Izrael és az USA az iráni háború alatt megfogyatkozott légvédelmi elfogórakéta-készletek pótlására törekszik.
Eközben egy nyugati forrás elmondta, hogy „Irán Kínához rohan, hogy nagy és közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszereket vásároljon”.
Rakétaháború Iránnal
Izrael sikeres védelme a júniusi háború során a 42 szalvóban indított, több mint 530 ballisztikus rakétából álló, példátlan iráni sortűzzel szemben mérföldkőnek számított az izraeli és az amerikai légvédelmi technológia számára.
A 12 napos konfliktus mégis rávilágított a fejlett elfogórakétákra fordított kiadások és a gyártásuk lassú üteme közötti szakadékra is. Miközben Izrael többrétegű védelmi pajzsa kivételesen jól teljesített, az iráni támadás puszta mérete arra kényszerítette mind az IDF-et, mind az amerikai hadsereget, hogy a legfejlettebb és legdrágább elfogórakétáik jelentős részét elhasználja, olyan készletet, amelynek feltöltése éveket vesz igénybe.
A Felkelő Oroszlán hadművelet (június 13-24.) során az iráni rakétatámadások végül 36-40 közvetlen becsapódást eredményeztek városi területeken, 30 halálos áldozatot követelve.
Az izraeli légvédelmi rendszerek által támadott ballisztikus rakéták elfogási sikerességi aránya 86 százalékos volt.
Az amerikai hadsereg két THAAD (Terminal High Altitude Area Defense) ütege több mint 80 elfogórakétát lőtt ki, a tengeri Aegis rendszerek pedig négy-öt SM (Standard Missile) 3 rakétaelhárítót indítottak, nyilvánvalóan az elfogórakéta készletek lecsökkenése miatt. Az amerikai SM-6 rakétákat valószínűleg szintén hadihajókról lőtték ki az iráni fenyegetés elhárítására.
Verseny a készletek feltöltésére
A The War Zone július 25-i jelentése már azt írta, hogy az Egyesült Államok több mint 150 darabot lőtt ki az első osztályú THAAD rakétáiból Izrael védelmére a 12 napos háború alatt. Egy, az amerikai rakétaprogramokat jól ismerő nyugati forrás a napokban azt mondta a JNS-nek, hogy ennek a készletnek a feltöltése jelentős kihívást jelent az Egyesült Államoknak.
„Amerika jelenleg egy meglehetősen furcsa helyzetben van, amiért a felső, exo-atmoszférikus rétegre szánt elfogórakétáinak, azaz a THAAD-nak vagy az SM-3-nak a gyártási üteme viszonylag lassú” – mondta. „A jövő évi költségvetési kérelem 37 THAAD rakétára szól. Ennyi. A rakéták cseréjének befejezése 2029. december 1-jéig tart. Ez az a dátum, amikor befejezik a pótlásukat. Ez majdnem négy és fél év.” A forrás hozzátette továbbá, „Az, hogy kezdetben jobb volt [légvédelem] teljesítménye, majd lassan romlott, valószínűleg annak tudható be, hogy az Arrow 3 készlet is lecsökkent, és ezután óvatosabban használták”.
Bár hasonló pótlásbeli kihívással kellett szembenéznie, az izraeli gyártású Arrow 3 sokkal költséghatékonyabb rendszernek bizonyult – mondta a forrás, aki emlékeztetett, hogy egy amerikai THAAD elfogórakéta darabonként körülbelül 14 millió dollárba kerül, míg egy izraeli Arrow 3 2,5 millió dollár körül van.
„Az izraeli ipar költséghatékonysága jó”
– mondta, majd hozzátette, hogy a Nyíl–3 rakétarendszer olyan harctéri lefedettséggel rendelkezik, amely nagyjából tízszerese az amerikai megfelelőinek.
Július 17-én az izraeli védelmi minisztérium közölte, hogy jelentős szerződést kötött az Israel Aerospace Industries-szal az Arrow elfogórakéták tömeggyártásának felgyorsítására az utánpótlás felgyorsítása érdekében.
Irán sem tétlenkedik
Több mint egy hónappal az Iránnal vívott háború után a hangsúly a fegyverkezési verseny következő szakaszára helyeződött át. A nyugati megfigyelő szerint Irán máris lépéseket tesz az Izrael által feltárt sebezhetőségek kiküszöbölésére.
„Teljesen világos, hogy Irán Kínába rohan, hogy nagy és közepes hatótávolságú légvédelmi eszközöket vásároljon”
– mondta a JNS forrása. „Az irániak két dologért folyamodtak a kínaiakhoz: egy kínai HQ-9-ért, amely az orosz gyártmányú S-300-as továbbfejlesztett [változata], és egy HQ-16-osért a közepes hatótávolságra. Úgy becsülöm, hogy nagyon hamar elkezdik ezeket a dolgokat megkapni, és igen, rehabilitálni fogják ezeket a képességeket.
Irán valószínűleg ballisztikus rakétagyártásának újjáépítésére és pontosságának javítására is összpontosít majd. Az Izraelben becsapódott rakétáik ugyanis „több tucat méteres” pontosságot mutattak.
Bár kevésbé pontosak a rakétái, mint a Nyugatnak, jelentős képességekkel rendelkezik Irán, amelyeket várhatóan fejleszteni fog. Az Ukrajnában dúló háború is bebizonyította, hogy még a fejlett nyugati légvédelem ellenére is jelentős károkat tud okozni egy elszánt támadó nagy mennyiségű rakétával.
Eközben a Kyiv Post július 30-i jelentése szerint Irán az először tesztelt egy orosz Sz-400-as légvédelmi üteget.
„Egyértelmű, hogy Izraelnek meg kell újítania mind a csapásmérő rakéták, mind a védelmi elfogórakéta-készletét” – jelentette ki a JNS forrása.
Ez nem csak az Arrow 3 készlet feltöltését jelenti, hanem olyan fejlettebb nagy hatótávolságú csapásmérő rakéták beszerzését is, amelyek még akkor semlegesítik a fenyegetéseket, mielőtt azok elindulnának.
Izraelnek nem szabad arra hagyatkoznia, hogy ilyen képességeket kívülről szerezzen be
– mondta a forrás.
