1819. március 15-én John Adams, az Egyesült Államok második elnöke a következő sorokat írta: „Őszintén kívánom, hogy a zsidók ismét független nemzetként élhessenek Júdeában.”
A levelet Mordecai Manuel Noah-nak, a kor ismert zsidó értelmiségiének és diplomatájának címezte. Az iratot ma az amerikai nemzeti levéltár őrzi, és világosan mutatja: John Adams már közel nyolc évtizeddel Theodor Herzl cionista mozgalmának megszületése előtt szívből támogatta a zsidó nép visszatérését ősei földjére.
„A te Istened a mi Istenünk”
Adams levelében Noah Európát és Afrikát bemutató művére reagált, és nagyra értékelte annak képzelőerejét. Ezután egy különös, már-már prófétikus víziót festett fel:
„Szívemből kívánom, hogy bárcsak te álltál volna százezer izráelita élén… velük együtt bevonulva Júdeába, elfoglalva azt a földet, és visszaállítva néped uralmát fölötte.”
Ez azonban nem puszta jókívánság volt. John Adams hitt abban, hogy a zsidóknak történelmi joguk és erkölcsi kötelességük visszatérni és újjáépíteni ősi hazájukat. Adams levelét egy erőteljes hitvallással zárta: „A te Jehovád a mi Jehovánk, és a te Istened, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene a mi Istenünk.”
John Adams szavai bizonyítják, hogy a zsidó és az amerikai nép sorsa mély, spirituális gyökereken nyugszik.
John Adams Herzl előtt már cionista volt
Ma, amikor a cionizmus gyakran politikai viták kereszttüzében áll, és Izrael legitimitását sokan kétségbe vonják, John Adams 1819-es levele világos történelmi bizonyíték:
a zsidó nemzeti újjászületés gondolata már jóval Herzl előtt támogatókat talált a zsidó világon kívül is.
Adams nem csupán együttérzést tanúsított a zsidó nép iránt – felismerte azt az egyetemes igazságot, hogy minden népnek joga van visszatérni ősei földjére. Még mielőtt a „cionizmus” szó megszületett volna, egy amerikai alapító atya már kimondta azt, amit ma is sokan vitatnak.
A történelem néha előre megmutatja a jövőt. John Adams szavai ma is emlékeztetnek: a zsidó nép helye a saját földjén nem politikai kérdés – hanem időtálló igazság.
