A svéd Gripen vadászgépek és orosz tengeralattjárók a hidegháború idejéből ismert macska-egér harcot vívnak a Balti-tengeren.
A svéd légierő Saab JAS 39 Gripen vadászgépei 2026. április 10-én egy orosz Kilo-osztályú tengeralattjárót követtek nyomon, miközben az a Kattegat-szoroson keresztül a Balti-tenger felé tartott.
Hogyan figyelik meg az orosz tengeralattjárókat a svéd vadászgépek?
Ez a fajta megfigyelési és követési taktika már a hidegháború idején is létezett – sőt, kifejezetten alapvető elemét képezte a NATO és a szovjet haditengerészet közötti „láthatatlan macska-egér játéknak”.
A hidegháború alatt a nyugati országok – különösen az Egyesült Államok és a skandináv államok – folyamatosan figyelték a szovjet tengeralattjárók mozgását a kulcsfontosságú tengeri szűkületekben. Ezek a pontok azért voltak kritikusak, mert a tengeralattjárók itt kénytelenek voltak viszonylag kiszámítható útvonalakon haladni.
A Gripen vadászgépek mostani gyors reagálása lehetővé teszi Svédország számára, hogy hatékony légi megfigyeléssel és valós idejű célkövetéssel ellenőrizze az oroszok mozgását a szűk tengeri folyosón. A művelet során a légierő munkáját parti radarrendszerek, haditengerészeti egységek és szövetséges felderítő eszközök támogatták, így egy folyamatos megfigyelési lánc jött létre.
A svéd erők két Gripen vadászgépet riasztottak, miután a tengeralattjárót észlelték. A gépek azonnal a célponthoz siettek a meglévő követési adatok alapján, így nem volt szükség külön keresési műveletre.
A helyszínre érve a pilóták vizuálisan is azonosították az orosz tengeralattjárót, amely vagy teljesen a felszínen, vagy snorkelmélységben haladt (ilyenkor a torony jól látható a víz felszíne felett). A jellegzetes forma alapján a tengeralattjáróról egyértelművé vált, hogy Kilo-osztályú egységről van szó.
Kattegat mint stratégiai szűk keresztmetszet
A Kattegat térsége kulcsfontosságú átjáró az Északi-tenger és a Balti-tenger között, ahol a hajózási útvonalak korlátozottak, a vízmélység pedig több helyen is behatárolja a nagyobb tengeralattjárók mozgását. Ez a környezet arra kényszeríti az ilyen egységeket, hogy előre kiszámítható útvonalakon haladjanak.
A dízel-elektromos meghajtású Kilo-osztályú tengeralattjárók rendszeresen kénytelenek a felszín közelébe emelkedni akkumulátoraik töltése miatt, ami ideiglenesen sebezhetővé teszi őket. Ezeket az időablakokat a svéd és NATO-erők hatékonyan ki tudják használni.
A Gripen vadászgépek fedélzeti radarjai kedvező körülmények között akár több tíz kilométeres távolságból is képesek észlelni egy felszínen haladó tengeralattjárót, így viszonylag kevés bevetéssel is folyamatos megfigyelés biztosítható. Kattegat tehát egyfajta ellenőrzött megfigyelési zónaként működik, ahol a Balti-tengerre belépő tengeralattjárók mozgása nagy pontossággal nyomon követhető.
Mit érdemes tudni az orosz Kilo-osztályról?
A Kilo-osztály a világ egyik legismertebb dízel-elektromos tengeralattjáró-típusa, amelyet a Szovjetunió, majd később Oroszország fejlesztett ki.
Ezeket a tengeralattjárókat kifejezetten part menti és zárt tengeri műveletekre tervezték, és híresek rendkívül alacsony zajkibocsátásukról – emiatt a NATO gyakran „fekete lyuknak” is nevezi őket. Fegyverzetük torpedókból és – a modernebb változatoknál – manőverező robotrepülőgépekből áll, így nemcsak tengeralattjárók és felszíni hajók, hanem szárazföldi célpontok ellen is bevethetők.
Bár hatótávolságuk és merülési idejük korlátozottabb a nukleáris meghajtású egységekhez képest, csendességük és viszonylag alacsony költségük miatt számos ország haditengerészetében ma is fontos szerepet töltenek be.
