Úgy tűnik, neonácikat, sőt, ránézésre annak tűnő embereket az utcán agyba-főbe verni szinte legitim dolog az EU közepén. Próbáljuk meg értelmezni a Maja T.-ügyet.
Képzeljük el a következő esetet: Németországból külön e célból beutazott neonácik a budapesti utcákon levadásszák, majd hátulról támadva teleszkópos fémrudakkal, ököllel, gumibottal és kalapáccsal brutálisan összeverik a Pride meleg(nek vélt) vagy roma résztvevőit, elfogásuk után pedig önmagukat hősöknek állítják be.
Németországban azonnal széles körű szolidaritási mozgalom jön létre, a neonácikat az Orbán által nyomás alá helyezett magyar igazságszolgáltatás áldozataiként állítják be. Baloldali politikusok Budapestre érkeznek a tárgyalásra, meglátogatják a fiatal elkövetőket, kirakatpernek nevezik a látottakat, „lelki kínzásnak” a magánzárkát.
Az egyik szélsőjobboldali párt az EP-listájára veszi, és a mentelmi joggal kimenekíti egyiküket a felelősségre vonás alól. A média és a civilek elbagatellizálják az elkövetett erőszakot, a hangsúlyt a tragikus börtönkörülményekre helyezve, nem az elkövetett tettekre, az elkövetőkre és motivációikra.
A mainstream által legitimált erőszak
Elképzelhetetlen, igaz? Pedig pontosan ez történt Maja T. esetében, és az elképzelhetetlen az ő esetében azért válhatott valósággá, mert antifasiszta aktivistáról van szó, akinek a tettét, ha nem is lehet feltétlenül helyeselni, de megérteni igen.
Neonácikat, sőt, ránézésre annak tűnő embereket az utcán agyba-főbe verni szinte legitim dolog az EU közepén, innentől fogva minden enyhítő körülménynek számít, amit a sajátosan értelmezett „antifasizmus” indokol. A derék antifa által összevert emberek amúgy nemigen szerepelnek a német sajtóban, az elkövetők nemes mozgatórugói, rossz börtönkörülményei, az, hogy Magyarországon „nincs igazságszolgáltatás” viszont rendszeresen.
De mi is történt itt?
Múlt héten a Fővárosi Törvényszék első fokon nyolc év fegyházra ítélte az úgynevezett antifa-per negyedrendű vádlottját, a magát egy ideje nem binárisként azonosító Maja (korábban: Simeon) T.-t, mivel – közvetve – bizonyítottnak látta, hogy a fiatalember 2023 februárjában, Budapesten részt vett két támadásban szélsőjobboldalinak tartott emberek ellen.
Maja T. tagja a hírhedt keletnémet Antifa-Ost hálózathoz tartozó „kalapácsos bandának” (Hammerbande), amely időnként nevezett szerszámot is beveti neonácik jó szándékú átnevelése vagy rövid úton való megölése, de legalábbis súlyos sérülések okozása céljából.
Maja T. érdemben soha nem foglalt állást tettével kapcsolatban, a bíróság előtt olyanokat hozott elő, hogy a kormány „nem tűri az ellenvéleményeket” (a kalapács és a teleszkópos fémrúd köztudottan a szabad szólás eszköze), kifogásolta, hogy „terroristának” bélyegezték csak azért, mert másokat terrorizált, és azt is előhozta, hogy a német alkotmánybíróság jogellenesnek nyilvánította a kiadatását (ez így igaz, az ügyből máig jogvita zajlik Németországban).
„A társadalom önvédelme”
Az erőszak elkövetését azonban nem, vagy csak nagyon körülményesen tagadta: szerinte „az antifasizmus a demokratikus társadalmak önvédelme a fasizmussal szemben”, és őbenne nincs „erőszak iránti vágy” (ez ugye még nem a cáfolata annak, hogy ahhoz folyamodott).
A baloldali taz-nak adott tavaly augusztusi nyilatkozata pedig, amely szerint ő egy erőszakmentes világot szeretne, csak „a valóság nem teszi lehetővé ezt az ideált”, értelmezhető akár beismerő vallomásként is:
Ha elmerülünk a pacifizmusban, és szemet hunyunk a világ igazságtalansága felett, az nem teszi jobbá a világot. De megpróbálom cselekedeteimet ehhez az erőszakmentes világ ideáljához mérni.
