A Hamász felülvizsgálta a gázai háború áldozatainak legfrissebb adatait. Ez egyből világossá teszi, miért vannak olyan zavarban Izrael kritikusai a háború vége óta – írja a Commentary szerzője.
A Commentary szerzője, Seth Mandel arra reagál, hogy a Hamász által irányított „egészségügyi minisztérium” a minap átadta a Haaretz c. baloldali lapnak a gázai halálesetek „azonosított” listájának legújabb frissítését.
A számok megerősítik a természetes halálesetek számát és beleszámítják a Hamász által okozott haláleseteket is, de a pontos számok továbbra sem ismertek. Leginkább azonban az adatok ismét csak cáfolják azt a nézetet, hogy tömeges, nem számba vett halálesetek történtek, amint azt egyes „tanulmányok” állítják.
A számok nem igazolják a Hamász narratíváját
Mandel úgy fogalmaz, hogy „a lista elegendő információt tartalmaz ahhoz, hogy 68 800 halálesetet említsen”. A Hamász 25 000 harcosát vesztette el, így 44 000 háborús haláleset marad. (A terrorszervezet egyébként már a háború kezdete óta folyamatosan kénytelen volt korrigálni propaganda céljából közzétett, az ENSZ és a mainstream média által kritikátlanul átvett számait – a szerk.)
Ebből a 44 000-ből körülbelül 10 000 természetes haláleset. A fennmaradó 34 000 között vannak az Izrael által megölt civilek, valamint a Hamász és a hozzá kapcsolódó terrorszervezetek által megölt emberek – kivégzés, rakétatámadások, területi háborúk és hasonló események következtében.
Az eredmény az, hogy még a Hamász adatai alapján is a civilek és harcosok közötti halálozási arány közel 1:1, ami városi háborús körülmények között példátlan eredmény
– állapítja meg a zsidó neokonzervatív folyóirat szerkesztője.
Arról már nem is beszélve, írja, hogy a terület nagy részét a Hamász emberi pajzsként használta. Tekintettel arra, hogy a Hamász kezdte a háborút, nem volt hajlandó megadni magát, és civil lakóépületekből lőtt Izraelre, a gázaiak életének szörnyű tragédiája a Hamász felelőssége.
Ezen a ponton elég nagy butaságnak tűnik még csak fontolóra venni is a „népirtás” vádját, de ez egy újabb alkalom arra, hogy megjegyezzük: a Hamász maga terelte a védelmezőit erre a veszélyes ágra, amit aztán maga vágott le alóluk – állapítja meg Mandel.
„Bár a háború kezdete óta sok rosszhiszemű szereplő vádolja Izraelt népirtással, és ezért immunisak a tényekre, biztos vagyok benne, hogy számos tisztességes ember is beleesett a ‘népirtás’ csapdájába, mert az ’emberi jogok’ nevében követte a trendet” – írja a szerző, hozzátéve:
nem irigyli őket a mostani megaláztatásuk miatt, de nem is érez különösebb szimpátiát irántuk.
Rosszul kellene érezniük magukat azért, amit mondtak és tettek, és remélem, hogy így is van – írja véleménycikkében.
Önbecsapás és antiszemitizmus
Az emberek két okból voltak hajlandók elhinni ezt. Először is, ez a nagy hazugság tipikus példája. Hitler meggyőződése volt, hogy a hazugság nagysága nemcsak hitelességet kölcsönöz neki, hanem érzelmi, nem pedig racionális vonzerőt is jelent – emlékeztet a szerző.
Amikor azt látjuk, hogy az izraeli cégek édességekkel és italokkal árasztják el Gázát a ramadán idején, nem tudunk más racionális értelmezést adni, mint hogy Izrael megnyerte a védekező háborút, miközben soha nem látott mértékben védte a civileket.
De ki tudja, milyen ellentmondásokat képesek fenntartani azok, akik tudatalatti érzelmi hatások alapján alakítják ki meggyőződésüket?
A másik ok pedig Mandel szerint az antiszemitizmus. A közvélemény hajlandósága a legrosszabbat hinni a zsidókról nem új keletű, és nem véletlen. Azok, akik osztották a „népirtás” nagy hazugságát, nem őszinte hibát követtek el. Talán hibát, de nem őszintét.
Árulkodó demográfia
Azok számára, akik fel akarják állítani a védőkorlátokat arra az esetre, ha a „hamásznyikok” legközelebb is megpróbálják őket átverni, az új jelentés legfontosabb részlete a demográfiai táblázat – hívja fel a figyelmet a Commentary szerzője.
A nők haláleseteinek aránya ugyanis nagyjából megegyezik a teljes népességben való arányukkal. A katonai szolgálatra alkalmas korú férfiak haláleseteinek aránya azonban jóval nagyobb, mint a népességben való arányuk.
Ez azt jelenti, hogy az Izrael-ellenes narratíva másik kulcsfontosságú eleme is teljes képtelenség. Ez pedig Izrael kritikusainak „nők és gyermekek” iránti figyelme, az a narratíva, amely szerint a zsidók „csecsemőgyilkosok”.
Amikor Alexandria Ocasio-Cortez azt mondja, azért ellenzi Izraelt, mert „törődöm a kisgyerekek halálával”; amikor Rashida Tlaib felolvassa a kongresszusi jegyzőkönyvben azokat a neveket, amelyek szerinte „az izraeli kormány által meggyilkolt csecsemők” nevei; amikor Elizabeth Warren egy városházi közgyűlésen azt mondja, hogy Izrael népirtást követ el, és „nézzék meg a gyerekeket”; akkor e választott politikusok a csecsemőgyilkos klisével etetnek minket (Ocasio-Cortez és Tlaib a Demokrata Párt szélsőbaloldali, palesztinpárti szárnyának, az ún. Squadnak a tagja – a szerk.)
Ez hazugság, és méghozzá rosszindulatú – állapítja meg írása végén Mandel, aki szerint ismét a Hamász saját adatai cáfolják azokat a hazugságokat, amelyekhez a nyugati „anticionisták” téves büszkeségükből ragaszkodnak.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette, és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 08:00
2025. október 7. - 13:00
2024. december 16. - 17:30
2024. március 13.
