Mohamed Ali a Közel-Kelet újkori történelmének egyik legmeghatározóbb alakja, sokak szerint ő rakta le a modern Egyiptom alapjait. Uralkodása, amely 1805-től 1849-ben bekövetkezett haláláig tartott, gyökeresen átformálta az ország arculatát. Egy elhanyagolt oszmán tartományból Egyiptom az ő vezetése alatt erős hadsereggel, fejlődő gazdasággal és korszerű közigazgatási rendszerrel rendelkező állammá vált.
De ki is volt pontosan Mohamed Ali pasa, és hogyan vált ilyen jelentős történelmi személyiséggé?
Mohamed Ali története
Mohamed Ali 1770 körül született Kavala kikötővárosában, amely akkor az Oszmán Birodalom része volt (ma Görögország területén található). Albán származású muszlim családból származott, apja, Ibrahim Aga, dohányszállításból élő kereskedő volt, aki fia gyermekkorában elhunyt. Apja halála után nagybátyja, Hüszein Aga, Kavala helyi parancsnoka vette szárnyai alá. A nagybácsi alacsony rangú feladatokat bízott Alira, például adószedői és kisebb katonai pozíciókat, amelyek megnyitották előtte a katonai és közigazgatási világ kapuit.
Ali már fiatalon kitűnt találékonyságával és üzleti érzékével, és kisebb vagyont gyűjtött dohánykereskedésből.
1801-ben Egyiptomba küldték egy 300 fős oszmán alakulat másodparancsnokaként, hogy segítsen visszaverni Napóleon 1798-ban kezdődött, nagy csinnadrattával beharangozott francia megszállását.
A brit királyi haditengerészet támogatásával végül sikerült kiűzni a franciákat, ám Egyiptom ezt követően hatalmi harcok színterévé vált.
A küzdelemben a mamlúkok – egy törökül beszélő elit, amely a 1250 és 1517 között Egyiptomot és a Levante térségét uraló Mamlúk Szultanátus örököseként tekintett magára –, a helyi hagyományos elit és az Oszmán Birodalom képviselői versengtek egymással. Ali ügyesen manőverezett a különböző erők között, kihasználva a politikai és katonai káoszt, és 1805-ben elnyerte Egyiptom oszmán kormányzói címét. A korábbi helyi vezetőkkel ellentétben Ali nemcsak az oszmán rendszer hagyományos erői közötti taktikázással szilárdította meg pozícióját, hanem
az egyiptomi lakosság támogatására is támaszkodott, ami stabil és egyedülálló hatalmi bázist biztosított számára.
A hatalom megszilárdítása – A mamlúkok kiiktatása és az első reformok
Ali tisztában volt azzal, hogy uralmának megszilárdításához meg kell szüntetnie a mamlúkok évszázadokon át domináns szerepét Egyiptomban. 1811-ben a kairói Citadellában rendezett ünnepségre invitálta a mamlúk vezetőket, és tömeges kivégzést hajtott végre ellenük. Ez az esemény végérvényesen megtörte a mamlúkok hegemóniáját, és Ali kezébe adta az ország teljes irányítását.
Ezt megelőzően gazdasági eszközökkel is gyengítette őket: korlátozta az „iltizám” rendszert (egy feudálishoz hasonló oszmán gyakorlatot, amelyben a birodalom helyi előkelőknek, Egyiptomban a mamlúkoknak adta bérbe a parasztoktól beszedhető adók jogát), és a földek feletti ellenőrzést a központi kormányzat kezébe helyezte.
Ezzel párhuzamosan Ali lépéseket tett a hagyományos vallási intézmények, például a még ma is domináns és világhíres al-Azhar Iszlám egyetem befolyásának csökkentésére is, például adókivetéssel a vallási intézmények finanszírozására szentelt földekre. Emellett megszüntette a franciák által létrehozott tanácsadó testületeket, például a kairói „díwánt”, és helyükre centralizált közigazgatási rendszert épített ki, amelyben minden hivatalnok közvetlenül neki volt alárendelve.
Ali fiait nevezte ki hadseregei élére, míg más családtagjait kulcsfontosságú kormányzati pozíciókba helyezte.
