Hogyan vesztette el Auschwitz az erkölcsi súlyát a túlhasználat és a politikai játszmák következtében – és hogyan nyitotta ez meg az utat annak a gyűlöletnek az újjászületése előtt, amely ellen eredetileg figyelmeztetni hivatott? Jair Kleinbaum véleménycikke.
Nyolc évtizeden át Auschwitz jelentette a Nyugat végső erkölcsi határát: a vörös vonalat, amely azt jelezte, hogy bizonyos utak elkerülhetetlenül tömegsírokhoz és füstölgő kéményekhez vezetnek. Ez a vonal azonban ma egyre gyorsabban halványul.
Nevetség tárgyává válik Auschwitz
Néhány hete fiatal amerikai közösségimédia-sztárok, milliós követőtáborral a hátuk mögött, nevetgélve osztottak meg holokauszttagadó tartalmakat, sőt nyíltan buzdítottak zsidók meggyilkolására.
A megdöbbentő az egészben nem csak az általuk elmondottak voltak, hanem az is, milyen magabiztos nyugalommal állították be a népirtást „logikusnak”.
Különösen sokkoló volt, hogy köztük fekete és spanyolajkú fiatalok is akadtak – olyan szavakat visszhangozva, amelyeket korábban csak a fehér felsőbbrendűséget hirdető szélsőségesektől hallhattunk.
Ez a jelenség nem Elon Musk X-platformjáról vagy a Rumble-ról indult. Sokkal régebbre nyúlik vissza: az 1970-es évekre, amikor az újbaloldal Auschwitzot a nyugati erkölcs alapkövévé emelte.
Az új jobboldal, amelyet a fiatal generációra jellemző cinizmus is éltet, módszeresen bontja le most ezt az alapot.
Amikor minden politikai ellenfelet Hitlerhez hasonlítanak, a tabu kiüresedik. Az Alt-Righton felnövő Z-generáció számára a „náci” jelző már nem riasztó, hanem izgalmas. Ez a kíváncsiság – amit a történelemhamisítás is táplál – könnyen elvezet a morális bukáshoz.
Morális vákuum
A valódi gond azonban ennél mélyebb. Egy olyan erkölcsi rend, amely kizárólag egy történelmi eseményre épül, törékeny. Ha nincs mögötte magasabb, transzcendens vagy filozófiai alap, az idő múlásával óhatatlanul erodálódik. Az amerikai jobboldal nem tudott alternatívát kínálni. A baloldal pedig túlfeszítette, átpolitizálta Auschwitzot, mint jelképet. Az eredmény:
egy morális vákuum, amelyet most az a torz nosztalgia tölt be, amely éppen ahhoz a gonoszhoz vonzódik, amely ellen Auschwitznak figyelmeztetnie kellett volna.
És mit tesz a baloldal most? Hallgat. Azok a hangok, amelyek nemrég még Trumpot bélyegezték antiszemitának politikai haszonszerzésből, ma némák, amikor a valódi antiszemitizmus tombol.
Auschwitz megszűnt létezni intő jelként.
A kérdés már csak az: mi váltja fel – és vajon felismeri-e Amerika a veszélyt, mielőtt átlép egy újabb erkölcsi Rubicont?
Ez a cikk a JFeed oldalán jelent meg eredetileg.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
