Európai diplomaták és biztonságpolitikai szakértők szerint komoly kockázatokat rejt, ha az Egyesült Államok gyors politikai siker érdekében felületes megállapodást köt Iránnal. A háttérben az a félelem húzódik meg, hogy egy látványos, de tartalmában gyenge alku hosszú távon instabilitást és újabb konfliktusokat hozhat.
A Reutersnek nyilatkozó diplomaták szerint Donald Trump adminisztrációja arra törekedhet, hogy gyors, headline-értékű megállapodást mutasson fel, miközben a legnehezebb kérdéseket – különösen a nukleáris részleteket – későbbi tárgyalásokra halasztaná.
„Nem az a probléma, hogy nem lesz megállapodás, hanem az, hogy rossz megállapodás születik, amely végtelen problémákat generál”
– fogalmazott egy európai diplomata.
Gyors politikai siker kontra technikai realitás
A diplomaták szerint egy úgynevezett keretmegállapodás viszonylag gyorsan megszülethetne, amely néhány alapelvet rögzítene a nukleáris korlátozások és a szankciók enyhítése kapcsán. A valódi kihívás azonban éppen a részletekben rejlik.
Az iráni nukleáris program szabályozása rendkívül komplex technikai kérdés, ahol „minden egyes mondat újabb vitákat nyithat meg”. A 2015-ös Joint Comprehensive Plan of Action (átfogó közös cselekvési tervr, azaz a JCPOA) példája is azt mutatja, hogy egy működőképes megállapodás kidolgozása évekig tartó, aprólékos egyeztetést igényel.
Federica Mogherini, aki koordinálta a korábbi tárgyalásokat, arra figyelmeztetett:
„Tizenkét év és hatalmas technikai háttérmunka kellett ehhez. Komolyan gondolja bárki, hogy ezt néhány óra alatt meg lehet ismételni?”
A kérdést nehezíti, így Mogherini, hogy a jelenlegi tárgyalások ráadásul egy jóval feszültebb geopolitikai környezetben zajlanak, ahol a bizalmatlanság mindkét oldalon mélyebb, mint egy évtizeddel ezelőtt.
Nukleáris kérdések és izraeli vörös vonalak
A tárgyalások egyik központi eleme Irán mintegy 440 kilogrammnyi, 60 százalékos dúsítású uránkészlete, amely további feldúsítás esetén több nukleáris fegyver alapjául szolgálhat.
A lehetséges megoldások között szerepel az úgynevezett „downblending”, vagyis az anyag hígítása nemzetközi ellenőrzés mellett, illetve bizonyos készletek külföldre szállítása.
Mindkét opció rendkívül bonyolult logisztikai és politikai egyeztetést igényel, beleértve az ellenőrzés, a szállítás és a tárolás kérdéseit.
Az egyik legmélyebb vita azonban az urándúsítás alapelvi kérdése:
Washington részéről többször elhangzott a „nulla dúsítás” célja, míg Irán ragaszkodik ahhoz, hogy békés célokra joga van a nukleáris technológia használatához.
Izrael számára ez nem pusztán technikai vita.
Jeruzsálem régóta azt képviseli, hogy minden olyan megállapodás, amely nem szünteti meg teljesen Irán nukleáris képességeit, csak időt vásárol Teheránnak.
Az izraeli álláspont szerint egy félkész vagy túl engedékeny egyezség végső soron növelheti a nukleáris fenyegetést, nem pedig csökkenti azt.
Szankciók, pénz és geopolitikai egyensúly
A tárgyalások másik kulcseleme a szankciók kérdése. Rövid távon Irán befagyasztott pénzeszközeihez szeretne hozzáférni, hosszabb távon pedig szélesebb gazdasági enyhítést vár.
A diplomaták szerint azonban ez sem egyszerű kérdés:
a szankciók jelentős része európai együttműködést igényel, miközben az iráni vezetés számára az európai piacokhoz való hozzáférés kulcsfontosságú.
