Az antiszemitizmus hívei nem egyszerűen marginális figurák, akik a szélsőjobboldal lázas mocsárában élnek, hanem szilárd bázissal rendelkeznek Trump táborában – írja véleménycikkében a JNS főszerkesztője.
A Fehér Ház Vallásszabadsági Bizottságának első ülésén elhangzottak Izrael-ellenes, az antiszemitizmust mentegető mondatok, az hogy a katolikus Carrie Prejean Bollernek épp a zsidógyűlölet elleni harcot tematizáló ülést sikerült teljesen eltérítenie, egy egyre növekvő problémára hívta fel a figyelmet – írja publicisztikájában a konzervatív lap főszerkesztője Jonathan S. Tobin.
Antiszemitizmus és vérvádak jobbról
Donald Trump elnök sikeresen használta fel a szövetségi kormány hatalmát arra, hogy nyomást gyakoroljon a baloldali dominanciájú akadémiai körökre, hogy elutasítsák az október 7. óta mainstreammé vált antiszemitizmust – emlékeztet a szerző.
De miközben ezt tette, saját választói koalíciójának jelentős része ugyanazokat a vérvádakat ismételgette, amelyeket a Hamász-párti tömegek és a demokraták támogatói már több mint két éve hangoztatnak.
Boller fellépése rövid ideig tartó vihart kavart, amelyet a kormányzat gyorsan megpróbált eloltani. Viselkedése azonban nem csak a terjedő zsidógyűlölet hevességére emlékeztetett. Egyértelművé tette azt is, hogy hívei nem marginális figurák, akik a szélsőjobboldal lázas mocsárában élnek, hanem szilárd bázissal rendelkeznek Trump táborában – írja Tobin.
Zavar Izrael barátainak körében
Az ügy megzavarta a zsidó és Izrael-barát közösségeket, akiknek már így is elég nehéz volt a baloldalon tapasztalható, kétségkívül sokkal nagyobb antiszemitizmus fenyegetésére koncentrálniuk. Ez pedig újabb példát szolgáltatott arra, miért egyre nagyobb a tétje annak az egyre hevesebb vitának, hogy mit lehet tenni ez ellen.
Boller szerint az olyan hírhedt antiszemiták, mint Tucker Carlson és Candace Owens, csupán a cionizmus ellenzői, és ártatlanok az általuk rendszeresen hangoztatott előítéletek tekintetében. Azt is követelte, hogy az egyetemi campusokon tapasztalt gyűlöletről és bigottságról beszámoló tanú „ítélje el” Izraelt a Gázában a Hamász ellen folytatott háborúja miatt.
Megjegyzései jogos felháborodást váltottak ki – nemcsak vele szemben, hanem az elnökkel szemben is, aki Tobin szerint rossz döntést hozott, amikor a bizottságban való kinevezéssel jutalmazta őt a választási kampányában nyújtott támogatásáért.
Annak ellenére, hogy sok jobboldali politikus a lemondását követelte, Boller megfogadta, hogy „soha nem fog térdet hajtani Izrael Állam előtt”, és elismételte Carlson gonosz támadásait az evangéliumi keresztények és a keresztény cionisták ellen,
egy eltorzított katolikus nézetet terjesztve, amelyben a zsidókat és Izraelt az amerikai konzervatívok ellenségeiként ábrázolja.
Bollert végül a testület elnöke kirakta a bizottságból.
Ez az eddig kevéssé ismert jobboldali szektor egyre nagyobb figyelmet kap, mióta Carlson meghívta műsorába a „groyper” neonáci Nick Fuentest, akit aztán az egyébként Izrael-párti és antiszemitizmus-ellenes Heritage Foundation és elnöke, Kevin Roberts is védelmezett.
Törés a republikánus mozgalmon belül
Ami most fontos, az az, hogy hogyan lehet megfékezni és visszaszorítani a jobboldalon terjedő zsidógyűlölet vírusát.
A probléma komolysága Tobin szerint még nyilvánvalóbbá vált a decemberi Turning Point USA America Fest rendezvényen: azon ugyanis JD Vance alelnök semlegesnek nyilvánította magát a konzervatív kommentátor Ben Shapiro és Carlson között kirobbant, az antiszemitizmus terjedéséről szóló vitában, és ez nem csak az utóbbi iránti szimpátiáját jelezte.
A nyilatkozat egyértelmű törést is jelzett a mozgalmon belül és a kormány támogatói között abban a kérdésben, hogy van-e helyük az antiszemitáknak a közös táborban.
És egyáltalán nem világos, hogy a pro-izraeli és zsidó aktivizmus világában van-e bárki, aki tudja, mit kell tenni ebben az ügyben.
Antiszemitákkal nincs kompromisszum
A szerző kitér Yoram Hazony néhány héttel ezelőtti, nagy vihart kavart, részben a zsidókat és az Izrael-párti aktivistákat hibáztató felszólalására, és részben egyetértve, részben vitatkozva vele azt írja: ami Carlsonnal és támogatóival történt, az nem az ADL és más hasonló szervezetek hibája.
Ez egy különösen káros fajta zsidógyűlölet újjáéledésének eredménye, amelynek hosszú története van a jobboldalon, Charles Coughlin atyától az 1930-as években egészen Pat Buchananig az 1990-es években.
És ahogyan a baloldali antiszemiták, például Zohran Mamdani New York-i polgármester esetében, velük sem lehet kompromisszumot kötni, sem pedig kedves szavakkal rávenni őket, hogy feladják ideológiai megszállottságukat, amelynek keretében a zsidókat bűnbaknak tekintenek – hangsúlyozza cikkében Jonathan Tobin.
Szakítani a szélsőjobbal
A szerző felszólítja Vance-t, hogy tagadja meg Carlsont, ha pedig nem teszi, akkor szerinte a jobboldalnak kell ővele szakítania, ahogy mindenkivel, aki elveti a zsidó-keresztény örökség gondolatát.
Carlson, Owens és Boller gyűlöletkeltő beszédeit, valamint azt, hogy néhány prominens jobboldali személyiség nem ítélte el őket, soha nem szabad eltűrni, racionalizálni vagy mentegetni
– hangsúlyozza a JNS főszerkesztője, aki cikkében ugyanakkor nem említi, hogy Izrael-ellenes szélsőjobbos, alt-right figurák már Trump első ciklusában is odasereglettek az elnök köré, nem teljesen új jelenségről van tehát szó.
Azok, akik a pártpolitikai szövetségek fenntartása érdekében visszafogják magukat a jobboldali zsidógyűlölők elleni küzdelemben, ugyanolyan mélyen tévednek, mint azok a liberálisok, akik ugyanezt teszik a baloldali egykori szövetségeseikkel – állapítja meg végül a szerző.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 12:00
2026. február 11. - 18:00
2026. február 12. - 20:08
2021. január 28.