Gazdasági reformok: Forradalom a mezőgazdaságban és az iparban
Mohamed Ali célja az volt, hogy Egyiptomot olyan gazdasági nagyhatalommá tegye, amely képes fenntartani egy erős hadsereget. Ennek érdekében példátlan méretű és ambiciózus reformokat indított a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem területén. Mohamed Ali egyik legjelentősebb reformja a földek államosítása volt Egyiptomban. Felszámolta az „iltizám” rendszerét (a korábban említett feudálishoz hasonló rendszert), és az állam kezébe helyezte a földek feletti ellenőrzést.
Ehelyett kisebb, 3-5 feddán (1,26-2,1 hektár) méretű parcellákat osztott ki a földműveseknek, akik használati jogot kaptak, de teljes tulajdonjog nélkül (a használati jog azonban örökölhető volt). Ezzel párhuzamosan nagy kiterjedésű földterületeket juttatott magas rangú hivatalnokainak és családtagjainak, gyakran az oszmán „csiftlik” rendszer keretében, amelyben a hatalmi elit tagjainak adományoztak földeket és épületeket.
Így az 1800-as évek elejére Ali családja az egyiptomi mezőgazdasági területek körülbelül hatodát birtokolta.
A mezőgazdaság kiemelt figyelmet kapott, különösen a hosszúszálú pamut termesztése, amely az egyiptomi exportgazdaság gerincévé vált. Ali jelentős beruházásokat tett öntözési infrastruktúrákba, csatornák és gátak építésébe (amelyeket többnyire parasztok építettek kényszermunkával), amelyek lehetővé tették az évi két terményciklust, és növelték a művelhető földterületek nagyságát. 1821-ben el kezdte ösztönözni az ipari pamut termesztését, vetőmagokkal, gépekkel és hitelekkel támogatva a földműveseket. Az 1823-as pamuttermés óriási sikert aratott, az egyiptomi pamut világhírűvé vált, gyakran felülmúlva az amerikai pamut minőségét.
Az 1860-as évekre a pamut az egyiptomi exportbevételek mintegy 70%-át tette ki, ezzel Egyiptomot jelentős kereskedelmi központtá emelve.
Ali bevezette az „uhda” rendszert is, amelynek keretében magas rangú hivatalnokok és katonatisztek adószedésért cserébe adómentes földparcellákhoz jutottak a falvakban. Ez a rendszer különbözött az előbb említett „iltizám” gyakorlattól, mivel az „uhda” birtokosa köteles volt a teljes, előre meghatározott adót az államkincstárnak átadni. A rendszer hozzájárult a magántulajdon kialakulásához, valamint nagybirtokok és befolyásos családok megjelenéséhez, akik ezeket a földeket birtokolták.
Ipar: Kísérlet a modernizációra
A mezőgazdaság mellett Mohamed Ali korszerű ipar kiépítésére is törekedett, amely támogatja a hadsereget és a gazdaságot. Állami gyárakat alapított textil, fegyver, cukor és üveggyártásra, és külföldi, főként francia szakértőket hívott az ott dolgozók képzésére.
1816-ban állami monopóliumot hirdetett az ipar területén, amelynek keretében az állam ellenőrizte a nyersanyagok beszerzését és a termékek értékesítését.
Kairóban textilgyárak, cukorfinomítók és Alexandriában hajógyárak épültek, amelyek az iparosítási program részei voltak. Az 1830-as évek elején ben megtiltotta a magánszemélyek textilipari tevékenységét, így a hagyományos kézműveseket bérmunkásokká változtatta állami gyáraiban. A monopólium azonban adminisztratív problémákhoz, például a bérek kifizetésének késedelméhez vezetett, ami csökkentette a munkások motivációját. Ráadásul Ali ipari monopóliuma gátolta egy független kereskedői osztály kialakulását, így ő maga vált Egyiptom egyetlen nagyvállalkozójává.