A regionális dimenzió szintén megkerülhetetlen. Az öböl menti államok és Izrael azt szeretnék, ha a megállapodás kiterjedne Irán ballisztikus rakétaprogramjára és proxy hálózatára is. Teherán viszont ezeket létfontosságú elrettentő eszköznek tekinti, különösen a közelmúltbeli katonai csapások után.
Egy diplomata szerint irreális elvárás, hogy Irán ezekről teljesen lemondjon átfogó biztonsági garanciák nélkül.
Európa háttérben, de nem hallgat
A korábbi tárgyalások kulcsszereplői, az európai hatalmak – Franciaország, Nagy-Britannia és Németország – most nagyrészt a háttérbe szorultak. Ugyanakkor egyre hangosabban figyelmeztetnek a túl gyors megállapodás veszélyeire. Egy európai tisztviselő szerint a jelenlegi amerikai tárgyalócsapat tapasztalata nem mérhető a korábbi egyeztetésekhez, ahol több száz szakértő dolgozott éveken át a részleteken.
Mindeközben Washington hangsúlyozza, hogy a Nemzetbiztonsági Tanács, a külügyminisztérium és a védelmi tárca szakértői is részt vesznek a folyamatban.
A vita így nemcsak Iránról szól, hanem arról is, hogy egy bonyolult, több évtizedes konfliktust lehet-e gyors politikai megállapodással kezelni – vagy éppen ezzel sikerül újabb válságot előkészíteni.
Nem kell túltupírozni az iráni atomot, eddig se érdekelte az EU-t, ezután se fogja, nem ez a fő problémája, hanem az oroszok. Irán ugyan lengethetné a furkósbotot, de minek tenné, mire menne vele, eddig se tette, viszont az oroszok nem belengetnek, hanem befolyást szereznek és teret nyernek.
Azt az EU-ban még elviselnék, vannak olyan korruptak, csak azt nem, hogy politikailag, de főleg ideológiailag lenyomja őket, mert akkor elmehetne az összes itt lévő ingyenélő globalista politikus a francba. Ilyen babérokra Irán nem pályázna, az ide benyomott muszlimok nélküle is teszik a dolgukat, viszont köztük jelentős kisebbségben vannak az irániak, nem kérik maguknak a dicsőséget.
Ami az EU-t érdekli az az öbölbeli hajóforgalom stabilitása, eddig az USA azt biztosította, minek váltsanak másik lóra? Ezért idegesek annyira, ők is tudják, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, egy rossz szerződés után folyton civakodnának.
A cikk inkább Izrael félelmeit tükrözi, azt vetíti ki Európára, mintha neki is az iráni atom lenne a legnagyobb problémája. Pedig a gáz és az olaj, ha már Oroszországgal háborúzni akar, atomot onnan is kaphat, ha még sokat kapar.
Ehh, same old-same old! Ez is csak az impotens EU politikai elit szokásos 'Trump-bashing'-je; ha van rajta sapka akkor azért, ha nincs rajta sapka akkor azért, ha füstszűrős cigarettát ad, akkor azért, ha meg nem azt ad, akkor azért. Szemforgató, álszent, hazug bagázs!
Ha ez igaz, akkor az EU-vezetés azt se tudja, hogy mit akar (mondjuk ez nem először történne meg). Elképesztő inkompetenciát mutat!
Neokohn nevezetű újságíró baromságokat ír. EU azon aggódik, hogy nem lesz nafta. Oroszoktól nem akarnak vásárolni, így elengedhetetlen a béke, bármi áron. Azon retteg az európai országok legtöbbje, hogy legyen végre olaj. Ez lehet az álláspont, megint bekeverni Európát, hogy háborúzni nem akarnak, de belepofáznak a nagyok dolgába ez hülyeség. A magyarok megkapják a barátság vezetéken keresztül, köszönjük, mi jól vagyunk, thank you Viktor.