Donald Trump már nem csupán „féken tartja” Irán olajjal kapcsolatos fenyegetését, de arra készül, hogy megsemmisítse annak gazdasági központját – véli a történész-szakértő.
A világ gazdasági artériája megszorul, Donald Trumpnak pedig elege van abból, hogy csak védekezik Irán ellen – így értékeli a JFeed amerikai-izraeli portál történész-szakértője, Yair Kleinbaum az Axios hírportál beszámolóját Trump tervét a Hormuzi-szoros megvédésére létrehozandó koalícióról.
Mint arról beszámoltunk, a nyugati szövetségesek között konfliktus látszik kibontakozni a kulcsfontosságú Hormuzi-szoros megvédése körül, annak ellenére, hogy
az amerikai elnök azt mondta, még ezen a héten be akarja jelenteni egy koalíció létrehozását.
Kleinbaum szerint az Axios jelentése megerősíti, amit sokan előre láttak: megkezdődött a háború gazdasági szakasza.
Trump nem csak kéri, követeli is a segítséget
Jelenleg a Hormuzi-szoros egy előre elrendezett játszmának ad otthont – állítja a JFeed szerzője. Irán megakadályozza a Perzsa-öbölbeli államokból induló kereskedelmi tartályhajók áthaladását, ezzel gyakorlatilag megfojtva amerikai szövetségesei energiaexportját, miközben saját tartályhajói továbbra is akadálytalanul hajóznak Kína felé.
Ez nem csupán katonai manőver; ez egy Nyugat ellen irányuló gazdasági támadás, amelynek célja az olajárak magas szinten tartása, miközben Teherán zsebre teszi a nyereséget.
Klasszikus stílusában az amerikai elnök nem csupán segítséget kért, hanem követelte azt: Trump az Air Force One fedélzetéről „követelést” intézett a NATO-hoz és a főbb olajimportáló országokhoz, mint Japán, Dél-Korea és Franciaország, hogy csatlakozzanak a koalícióhoz, vagy viseljék a következményeket.
A tét nagy. Trump jelezte, hogy a cselekvés elmulasztása „rossz jövőt” vetít előre a NATO szempontjából” – emlékeztet a szerző.
Még szembetűnőbb a Pekingre nehezedő nyomás
Azzal, hogy Trump utal rá: esetleg lemondja a Hszi Csin-pinggel tervezett csúcstalálkozót, ha Kína nem csatlakozik a szoros biztonságának biztosítására irányuló erőfeszítésekhez,
az amerikai elnök arra kényszeríti a világ legnagyobb olajimportőrét, hogy válasszon Teheránnal való szövetsége és Washingtonnal való kapcsolata között.
Miközben a diplomáciai nyomás fokozódik, a katonai valóság szembetűnő amerikai fölényt mutat. A Pentagon jelenleg egy „kiütéses csapás” – a Kharg-sziget szárazföldi elfoglalásának – lehetőségét mérlegeli.
A Kharg-sziget az iráni rezsim szó szerinti életereje, mivel az ország olajexportjának 90%-át bonyolítja le – emlékeztet a JFeed szakértője, aki szerint Lindsey Graham szenátor fogalmazta meg a letalálóbban: „Aki a Kharg-szigetet ellenőrzi, az irányítja a háború sorsát.”
Trump pszichológiai hadviselése
Trump korábban már engedélyezte a sziget katonai létesítményei elleni csapásokat, bár stratégiai okokból egyelőre kímélte az olajipari infrastruktúrát.
Az újságíróknak tett megjegyzése, miszerint az USA ‘csak úgy, szórakozásból’ még párszor lecsaphat a szigetre, több mint puszta hencegés; ez egy pszichológiai hadművelet,
amelynek célja, hogy megmutassa Teheránnak: legértékesebb vagyonuk mostantól az amerikai akarat túszává vált.
Ha az Egyesült Államok elfoglalja az olajszigetet, az iráni rezsim egyik napról a másikra elveszíti azt a képességét, hogy finanszírozza proxyjait, a Hamászt, a Hezbollahot és a húszi milíciákat – véli a történész-szakértő. Izrael számára ez a legnagyobb stratégiai ajándék: egy csődbe jutott Irán nem képes terrorizmust exportálni.
Amíg a blokád fennáll és a Perzsa-öbölből származó olaj szállítása korlátozott, Trump nem tudja befejezni a háborút, még ha akarná se.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.