Katonai reformok: Egy modern hadsereg kiépítése
Mohamed Ali vállalkozásának középpontjában a hadsereg állt, hiszen minden gazdasági reformjának elsődleges célja a katonai projekt finanszírozása volt. Egy európai mintára épülő hadsereget akart létrehozni, amely képes kezelni a belső és külső fenyegetéseket, valamint kiterjeszteni uralmát. 1822-ben megkezdte a parasztok kényszersorozását, akik az újonnan létrehozott „nizam-i dszedid” gyalogos egységekben szolgáltak.
A katonákat francia kiképzők oktatták, a hadsereg pedig tüzérségi, lovassági és műszaki egységeket is magába foglalt.
Ali hajógyárakat építtetett Alexandriában, amelyek hadihajókat gyártottak, és két flottát működtetett – egyet a Földközi-tengeren, egyet pedig a Vörös-tengeren.
Az Arab-félsziget meghódítása (1811–1818)
1811-ben, az Oszmán Birodalom kérésére, Mohamed Ali legkisebb fiát, Tuszun pasát küldte az Arab-félsziget elfoglalására a fiatal Szaúdi államtól. Tuszun azonban 1816-ban betegségben elhunyt, helyét pedig Ibráhim pasa vette át.
Ibráhim sikerrel foglalta el a Hidzsáz régiót (az Arab-félsziget nyugati partvidékét, amely az iszlám szent városait, Mekkát és Medinát is magába foglalja), majd 1818-ban, hosszas erőfeszítések után a Nazsdot (az arab félsziget belső területeit) és a szaúdi fővárost, Dirijját is.
Mohamed Ali azonban nem tudott tartós uralmat kiépíteni Nazsdban, eredményei főként a Hidzsázra korlátozódtak, ahol kormányzói címet kapott. A gyakorlatban azonban Ali onnan is hamarosan visszavonta erőit Egyiptomba.
A görög felkelés (1825–1828)
1825-ben Ibráhim pasa egy egyiptomi flottát vezetett, hogy támogassa II. Mahmut oszmán szultánt a görög felkelés leverésében. Kezdetben jelentős sikereket ért el, ám 1827-ben egy közös európai flotta beavatkozott, és legyőzte az egyiptomi és oszmán erőket. 1828-ban Ibráhim kénytelen volt visszavonulni Egyiptomba, a hadjárat kudarccal zárult, és Görögország az európai nagyhatalmak támogatásával kivívta függetlenségét.
Szíria meghódítása és az Anatóliai hadmenet (1831–1840)
1831–32-ben Ibráhim pasa sikeres hadjáratot vezetett Szíria és Anatólia jelentős részeinek elfoglalására az oszmánoktól, csapatai egészen Kütahyáig jutottak, amely kevesebb mint 200 km-re fekszik Isztambultól, az oszmán fővárostól.
1833-ban, a szultánnal és az európai nagyhatalmakkal kötött megállapodás nyomán visszavonult Anatóliából, de megkapta Szíria irányítását.
Szíria kormányójaként 1834-ben egy lázadással szembesült, amelyet nagy nehézségek árán vert le. 1839-ben, miután Ali az európaiaktól Egyiptom és Szíria uralmának elismerését követelte, az oszmánok megpróbálták visszafoglalni tőle Szíriát, de a „Nezib csatában” vereséget szenvedtek. 1840-ben azonban az európai nyomás és a brit–osztrák flotta Libanon és Szíria partjainál végrehajtott ágyúzása miatt Ali kénytelen volt visszavonni erőit Szíriából Egyiptomba. Cserébe az európai hatalmak elismerték uralmát Egyiptom és Akkó felett (utóbbi csak élete végéig).
Amint látható, Mohamed Ali hadserege kétségkívül erős és hatékony volt, különösen az oszmán haderővel vagy helyi erőkkel, például a szaúdiakkal összehasonlítva. Azonban minden esetben, amikor az európaiak beavatkoztak háborúiba, Ali erői vereséget szenvedtek vagy visszavonulásra kényszerültek, ami világossá tette, hogy bár jelentős előrelépést ért el, az egyiptomi hadsereg mégsem érte el a nyugati katonai erő szintjét, és nem volt képes valódi kihívást jelenteni számukra.
