Szuperolcsó Octopus és Kolibri drónokkal vernék vissza Iránt az arabok

Az Arab-öböl menti arab államok ukrán elfogódrónok beszerzését vizsgálják, hogy hatékonyabban védekezhessenek a tömeges, iráni dróntámadások ellen, amelyek akár a hagyományos légvédelmi rendszereket is túlterhelhetik.

Az iráni dróntámadások miatt megnövekedett arab érdeklődés azt is jelzi, hogy egyre inkább terjed az úgynevezett „drón a drón elleni” légvédelmi modell, amely az Egyesült Államok számára is egyre fontosabb lehet a tömeges drónfenyegetésekkel szemben.

Ukrajna szakértelme verheti vissza az iráni dróntámadásokat

A térség országai azért fordulnak az ukrán elfogódrónok felé, mert ezek olcsó és rugalmas védelmi réteget kínálnak a viszonylag olcsó, nagy számban bevethető Shahed-típusú iráni drónok ellen, amelyek még a jelentős költségvetéssel kiépített rakétapajzsokat is túlterhelhetik. A Financial Times beszámolója szerint Olekszandr Jakovenko, a TAF Industries alapítója elmondta:

az Egyesült Arab Emírségek 5000 elfogódrón iránt érdeklődött, Katar 2000 darabot kérne, míg Kuvait szintén jelezte érdeklődését.

A Reuters külön jelentette, hogy Ukrajna már az Egyesült Államokkal és öbölbeli partnereivel is tárgyal drónellenes együttműködésről, miközben az iráni támadások rámutatnak a térség sebezhetőségére a nagy drónrajokkal szemben.

Az Öböl-menti országok valójában egy harcban kipróbált módszert szeretnének megszerezni az alacsonyan repülő, viszonylag lassú, de nagy számban érkező légi fenyegetések költséghatékony leküzdésére. Jakovenko a Financial Timesnak elmondta: a potenciális vásárlók különösen arra kíváncsiak, miként illeszthetők be az ukrán drónok egy komplex légvédelmi rendszerbe. Ez kulcsfontosságú, hiszen Ukrajna sikere nem egyetlen eszközön alapul, hanem azon, hogy felderítést, célkövetést, elektronikai hadviselést, tüzérségi rendszereket és elfogódrónokat integrált egy többrétegű védelmi architektúrába.

Ez a modell most exportképes megoldássá válhat.

Olcsóbb lesz a légvédelem

A TAF saját fejlesztésű elfogódrónjai jól mutatják a rendszer vonzerejét. Az Octopus‑100 elfogódrón kifejezetten a Shahed-típusú drónok ellen készült, és automatikus célfelderítő rendszerrel rendelkezik. Nyílt forrású adatok szerint a drón több mint 300 km/órás sebességre képes, harci hatósugara körülbelül 30 kilométer, repülési ideje 15 perc, maximális repülési magassága 4500 méter, és 1,2 kilogrammos hasznos terhet képes hordozni.

A TAF könnyebb I‑10 Kolibri elfogódrónja rövidebb hatótávolságú elfogásokra optimalizált: 200 km/óra feletti sebességet, 15 kilométeres taktikai hatótávolságot, akár 25 perces repülési időt, 3000 méteres repülési plafont, titkosított kommunikációt és elektronikai hadviseléssel szembeni ellenálló képességet kínál.

Ezek a tulajdonságok azért fontosak, mert a Shahed-kategóriájú célpontok nem vadászgépek, és nem indokolják minden esetben egy többmillió dolláros rakéta kilövését. Elég lassúak ahhoz, hogy felderítés után gyors elektromos elfogódrónok vadásszák le őket, ugyanakkor elegendően nagy számban jelennek meg ahhoz, hogy túlterheljék a légvédelmi egységeket vagy elvonják a fejlettebb rendszerek figyelmét.

Ukrajna tapasztalatai szerint a drón a drón ellen alkalmazott elfogás jelentősen csökkentheti egy támadó drónraj méretét még azelőtt, hogy az elérné a védett célpontokat.

A Reuters szerint februárban a Kijev környékén lelőtt drónok 70 százalékát elfogódrónok semmisítették meg, míg a Royal United Services Institute elemzése szerint Ukrajna olcsó akusztikus érzékelőket és mobil megfigyelőcsapatokat használ az elfogók irányítására az orosz Geran- és Shahed-típusú fenyegetések ellen.

Újabb felvételek: így lőtte szét Irán drónanyahajóját az amerikai haditengerészet

A találatot kapott anyahajó nagyjából akkora volt, mint egy második világháborús repülőgép-hordozó.

Ez a megközelítés jól mutatja a különbséget az ukrán drónelfogó rendszerek és például az amerikai MIM‑104 Patriot légvédelmi rendszer között. A PAC‑3 MSE egy csúcskategóriás „hit-to-kill” elfogórakéta, amelyet taktikai ballisztikus rakéták, manőverező robotrepülőgépek és repülőgépek megsemmisítésére terveztek. Becslések szerint egy Patriot elfogórakéta ára körülbelül 4 millió dollár, míg egy új légvédelmi üteg költsége meghaladhatja az 1 milliárd dollárt.

A Lockheed Martin 2025-ben mindössze 620 PAC-3 rakétát szállított le, és jelenleg az éves gyártókapacitás 2000 darabra történő növelésén dolgozik.

A Patriot rendszer továbbra is nélkülözhetetlen a ballisztikus és manőverező rakéták ellen, ám gazdasági szempontból nem ideális az olyan iráni drónok rutinszerű megsemmisítésére, amelyek ára gyakran csak több tízezer dollár.

Ezzel szemben az egyes ukrán elfogódrónok mindössze néhány ezer dollárba kerülnek.

Megkongatta a vészharangot a hírszerzés: Irán hozzáfér a betemetett uránjához

Trump nem zárja ki, hogy szárazföldi csapatokat küld Iránba az ország dúsított uránkészleteinek biztosítása érdekében.