját akaratából vezette be a zsidótörvényeket. „Ez hazugság” – mondta. „Az utolsó pillanatig ellenezte őket, és nem akarta bevezetni őket. Kényszerítették rá.” Miután száműzetésben élt Franciaországban és Dél-Amerikában, később visszatért Olaszországba, ahol cikkeket és könyvet is publikált Mussolinival való kapcsolatáról. Azt vallotta, hogy a fasizmus eredetileg pozitív elképzelésként indult, Mussolini azonban idővel megváltozott.
„Egy évtizednyi hatalom után már a belső szabadságjogokat is tagadni kezdte, és az államnak akarta alárendelni az emberek lelkét is”
– fogalmazott. „A fasizmus díszlete mögött korrupció rejtőzött.”
Sarfatti több alkalommal is ellátogatott Izraelbe. Szimpátiával viseltetett a Ze’ev Zsabotinszkij által alapított revizionista cionista mozgalom bizonyos irányzatai iránt, ugyanakkor a cionizmust teljes egészében nem támogatta. Párizsban többször találkozott Chaim Weizmannal is, aki később Izrael első államelnöke lett.
Margherita Sarfatti 1961-ben, 81 éves korában halt meg.
- 17:36
2019. március 14. - 08:302024. december 26.
- 16:002023. március 18.