Oktatási reformok
A hadsereg és a bürokrácia támogatása érdekében Mohamed Ali újító szellemű, világi oktatási rendszert hozott létre, amely az első ilyen jellegű kezdeményezés volt a muszlim világban. 1816-ban alapított egy földmérési iskolát, amely a mezőgazdasági reformokhoz kapcsolódott, majd 1827-ben egy orvosi iskolát nyitott, amelyet a francia orvos, Clot Bey vezetett.
1836-ban létrehozta egy nyelviskolát, amely európai műveket fordított arabra, és az oktatás az arab, francia és török nyelvek mellett irodalmat, történelmet és földrajzot is magában foglalt. Ali külföldi, főként franciaországi tanulmányi küldöttségeket is szervezett technikusok és szakemberek képzésére. Minemellet fontos azonban megjegyezni, hogy az oktatási rendszer a katonai és adminisztratív igényekre koncentrált, és nem törekedett az szélesebb népesség oktatásának átfogó reformjára.
Kapcsolatok az Oszmán Birodalommal és a Nyugattal
Mohamed Ali hivatalosan az Oszmán Birodalom keretein belül működött, de a gyakorlatban Egyiptomot lényegében független állammá tette.
Kihasználta II. Mahmut szultán gyengeségét, hogy megerősítse saját pozícióját, miközben ügyesen lavírozott a birodalom iránti hűség (például a görög és szaúdi lázadások leverésében nyújtott segítséggel) és a függetlenedési törekvései (Szíria elfoglalása az oszmánoktól, valamint Egyiptom és Szíria uralmának elismertetésére irányuló követelése) között.
Mint említettük, 1831-ben Ali fiát, Ibráhim pasát küldte Szíria elfoglalására, hogy kiterjessze uralmát és ütközőzónát hozzon létre az oszmán hatalmi központokkal, Anatólia térségével szemben. Ez a lépés heves ellenállást váltott ki a szultán részéről, aki lázadónak nyilvánította Alit.
Az európai nagyhatalmak, különösen Nagy-Britannia, ellenezték Ali megerősödését, mivel abban a regionális egyensúlyra való fenyegetést láttak.
Az 1840-es, az európaiak által diktált szíriai kivonulási megállapodás arra kényszerítette Alit, hogy visszavonuljon Szíriából, és megelégedjen Egyiptom oszmán fennhatóság alatti irányításával, a gazdasági monopóliumait pedig végül brit nyomás miatt fel kellett számolnia.
Mohamed Ali öröksége
Mohamed Ali 1849-ben hunyt el, és egy gyökeresen megváltozott országot hagyott hátra ahhoz képest, amelyet 1805-ben átvett.
Egy elhanyagolt oszmán tartományból erős hadsereggel, fejlődő gazdasággal és modern intézményekkel rendelkező államot formált.
Az egyiptomi pamut világszínvonalú exportcikké vált, az általa kiépített infrastruktúrák, például az öntözőcsatornák, még hosszú évekig szolgálták Egyiptomot. A világi oktatási rendszer és az ipari üzemek az első lépések voltak a modernizáció felé, még ha nem is mindig voltak teljesen sikeresek. Ugyanakkor uralma nem volt mentes a kritikáktól. Gazdasági és katonai reformjai súlyos terheket róttak a parasztokra, akik kényszersorozással, magas adókkal és kényszermunkával szembesültek. Monopóliumai gátolták a magánszektor fejlődését, és az egyiptomi ipar hatékonyság hiányában nehezen tudott versenyezni az európai árukkal.
Mohamed Ali összetett történelmi figura volt, aki kevesebb mint fél évszázad alatt átformálta Egyiptom arculatát. Bár tetteit nem az egyiptomi nép jóléte, hanem saját és családja érdekei motiválták, Egyiptomot a Közel-Kelet jelentős szereplőjévé tette modern hadseregével, gazdaságával és intézményeivel. Sokan „a modern Egyiptom atyjaként” tekintenek rá, még ha nem is egyiptomi nemzeti öntudatból, hanem személyes ambícióiból cselekedett.
Köves Sálom összes cikkét elolvashatja itt.
- 18:00
2025. május 16. - 12:00
2020. március 2. - 09:012021. június 15.
