Miről is szól valójában a ma este beköszöntő szukkot?
Az őszi zsidó ünnepek koreográfiája – amelyben a szukkot különleges helyet foglal el – olyan tökéletes és olyan összetett, hogy bárki számára nyilvánvaló lehet, hogy azok rendeletei Istentől származnak és részei az örökkévalóság bonyolult tervének.
Csak most kezdődik igazán az ünnep
Miután magunk mögött hagytuk ros hásánát, az újévet, az ember teremtésének évfordulóját, mely napok fő üzenete, hogy Istent mintegy megkoronázva elfogadjuk és kijelentjük, hogy Ő életünk abszolút vezetője, a világ királya, az állandó és objektív viszonyítási pont, tíz nappal később, 25 órás böjttel, gondos önvizsgálattal, bűneink elvetésével és jobb énünk előtérbe helyezésével ünnepeltük jom kipurt, az engesztelés napját.
Azonban a hagyomány által félelmetes napoknak nevezett tíz napos ciklussal még nem ért véget az őszi zsidó ünnepkör. Sőt, bizonyos tekintetben csak most kezdődik igazán. Hiszen miután elfogadtunk és megerősítettük Isten királyságát és feljebbvalóságát, miután visszatérve saját, legjobb önmagunkhoz elvetettük és megbántuk bűneinket, ideje az önfeledt örömnek és a gondtalan szabadság érzésének.
Mi a szukkot lényege?
„Sátorokban lakjatok hét napon át, minden bennszülött sátorokban lakjék Izraelben. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorban lakattam Izrael fiait, amikor kihoztam őket Egyiptom földéről. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.” (3Mózes 23:42–43)
Az isteni gondviselés úgy veszi körbe az embert, mint a sátor szukkot ünnepén, melybe ilyenkor költözünk. A szabad ég alá, a természetbe, hátrahagyva otthonaink biztonságot nyújtó falait kiköltözünk a bizonytalanba, az ingatagba, sorsunkat és életünket Isten kegyelmére, az őseinket az egyiptomi kivonulás után a sivatagi vándorlás során is védő gondviselésre bízva.
Szukkot ünnepének másik kelléke egy négy növényből álló csokor, datolyapálma, mirtusz, fűzfaág és etrog (egy citrusféle), a Tóra rendelete szerint.
„Vegyetek magatoknak az első napon gyönyörű fáról való gyümölcsöt, pálmaágakat, sűrű lombú faágakat és fűzfagallyakat, és örvendezzetek hét napon át Istenetek, az Örökkévaló előtt.” (3Mózes 23:40)
Ez a négy különleges növény szimbolizálja a zsidó nép heterogén összetételét. Az etrog ízzel és illattal, a (datolya)pálma csak ízzel, a mirtusz csak illattal, a fűzfa pedig sem ízzel, sem illattal nem bír. Így népünk tagjai közt is van olyan, akinek nagy tudása van és jócselekedetei is számosak, olyan aki nagy tudású ugyan, de tudása nem manifesztálódik a cselekedetek szintén, olyan aki sok jót tesz, azonban mögötte nincs tudás, és olyan is akad, aki sem tudással sem pedig jócselekedetekkel nem büszkélkedhet.
Az ünnepi csokorban mindegyik növénynek helye van, ahogy népünk ereje is összetettségében, sokszínűségében és ezek harmonikus együttműködésében rejlik.
Nincs miért aggódni
Az ünnep kellékei, a nádtetős sátor és a négy növényből álló csokor ennek a hétnapos vidám természetünnepnek elengedhetetlen kellékei, hiszen csak akkor tud az ember gondját és nehézségeit elfeledve őszintén örülni, ha felismeri, hogy az isteni gondviselés az, mely élete történéseit egyengeti és nincs miért aggódni, hiszen valójában Istenre mindig számíthatunk.
Méltó folytatása tehát szukkot ünnepe az őszi félelmetes napoknak, ez alkalommal „aprópénzre váltjuk” korábban tett ígéreteinket, hogy az Istenszolgálatot, a Tóra törvényeinek elfogadását, Isten uralmát valóban komolyan gondoltuk néhány nappal ezelőtt tett ígéreteinkben. Immár együtt, egy csodálatosan bonyolult és sokszínű, mégis egységes nép gyermekeiként rábízhatjuk magunkat a Teremtő gondoskodására, ez a felszabadító és önfeledséget nyújtó érzés pedig elég lesz ahhoz, hogy az előttünk álló, reményeink szerint a tavalyinál minden szempontból jobb év, esetleges nehézségeit megerősödve vészeljük át.
Megyeri Jonatán összes cikkét elolvashatja itt.