A jelek szerint 2023 februárjában kétszer is megpróbálta, de a budapesti valóság sajnos nem tette lehetővé ezt az ideált. Elvtársai számára a német valóság sem teszi lehetővé az erőszakmentességet, pedig annyira szeretnék: Drezdában és Düsseldorfban is zajlik büntetőper a Hammerbande tagjai ellen, többeket emberölés kísérletével, bűnszervezet alapításával és súlyos testi sértéssel vádolnak.
Mindez azonban a német, illetve az európai nyilvánosság számára teljesen más megítélés alá esik, mintha neonácik művelték volna ugyanezt mondjuk migránsokkal. A német, illetve az európai nyilvánosság számára az antifasizmus automatikusan a fasizmus ellentéte, holott lehet néha csak annak egyik megnyilvánulási formája is; mint az amerikai és európai Antifa folyamatosan felmutatja, ők is képesek ugyanarra az erőszakra és intoleranciára.
Az új fasizmus balról jön
Az áldozatoknak mindenesetre teljesen mindegy, hogy a fasizmus jobbról vagy balról érkezik-e. Az utóbbi években egyébként – nem bagatellizálva a szélsőjobbos erőszakot – sokkal inkább szélsőbalról, szoros és megbonthatatlan egységben egyes iszlamo-fasiszta csoportokkal.
Az viszont kizárólag antifa elkövetőnél fordulhat elő, mint történt a „kalapácsos bandával” akciózó, háromrendbeli, részben társtettesként, részben bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés kísérletével vádolt olasz Ilaria Salis esetében, hogy olasz baloldali és zöld pártok szolidaritásból EP-lista élére helyezik, és mentelmi jogot szerezve számára kimentik őt Budapestről.
Csak antifa elkövetőknél fordulhat elő, hogy mainstream politikusok és civil aktivisták #FreeMaja hashtaggel folyamatosan szolidaritási akciókat szerveznek erőszakot elkövetett elvtársaiknak, ezeknek a baloldali mártíroknak, bocsánatos bűnnek tartva szélsőjobboldali(nak vélt) emberek brutális utcai megverését („Maja azért van láncra verve, mert antifasiszta, és a német kormánynak ismét vér tapad a kezéhez”).
Az Európai Parlament baloldali frakciója Maja T.-t „nem bináris antifasisztának” nevezte, akinek az ismert formában megélt antifasizmusa nem bűncselekmény, hanem „demokratikus kötelesség”. A mainstream sajtó „baloldali aktivistáról” beszélt, nem erőszakos bűnözőről.
A német lapok mindeközben nem tartották fontosnak megemlíteni, hogy az erőszakmentesség ideáljára törekvő Maja T. rablás és egyéb bűncselekmények miatt többszörösen büntetett előéletű fiatalember, Németországban nyolc eljárás is indult már ellene.
Progresszív köntösben fenyegetnek
Csak antifa elkövetőnél fordulhat elő, hogy újonnan vállalt nem bináris identitását mint valami pozitív jellemvonást emelik ki – ha viszont egy neonáci vallja magát transzneműnek, azt nyílt színen kineveti a sok toleráns demokrata.
Zsidó szempontból különösen aggasztó, hogy a szélsőbal folyamatos előretörésben van: az október 7-e után fellángoló utcai antiszemita erőszak és „anticionista” inzultus-cunami ugyanis főleg nekik és a szélsőséges iszlám bevándorlóknak köszönhető – miközben a mainstream politika és média jó része a radikális jobboldal pártjainak visszaszorításával van elfoglalva. Torinóban ők és a „palesztinpárti” elvbarátaik terrorizálták a minap a várost, a megmozdulásokon ott voltak a Hammerbande tagjai is.
Megnyugtató tudni, hogy a létünkben, biztonságunkban való fenyegetettség most már progresszív köntösben, emberi jogi nyelvezetben érkezik. Rajtunk (is) az segítene, ha ezek az emberek, ahogy Maja T. mondta, megpróbálnák cselekedeteiket egy erőszakmentes világ ideáljához mérni.
Ha jól látom, nem fog menni. Addig is marad az erőszak, a hazugság és a kettős mérce.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Seres László összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 12:48
2019. október 24. - 10:002022. június 21.
- 11:312019. november 15.
