Egy budapesti lakás régi bútorai és festményei indították el Szabó Gál András filmrendezőt egy nyomozásra, amely végül a Léderman család megrendítő történetéhez vezetett. A kutatás során kiderült: a családi legenda Svájcról nem igaz, a holokauszt és a kommunizmus pedig együtt pusztította el egy egykor befolyásos magyar zsidó család által felépített világot.
„A történet ott kezdődött, hogy abban a lakásban, ahol én felnőttem – meg ahol az anyám és a nagyszüleim is éltek –, volt egy csomó régi kép, szobor, festmény, bútor és könyv”
idézi fel lapunknak Szabó Gál András.
A könyvekben mindig ugyanaz a név szerepelt: Léderman Pál.
Gyerekként ez még nem jelentett sokat Szabó Gál számára, később azonban egyre inkább feltűnt, hogy ezek a tárgyak nem illenek abba a világba, amelyben a család élt.
„Valahogy rájöttem, hogy ezek a tárgyak oda nem valók. Nem a mi átlagos szocialista mindennapjainkba valók ezek az aranykeretes festmények, Buddha-fejek, antik bútorok”
– mondta lapunknak a rendező.
Amikor rákérdezett, a családi történet egyszerű volt: Léderman Pál egy okos textilkereskedő volt, aki időben Svájcba menekült a háború elől.
„Gyerekként még azt is gondoltam, hogy ha egyszer háború lesz, én is Svájcba fogok menekülni, mert az okos emberek oda mennek”.
A tárgyak évtizedeken át a család életének természetes részei maradtak. A fordulat akkor jött, amikor a rendező édesapja meghalt, édesanyja pedig idősek otthonába költözött, és felmerült a kérdés, mi legyen a nagy méretű bútorokkal és festményekkel.
„Azt mondtam: gyerekek, figyeljetek. Mi lenne, ha visszaadnánk őket a Lédermanéknek?”
– idézi fel Szabó Gál.
Nem a pénz számított
A rendező szerint a történet elején egyáltalán nem az anyagi érték érdekelte. „Meglepő módon nem érdekelt az értékük” – mondta.
Később azonban, amikor már film készült a történetből, felmerült benne: a nézők talán kíváncsiak lesznek rá, mennyit érnek ezek a tárgyak. Elment hát műtárgyszakértőkhöz. A legkülönösebb darab egy kőből faragott Buddhafej volt, amelyről a családban legendák keringtek.
„A családi legenda az volt, hogy ha egyszer nagyon megszorul a család, akkor eladjuk a Buddhafejet, mert az nagyon sokat ér.”
A szakértő szerint valóban egy VI. századi kínai Buddhafejről lehet szó, de a piacon annyi hamisítvány kering, hogy a tárgy értéke ma már alig néhány száz euró.
„Azt mondta a szakértő: körülbelül hatszáz eurót ér. Az egész kollekció kevesebb mint egymillió forintot.”
A tárgyak jelentősége tehát nem a pénzben volt, hanem a történetben.
A svájci legenda összeomlik
Szabó Gál először Svájcban kezdett kutatni.
„Elmentem a svájci bevándorlási hivatal archívumába, mert ott minden bevándorlóról van feljegyzés.”
Léderman Pált azonban sehol sem találta.
„Kerestem egy n-nel, két n-nel, Paulként, mindenhogy. De semmi.”
Ekkor kezdett gyanússá válni, hogy a családi legenda talán nem igaz.
A fordulatot egy 1945-ös újsághirdetés hozta.
A hirdetésben Léderman Pál a feleségét és a lányát kereste, akiket Auschwitzba deportáltak. A megadott postacím pedig a Teréz körút 33 volt — ugyanaz az épület, ahol Szabó Gál felnőtt.
„Ott omlott össze bennem egy egész világ” – mondta, a kutatás pedig innentől teljesen új irányt vett.
Egy eltűnt budapesti zsidó dinasztia
A korabeli újságok, cégiratok és levéltári dokumentumok alapján lassan kirajzolódott a Léderman család története. A család feje, Léderman Mór, a budapesti gazdasági élet ismert alakja volt: a Kereskedelmi és Iparszövetség elnöke, a Dohány utcai zsinagóga elöljárója, valamint az egyik első budapesti maceszgyár alapítója.
A család azonban a történelem viharában eltűnt.
„Kirajzolódott egy nagyon különleges család története, de a lényeg hiányzott: mi lett velük.”
A kutatás során egy addig ismeretlen családtag is felbukkant. Egy idős rokon említette, hogy volt egy András nevű fiú. Erről semmilyen dokumentum nem szólt, ezért a rendező először nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Később azonban a zsidó levéltárban megtalálták a születési anyakönyvét.
András valóban létezett.
Nyomozás Kanadáig
A kutatás egyre több ország archívumaiba vezette a rendezőt, végül egy hajóutas-listán talált nyomot: András Kanadába emigrált.
A család megtalálása azonban így sem volt könnyű. A leszármazottak nevei megváltoztak, sokan házasság után más vezetéknevet viseltek.
Végül egy különös internetes nyom vezette el hozzájuk.
Egy LinkedIn-profilon keresztül jutott el egy családtaghoz, aki eleinte csalónak hitte. „Azt gondolta, hogy egy nigériai csaló vagyok, mert túl sok mindent tudok róluk” – meséli, végül egy újságíró rokon ellenőrizte a történetet, és így sikerült kapcsolatba lépni a családdal.
Szabó Gál tavaly októberben Torontóban találkozott velük.
„Onnantól az egész egy szívmelengető történetté vált.”
A trauma öröksége
A kutatás során az is kiderült, mi lett Léderman Pállal: túlélte a háborút, de elvesztette a feleségét és a lányát Auschwitzban, vagyonát és társadalmi helyzetét is elvesztette, végül New Yorkban telepedett le.
A fia, András szintén súlyos traumákat hordozott.
„Felnevelt négy gyereket, de a múltját szinte teljesen elhallgatta”
– mondta Szabó Gál.
A család mindössze néhány mondatot tudott a magyarországi életéről.
„Ez már rég nem a tárgyakról szól”
A történet végül a Zsidó Múzeumban rendezett kiállításban és egy készülő dokumentumfilmben teljesedik ki.
A kiállítás címe: A tárgyak kettős élete.
„Ez már rég nem a tárgyakról szól” – mondta Szabó Gál.
A Léderman család számára sokkal inkább arról, hogy visszakapták saját történetük egy darabját.
A film pedig egy nagy kérdést tesz fel: mi pusztította el a Léderman család világát – a holokauszt vagy a kommunizmus? A válasz szerinte egyértelműen összetett.
„Egy picit mind a kettő. De az utolsó csepp a pohárban az államosítás volt.”
Szabó Gál András dokumentumfilmjének elkészítése körüli kalandokról március 17-én, 19 órakor tart izgalmas előadást és beszélgetést, melyre IDE kattintva tud jegyet vásárolni.
Megyeri Jonatán összes cikkét elolvashatja itt.
- 20:00
2026. március 11. - 11:30
2021. december 10. - 17:302021. december 9.
