Bevetik az olajfegyvert? Irán a Hormuzi-szoros lezárásával zsarolná ki a háború végét

A Neokohn főszerkesztő-helyettese

Úgy tűnik, hogy Irán a háború kitörésére a Hormuzi-szoros lezárásával reagál, ami súlyosan érintheti a nemzetközi energiapiacokat.

Az Európai Unió Aspides nevű tengeri missziójának egyik tisztviselője szombaton közölte: a térségben közlekedő hajók VHF-rádióüzeneteket kaptak az iráni Forradalmi Gárdától, amelyek szerint „egyetlen hajó sem haladhat át a Hormuzi-szoroson”. A neve elhallgatását kérő tisztviselő a Reutersnek azt mondta: Irán hivatalosan még nem erősítette meg az áthaladási tilalmat. Teherán ugyanakkor évek óta fenyeget azzal, hogy egy esetleges támadásra válaszul lezárja a szűk tengeri átjárót.

A Perzsa-öböl kapuja: A Hormuzi-szoros

A világ egyik legfontosabb kőolaj-exportútvonalának számító Hormuzi-szoros köti össze a Perzsa-öböl legnagyobb olajtermelőit – köztük Szaúd-Arábiát, Iránt, Irakot és az Egyesült Arab Emírségeket – az Ománi-öböllel és az Arab-tengerrel.

A Hormuzi-szoros mintegy 50 kilométeres szélessége és legfeljebb 60 méteres mélysége miatt katonailag viszonylag könnyen elzárható.

A térségben több, gyéren lakott vagy sivatagos sziget található, amelyek stratégiai jelentőséggel bírnak, különösen az iráni Hormuz, Qeshm és Larak szigetek.

A szoros létfontosságú folyosó, amely összekapcsolja az energiahordozókban gazdag Perzsa-öblöt az ázsiai, európai és észak-amerikai piacokkal. Az Egyesült Államok Energiaügyi Információs Hivatala (EIA) szerint a Hormuzi-szoros „a világ egyik legfontosabb olajszállítási fojtópontja”.

Az EIA adatai alapján 2024-ben a globális kőolaj- és kőolajtermék-fogyasztás mintegy ötöde – napi átlagosan 20 millió hordó – haladt át a szoroson.

A világ cseppfolyósított földgáz-kereskedelmének szintén körülbelül egyötöde ezen az útvonalon zajlott, elsősorban Katarból. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek rendelkeznek olyan infrastruktúrával, amely részben lehetővé teszi a Hormuzi-szoros megkerülését, ám ennek kapacitása korlátozott, napi mintegy 2,6 millió hordó. Az EIA figyelmeztetett: „jelentős mennyiségű olaj halad át a szoroson, és lezárása esetén nagyon kevés alternatív lehetőség áll rendelkezésre az export biztosítására.”

Az áthaladó kőolaj és földgáz több mint 80 százaléka ázsiai piacokra tart. A Kpler elemzőcég szerint Kína – Teherán egyik kulcsfontosságú partnere – vásárolja fel Irán olajexportjának több mint 90 százalékát.

Seres László: Miért bombázzuk Iránt?

A kérdés nem az, hogy jó-e most lecsapni Iránra. Sokkal inkább az: mi a halál tartott ennyi ideig?

Korábbi feszültségek és incidensek a Hormuzi-szorosban

Az olajszállítás már az 1984-ben kirobbant „tankerháború” idején is megszakadt az iráni-iraki háború során, amikor a felek kölcsönösen támadták egymás kereskedelmi hajóit, több mint 500 hajót megrongálva vagy elsüllyesztve. 1988 áprilisában, miután Irán aknákat telepített a szorosban, az USS Samuel B. Roberts amerikai fregatt is aknára futott, és csaknem elsüllyedt.

A Hormuzi-szoros azóta is gyakori helyszíne hajólefoglalásoknak és támadásoknak. Az incidensek 2018 óta megszaporodtak, amikor is Donald Trump kiléptette az Egyesült Államokat az iráni nukleáris megállapodásból, és súlyos szankciókat vezetett be Teherán ellen, jelentősen növelve a térségbeli feszültséget. 2023-ban a Perzsa-öbölben járőröző nyugati haditengerészeti erők már arra figyelmeztették az áthaladó hajókat, hogy a lefoglalás kockázata miatt kerüljék az iráni felségvizeket.

„Kizárt, hogy túlélte” – egyre valószínűbb, hogy Izrael végzett az iráni diktátorral

Likvidálták Amir Naszirzadeh védelmi minisztert és Mohammed Pakpourt, a Forradalmi Gárda parancsnokát is.

2024 áprilisában a Forradalmi Gárda lefoglalta a portugál zászló alatt közlekedő MSC Aries konténerhajót, azzal vádolva tulajdonosát, hogy „kapcsolatban áll Izraellel”. 2025 július 29-én az Ománi-öbölben támadás érte egy izraeli milliárdos tulajdonában álló cég által üzemeltetett tankert, amely két ember halálát okozta. Izrael, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Románia Iránt tette felelőssé, amit Teherán tagadott.

Miért indított Izrael és Amerika támadást Irán ellen?

Izrael és az Egyesült Államok megelőző csapásának stratégiai célja a hosszú távú iráni egzisztenciális fenyegetések felszámolása. Ennek középpontjában Irán nukleáris programjának megsemmisítése áll, hogy a rezsim ne juthasson atomfegyverhez. Ezzel párhuzamosan az iráni ballisztikus rakétaprogram – beleértve a kilövőállásokat, a rakétarendszereket és a raktárkészleteket – kiiktatására is törekednek, hogy megakadályozzák egy esetleges pusztító válaszcsapás lehetőségét. A stratégia része továbbá Irán regionális befolyásának gyengítése is, különösen azoknak a fegyveres terrorszervezeteknek a visszaszorításával, amelyeket Teherán finanszíroz és irányít a térségben.

A Neokohn Magyarországon szinte egyedülálló módon, évek óta kiemelt figyelemmel követi Izrael és a Közel-Kelet eseményeit. Kövesse folyamatosan frissülő tudósításainkat és elemzéseinket, hogy naprakész maradjon az iráni háborúval kapcsolatos legfontosabb fejleményekről.

A hormuzi csapda: mire készül Irán az amerikai haditengerészet ellen?

Katonai szakértők arra figyelmeztetnek, hogy Irán a szárazföldről próbálhatja kiegyenlíteni az erőviszonyokat.

Videók a támadásról: Irán rakétákkal lövi Dubajt, lángokban áll az egyik híres hotel

Az Öböl-országokban található civil célpontokat is támadja az iráni rezsim.

Hende Olivér összes cikkét elolvashatja itt.